BDSM- S/M

Válasz a(z) 1609. üzenetre:
,,Egyébként ő egy 42 éves érdi hölgy, aki az adatlapja szerint "meggyógyult". Lehet, hogy számára a letiltások jelentik a gyógyulás."
Képzeld el Zsuzska számomra nem az jelentette a gyógyulást . Ez csak jelzés volt azoknak, akikkel előtte közöltem , hogy beteg vagyok, és ezért ne keressenek. Lehet nálad nem szokás tudatni az ilyet nálam igen. Lehet más világban élek, de én továbbra is így fogom csinálni! Tudod , nekem csak ezért kell a telefont felemelnem / most is kapok már annyit /, hogy vissza is reagáljak ! Más a kultúránk!
Tudod én a határidők és a pontosság világában éltem és élek bocs, ha te nem!!!
És légy szíves legközelebb ne írj rólam össze mindent ! Előtte kérdezz, inkább nem harapok!

Ismeretes, hogy korábban tiltólistára tettek, ami bizony nekem akkor rosszul esett. Az illető azóta ezt feloldotta, és egy privát üzenetben elmagyarázta, hogy csupán tévedésről van szó. Tehát az a művelet nem volt rosszindulatú, csupán túlreagáltam.
KEDVES KINCS-2!
Ezért itt most megkövetlek, és bocsánatot kérek tőled, és további jó egészséget kívánok neked!

csatlakoznék a forumba

Válasz a(z) 1613. üzenetre:Egy újabb válasz a kérdéseimre. Köszönöm varnyu!

Nakérem :D

Válasz a(z) 1609. üzenetre:Lehet. Mint korábban jeleztem, csak rosszul esik. De igazatok van! Sajnos én ilyen lelkis pasas vagyok.  :( 

Válasz a(z) 1608. üzenetre: Miért kellene szégyelld magad amiatt, mert valaki ok nélkül letiltott??? Lesz még ilyesmiben valószínűleg részed máskor is. Igaza van Varnyúnak, nincs jelentősége, ne vedd a lelkedre...
Egyébként ő egy 42 éves érdi hölgy, aki az adatlapja szerint "meggyógyult". Lehet, hogy számára a letiltások jelentik a gyógyulást  :o  :D  :D  :D 

Az utóbbi időben jobbára csak szemlélődöm az oldalon, bár olykor még hozzászólok egy-két bejegyzéshez. Ma megdöbbenve tapasztalom, hogy valaki tiltólistára tett. Nem zudom, hogy szándékosan, avagy véletlenül tette, de értetlenül állok a dolog előtt. Kedves kincs-2 nem emlékszem, hogy bármikor is megkerestelek volna, avagy írásommal "zaklattalak" volna, de ezt a lépést nem vettem baráti gesztusnak. Remélem hamarosan tisztázódik ez a helyzet.

Válasz a(z) 1603. üzenetre: Keress rá de ne a címben, hanem az adatlapon: Öntudatlan nyalógép - ott a BDSM-es :D

Sziasztok!

Ducinyuszi "Adatlap, mely kiverte a biztosítékot..." című blogjában egy adatlapot adott közszemlére, elborzasztásul - olvastátok? mi a véleményetek róla?

Válasz a(z) 1599. üzenetre:

Az 1 olyan negyed , ahol az azonos érdeklődésű - BDSM - emberek összeakadhatnak! :D

Ám,ha  BDSM mibenléte érdekel, a mesélés előtt,tán átal kéne futni a Varnyűűűűűűűűűűűűűűűűű /F/Arkangyal által,igen ötletesen közszemérem sértővé tett "E" búúúkot! :P

Szia Varnyu!Kérlek mesélj nekem,tudnom kell mi is ez a bdsm negyed.Még igen tapasztalatlan vagyok a témában,de szeretnék valakihez kedves lenni,aki ebbe a negyedbe regisztrált.Hiper élményben részesített a minap,de nagyon szeretnék kedves lenni hozzá,és tudom,hogy sok minden van még a tarsolyában...Csak győzzem kivárni,míg megtapasztalhatom. :pirul: Kérlek segíts...Csókol,Játékbaba...

Válasz a(z) 1587. üzenetre:Nagyon sok igazságot olvasok ki ebből az Írásodból!!  Ám sajnos az amerikai propaganda filmekből csak azt tanulják az emberek, hogy: - ROHANÓ ÉLET!! Nos ez egy ostoba indok a fejetlen és egoista türelmetlenség magyarázására!! Valóban az az igazság, hogy MEG KELL ISMERNI a másikat és ehhez IDŐ KELL!! Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy elkapkodva semmi sem jó!! Erre lenne bőven példám a saját életemből.

Válasz a(z) 1594. üzenetre: Tényleg hol lehet elérni ezt az e-bookot? Olyan sokat utaltatok már rá. 

Válasz a(z) 1592. üzenetre: Véleményem szerint nem látod rosszul a dolgokat, alapvetően minden (!) emberi kapcsolathoz kell érzelmi kötődés. Így vagy úgy de szükséges megismerni a másikat. Egy D/s kapcsolatnál ez hatványozottan igaz, mert az igazi szenvedély felkorbácsolásához és a teljes bizalom megéléséhez nem elég egy 3 mondatos chat beszélgetés. Sokkal de sokkal mélyebb ismeret szükséges ehhez.

Saját példámból kiindulva én könnyű helyzetben voltam, hiszen közel egy évtizedes párkapcsolat állt mögöttünk a Kedvesemmel. A szeánszok mindig spontán jöttek, mert mind a ketten éreztük hogy mikor rá szükségünk. Én azt is éreztem, hogy mi az ameddig elmehetek nála, mikor mire vágyakozik. Volt hogy elég volt egy bilincs a csuklójára, de olyan is volt hogy a legdurvább láncokat és csipeszeket kívánta. Mindezt szavak nélkül, éreztem tudtam hogy mit szeretne, mi az ami még jobban felkorbácsolja a vágyait. 

Másik nagyon fontos dolog volt nekünk a szeánszok utáni "after-care". Ezt egy amerikai könyvben olvastam, habár ha kicsit logikusan gondolkodsz rájöhetsz erre is szükség van. A szeánsz végeztével én mindig a karjaimba vettem, egy nedves szivaccsal és kis illatos langyos vízzel áttöröltem a testét, az esetleges sérüléseket bekentem neki árnikakrémmel..

Válasz a(z) 1591. üzenetre:Lehet én látom rosszul, de előbb egy normál kapcsolatban ismerjük meg a másik vágyait, figyeljünk a teste minden rezdülésére és aztán jöhet a határok feltérképezése, feszegetése.
Akárhonnan is nézem ha nincs szexuális töltete a dolognak akkor bennem hiányérzetet kelt és nem ér semmit se az egész. 

Válasz a(z) 1590. üzenetre:

Igen, valahogy én is így látom! Ők látják a felszínt, amit a filmek közvetítenek, hallanak róla "valamit", és hát olyan izgi az... Ezért szoktam rákérdezni, ha gyanús a dolog, hogy az illető szerint miért fogok én neki engedelmeskedni?... A válasz általában mindent elárul...

Bizony, hogy itt kell csak igazán ismerni egymást a két partnernek! A Dom a sub minden rezdülését kell hogy ismerje, ÉREZZE! Lássa a legapróbb jelből, hogy most mit kell tennie, mehet-e még tovább, vagy itt a határ! A Domnak nagy felelőssége van, ezért nagyon nem mindegy, milyen Dom kezébe adja a sub a lelke és teste feletti uralmat!!! Ezt nem értik, nem látják azok, akik csak kívülről ugatják a BDSM-et, és csupán a végeredményt, az uralmat, a parancsolást, a hatalmat, az irányítást akarják, de az oda vezető utat már nem!

Válasz a(z) 1588. üzenetre:az a baj, hogy a magukat DOM-nak nevező urak azt hiszik, a bdsm-ben nem kell kapcsolatban lenni, hanem csak egymásnak esnek és jó úgy. 
Pedig itt kell csak igazán megismerni a partnert mert a bizalomhoz nem elég a két szép szem :)
Lehet alkalmi játék is, de az bizony nem biztos, hogy ugyan azt fogja érezni mindkét fél a végén. 

Válasz a(z) 1588. üzenetre: Minden bizonnyal.. El tudom képzelni, hogy némely ember benéz ide, hogy biztosan valami perverz és bizarr dolgot fog olvasni, erre rájön hogy itt csak beszélgetnek  :D 

Biztosan vannak emberek akik találnak vagy már találtak is szellemi táplálékot ezen a fórumon. Biztos vagyok abban is hogy egymásra is nagy hatással vagyunk, és ha másért nem is, legalább ezért megéri itt fecserészni. 

 

Válasz a(z) 1587. üzenetre:

"talán lesznek olyanok akik veszik a fáradságot és ez alapján indulnak el."

Én is ezen indíttatásból próbálom osztani az igét, hátha... És volt már pozitív visszajelzésem ilyen téren, szóval talán van amikor nem terméketlen talajra hullik az elszórt mag... :)

Válasz a(z) 1586. üzenetre: Köszönöm Cisse. Csak leírtam hogy nekem mit jelent ez dolog. Jó néhány tabut döntöttem le magamban, mire azzá váltam aki most vagyok. Úgy gondolom jó az út amin járok ahhoz, hogy jó dom legyek. 

A téves elképzelések és az önjelölt urak tengerében tudsz csak csak halászni a BDSM negyedben. Tisztelet a kivételnek, bár engem a kivétel még nem tisztelt meg. Az a gond ezzel a műfajjal hogy nagyon  félreértelmezhető, és ha még hozzáveszem azt hogy itt sok emberben nincs türelem és nincs hajlandóság hogy megismerje a másikat csak minél gyorsabban ki szeretné élni a vágyait..... Akkor a helyzet nagy elszomorító. 

De szerencsére van itt ez a fórum, ahol hasonszőrű emberek próbálnak eszmét cserélni, talán lesznek olyanok akik veszik a fáradságot és ez alapján indulnak el.    

Válasz a(z) 1580. üzenetre:

Nagyon jó meglátások! :)

"Én azt akarom, hogy a hozzám tartozó sub hercegnőnek érezze magát. Többnek attól ami addig volt míg be nem lépett a körbe. Többnek mert kiállta a próbákat, megszívlelte a tanításokat a leckéket. Mikor visszamegy a szürke hétköznapokba tudat alatt legyen ott benne, hogy több vagyok. Hogy tartozom valakihez. Megcsináltam és kiálltam, adjon neki erőt és kitartást."

Ez de nagyon jól sikerült megfogalmazás!

A bejegyzés végén a kínos kérdések, hogy ki mennyire van tisztában önmagával, stb. Az emberek többségének csupán felületes ismeretei vannak, s ennyivel meg is elégednek. Kicsit más vonalon megközelítve : ahogyan általában elég az, hogy valamit elmondtak a TV-ben, az tuti úgy is van. Vagy mert a szomszéd Gizike mesélte, hogy látta/hallotta, szóval az a tuti. És ennyi elég is, nincs tovább, nincs igényük utánajárni.

A BDSM-negyedben szerintem 99%-ban az egyéb negyedekben kudarcot vallott idióták jelennek meg domként, akik hallomásból szerzett információkra alapozva úgy gondolják, hogy elég bunkónak lenniük, majd egy sub picsát találnak maguknak, akit kedvükre döngethetnek.

Aki nem beteg, az kifejezetten szadista, s nem érdekli igazán a D/S rész, mert nem birtokolnak olyan kompetenciákat, hogy alfahímként lenyűgözzenek egy nőt. Marad a szadista érdeklődés, amivel semmi gond nem lenne - a maga módján mindenki szereti a vadabb együttléteket (valamilyen szinten szerintem ez a szenvedély szinonimája) - csakhogy ezek a férfiak általában nem merik ezt maguk előtt sem felvállalni, mert pfujj, micsoda perverz dolog ez a szadizmus, egy gyengébb bántása,stb. Holott mindenki jobban járna, ha nem akarnának dominánsak lenni, csak egyszerűen felvállalnák, hogy a BDSM inkább testi része érdekli őket.

Válasz a(z) 1582. üzenetre:

Nem olyan régen - egy beszélgetés kapcsán - az jutott eszembe, hogy írok egy posztot arról, hogy miért kell(ene) folytatnod az e-bookot, illetve valamilyen módon újrarendszerezve akár ki is adni. Nyomtatott formában. Mert ha van piaca annak, hogy ki hogyan kefélteti szét magát egy swingerclub-ban, egy ilyen jellegű műnek is kell(ene) lenni fizetőképes közönségének. Mert tucatnyi mamipornó jelenik meg, fals képet tükrözve a BDSM-ről, de igazán mérvadó információkat csak a Te írásaidban találtam!

Rengeteget írtatok amíg nem voltam jelen a városban. Nagyon örülök! Csak kell idő, amíg feldolgozom! :)

Válasz a(z) 1581. üzenetre: Köszönöm! 

Volt egy subom, a Kedvesem, nem olyan régen repült el. Szárnyakat kapott és elhagyott. Az hogy megérdemlem-e Őt vagy Ő engem? Majd elválik. Úgy egyeztünk meg, egy ajtót nyitva hagyunk egymásnak. Aztán ha visszatér, kellek e még Dom-nak vagy sem, nem tudom...

Nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek életük során sok álarcot, ha úgy tetszik fátylat vesznek fel. Az emberi természet alapvetően formákban, mintákban és programokban gondolkodik. Sok fátyol rajta marad az emberen és észre sem veszi már a részévé vált, hordozzon ez jó vagy rossz tulajdonságot. Mikor arra kerülne a sor, hogy az illető a tükörbe nézzen nem az önön valóját látja viszont, hanem az az álarcot. Erről von le következtetéseket. Azaz az én ilyen vagyok, olyan vagyok stb. Mondatok. Ami igazán alul van az maga a valóság melyet sokan soha sem fognak meglátni (az emberek többsége még magával sem mer szembe nézni nem hogy bele is ásson). Az az emberi és isteni lény aki bármire képes, úgy tökéletes ahogyan van.

Egyszer egy nagyon bölcs emberke azt mondta hogy minden reggel és este álljak a tükör előtt, 5 percet meztelenül és nézzem magam. Hát az elején baromi furcsa volt, zavarban voltam. Zavart a meztelenségem saját magam előtt, zavart hogy hol kövérnek hol véznának és kicsinek láttam magam. Nem tudtam a saját szemembe nézni. Sokat csináltam, míg nem rájöttem, nem a termetemmel van a hiba, nem a magasságommal... akkor biztosan a tükörrel, hát vettem egy újat az majd jobb lesz. Az is olyan volt. A baj nem a tükörrel volt hanem magammal. Sok dolgot nem tudtam magamnak beismerni megbocsájtani, elfogadni. Aztán valahogy rájöttem, ha magam előtt állok és hangosan elmondom magamnak ezeket a dolgokat, és elmondom azt hogy mit kellett volna, a helyzet változik. 
Mára odáig jutottam, hogy reggelente széles vigyorral az arcomon üdvözlöm magamat tükörben, napközben ha valahol meglátom magam intek egyet magamnak és büszkén kihúzom magamat. Mert tudom hogy én vagyok.

Egyszer egy barátom azt mondta erre hogy egoista vagyok. Csak azért mert a tükör előtt állva saját magamnak elmondom minden dolgom???? Ez kérem nem egoizmus, hanem önismeret. 

Amióta ezt csinálom, ösztönösen nézek az emberek szemébe, már-már annyira hogy zavarja őket. Sokkal könnyebben értek szót tőlem rangosabb emberekkel, győzök meg másokat az igazamról. ismerem el a saját hibáim és erényeim. 

Erre szoktam azt mondani, hogy jó barátságban vagyok magammal. Másnak is ebből szeretek adni, nem a felvett maszlagokból és sallangokból. Nem a felesleges szerepekből, hanem abból aki igazán vagyok. Ajánlom mindenkinek! Ha ez megvan, akkor lehet kérem tovább lépni és igazán fejlődni.

    

Válasz a(z) 1580. üzenetre:

Nem nagyon tudok hozzátenni ehhez szinte semmit sem! A szavaid, a kifejezésmódod olyan bölcsességről árulkodnak, amit sokan életük végéig nem szereznek meg! Ritka ember vagy, ritka és értékes! Nagyon boldog lehet az a nő, az a sub, akit végül a párodul választasz! Látatlanban irigylem! :)

Olyan kevés ember van a világban, aki nem fél feltenni azokat a kényes kérdéseket, és nem vakon hinni annak, amit mások mondanak. Olyan kevesen mernek kételkedni és keresni a valódi válaszokat, mert félnek, hogy a megtalált válasz fájni fog! Mégis, ez az egyetlen járható út, az egyetlen, amit érdemes végigjárni! 

Annyira kevés ember van, akiben van annyi bátorság, hogy kételkedjen önmagában és az útban, amin jár! Pedig ez vezet el végül önmagunkhoz, hogy folyton keresünk, kutatunk, kérdezünk és ha kell "újratervezünk". Mert nem vagyunk tökéletesek, de ha hajlandóak vagyunk tapasztalni és tanulni, akkor lépésről lépésre közelebb kerülünk az utolsó ajtóhoz, ahol pőrén, lelkileg is meztelenül vagyunk mi magunk! Álcák, hazugságok, képmutatás nélkül! Nagyon-nagyon nehéz szembenézni önmagunkkal, nekem is több évembe telt, mire rájöttem, hogy hazudok önmagamnak, és a tükörbe nézve azt tudtam mondani: "ezt most bizony elcseszted". De megtettem, és onnan kezdődött az új élet. Egy más élet, és soha többé nem vagyok hajlandó hazudni önmagamnak, már nem! Már vállalom aki vagyok, amilyen vagyok. Mert nekem tetszik, akit önmagamban találtam!!! Akinek nem tetszik, hát istenem..., el lehet sétálni, megvagyok nélkülük. Akinek tetszik, nyitva az ajtó, sétáljon be, nézzen körül, ismerjen meg, és ki tudja, mi lesz belőle!

A napokban beszélgettem egy rendkívül érdekes és intelligens férfival itt. Talán ő foglalta össze legjobban az én jellemzésemet:
"Egy filozófus, gondolkodó, művész sub. Érdekes..."
Igen, azt hiszem ez vagyok én, mindez együtt, egy nagyon bonyolult és összetett személyiség, keveseknek sikerül megfejteni, de akit igazán érdekel ki bújik meg ott bennem, a "hét fátyol" mögött, az megtalálhat... Csupán a megfelelő kulcs kell hozzám... :)

Válasz a(z) 1578. üzenetre:Nos, nekem is volt már szerencsém olyan emberekhez akik így vagy úgy de az adatlapon és chat-en próbálnak tanúbizonyságot szerezni saját "dominanciájuknak". Egy az egyben megmondják hogy milyenek kellene lenned és érezd magad hülyének mert nem az vagy. De majd ő kurvát, szukát vagy ribancot fog belőled csinálni. Ha valakinek ez kell, hát lelke rajta, csinálja. 

Nekem a BDSM a nagyon mély érzelmekről szól. Az ösztönökről és vágyakról, melyekbe mint egy kulcs beleillik az inger és megláthatjuk azt mi van a zár mögött. Kurvát, szukát, ribancot nem akarok hiszen azokból van elég csak körbe kell nézni a világban. Arra meg, hogy a saját beteges perverziómat kiéljem nem szeretnék egy embert sem lelkileg megnyomorítani. Ez nem én lennék. Tudnék-e tükörbe nézni, hogyha csak úgy kényem kedvem szerint kínoznék valakit?!? 

Én azt akarom, hogy a hozzám tartozó sub hercegnőnek érezze magát. Többnek attól ami addig volt míg be nem lépett a körbe. Többnek mert kiállta a próbákat, megszívlelte a tanításokat a leckéket. Mikor visszamegy a szürke hétköznapokba tudat alatt legyen ott benne, hogy több vagyok. Hogy tartozom valakihez. Megcsináltam és kiálltam, adjon neki erőt és kitartást. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam nincs fájdalom, korlátozás, alázat. De van, de mind csak eszköz, ha úgy tetszik kulcsok melyek a lezárt ajtókat nyitogatják. Kell az is hogy érezd az életet, kellenek a korlátok hogy érezd a szabadságot. Kell ismerni az elmúlást és a születést hogy tud érteni az életet. 

Én is csak most értek meg sok mindent, tanulok, tapogatózom a sötétben, keresek. Majd egyszer talán meglesz az amit keresek, vagy talán soha sem és ennyi volt. Mindenesetre most ezt élvezem. Tetszik az ahogyan a kezem alatt formáltam mint a nedves agyagot. Felemelő érzés volt, hogy büszke lehettem, hogy szárnyakat adtam és mikor elrepült mintha szívem egy darabját tépték volna ki, de örömmel töltött el a tudat hogy megtettem és megadtam mindent hogy megállja a helyét.

Annyi ember van a BDSM negyedben, annyi mindenki aki tudja a vágyait, és még látatlanul 3 mondat után egyből tudja mire vágyakozik a másik (pedig világosan megfogalmazni az ember még önmagának sem tudja), hol vannak erről a fórumról? Miért csak 5 ember beszélget itt? Mindenkinek ennyire tiszta minden, megy magától?!? Azt hiszik tudják?! Még csak nem is sejtik!    

Válasz a(z) 1577. üzenetre:

Tudod, hogy a BDSM világában kezdő vagyok, próbálgattam már a szárnyaimat, és amit eddig tapasztaltam piszkosul tetszik!

De a bemutatkozóm miatt nagyon sok bírálatot kaptam, hogy ilyen határozott elképzelésekkel, vágyakkal, és ilyen céltudatos emberként én nem lehetek sub (érdekes, lassan leszakadnak rólam ezek az okostojások :D). Én pontosan tudom mit érzek, ezért soha egy pillanatig nem ingattak meg abban, hogy sub vagyok. De amikor tapasztalt BDSM-esektől kapok visszajelzést, hogy jól gondolkodom, az nagyon jól esik, mert nem az én készülékemben van a hiba! :)

A sub-ság egy érzés bennem, ami valahol mindig ott lapult, de egyszercsak elkezdett a felszín felé törni, hogy kiteljesedjen. Nem az a sub vagyok, aki könnyen adja magát, ő nagyon nem! Sőt még csak nem is az a sub, aki csak úgy hip-hop megalázkodik bárkinek (HA egyáltalán hajlandó megalázkodni!). De bennem van a vágy, hogy érezzem a Dom-om erejét, hatalmát, irányítását, hogy tisztelhessem, felnézhessek rá, hogy érezzem ahogy lassan, lépésről lépésre átveszi az akaratom, erre nagyon vágyom. És bennem van a mazo hajlam is! Hogy aztán ebből a megfelelő Dom kezében mi áll össze? Nem tudhatom előre, hiszen ez egy játék, és bár a játékszabályok le vannak fektetve, de azon belül BÁRMI lehetséges, ami annak a két embernek jó, izgató, izgalmas, vágykeltő és gyönyörteremtő! És én nyitott vagyok arra, hogy újra tanuljak... Fel akarom fedezni önmagamban ezt az ént, mert úgy érzem, ezzel vagyok/leszek teljesen kerek!  :)

Válasz a(z) 1574. üzenetre:

Csak egy mondatot fűzök ehhez:

Egy ilyen Férfival szeretném élni az életem a továbbiakban, bízom benne, hogy így is lesz! :)

Válasz a(z) 1572. üzenetre: Ó hát az élet érzése... Szerinted én miért vetettem le magam a mélybe egy hídról, miért mászok meg sziklákat holott olyan tériszonyom van hogy azt már látni lehet. Miért bonyolódom újra és újra kapcsolatokba, miért utazok és tanulok annyit! Érezzem az életet, a világot melynek része vagyok. 
Kis koromban azt mondták nekem az életet nem élvezni kell hanem élni. Én élem és élvezem egyszerre!!!
Akkor is érzem mikor harcolok, mikor valakiért küzdök, valakit akarok..
Ezért nem értenek meg a munkahelyemen, hogy miért szeretek a főnökömmel vitatkozni. Mert érzem, hogy gyenge, én éltem annyit az elmúlt rövidke 30 évemben amennyit ő 50 alatt sem. Megtapasztaltam a poklot és mennyet és szerettem minden percét. Imádok minden emléket amik itt vannak az agytekervényeimben.

És a szex?? A szex úgy jó ha hosszú és szenvedélyes, örült, vad és érzéki. Nem lehet és szabad elkapkodni. Tini koromban megelégedtem egy koncert után a kocsi hátsó ülésén egy 5 perces menttel. Most ha nem áll rendelkezésemre egy egész éjszaka bele sem kezdek. 

Lángolni? Igen, érezni a tüzet, óriási érzés, látni a szemeket ahogyan szikrázik. Forró de libabőrös testek egymásnak simulása, vad hajsza a kifulladásig és tovább..

Válasz a(z) 1570. üzenetre:Köszönöm !

"...felmelegszik-e még valaha langyosnál is melegebbre a testem." 

Az idézet a 9 és fél hét című filmből való. Amikor láttam a filmet, majd olvastam a könyvet, nem érettem, csak éreztem, hogy ez valami más, valami nagyon-nagyon izgató. Évek kellettek, mire rájöttem, hogy én ezt az érzést keresem: a langyosnál melegebb érzést! Ezért nem tesz már elégedetté a hagyományos gyorsan lezavart szex, mert ott max. langyosra melegszik a testem. De én égni akarok, lobogni, érezni minden porcikámban a tüzet és ahogy elhamvadok benne! 

Én ezért nem tudom csendesen megadni magam, mert ekkor érzem, hogy ÉLEK, és hogy élni csak így lehet, csak így érdemes! :)

Válasz a(z) 1568. üzenetre:Tetszik amit írsz. Mi ezt tovább vittük anno, nem csak a bdsm eszközeit vetettük be, hanem minden mást is. Változatos és különleges feladatokat, próbákat és helyzeteket igyekeztem teremteni, ezzel is fokozva a vágyait. 

De mint mondtam nem mindig és mindenben volt partnerem a Kedvesem... Mindegy így volt jó, ha újra szüksége lesz rám hát visszatalál, addig én is keresem az utamat, Ő is.

Sok izgalmas dolgot lehet művelni a világnak nevezett óriás játszótéren. Érdekes helyzeteket és szituációkat lehet teremteni.   

Válasz a(z) 1569. üzenetre:

Tetszenek a gondolataid nagyon! :)

Válasz a(z) 1567. üzenetre:Kell bizony, Nekem kell! Természetemnél fogva nem elégszem meg azzal amit csak úgy harc nélkül kapok meg. Ha kiérdemelhetem egy sub bizalmát, az igen. Mikor ránézek és nem kapja el rögtön a tekintetét hanem egy pillanatra meglátom benne a lángot. Amikor próbára tesz.. Meg tudom még állni a helyem? Állom még a sarat? Persze ekkor bizonyítani is kell. Az esetek egy részében ez a bizonyítás fájdalmas, áldozatokkal jár. De én ilyen vagyok. Ez a kis harc fenntartja a motivációt is, hogy egyre többet és többet adjak bele, egyre többet és többet vegyek el. Adjak kínt és kéjt egyszerre, és ha még azt is hiszi ezt fokozni nem lehet... de igen! Egészen a mennyekig és le a pokolba, mindezt egyszerre.

Válasz a(z) 1565. üzenetre:

Szerintem az állandó ellenkezés, hogy újra és újra be kell törnie a Domnak a subot, adja a sava borsát az egésznek! Ez a küzdelem az, amitől folyamatosan él, pezseg, vibrál az egész kapcsolat!

Ha megadnám magam, és onnantól azt tehet velem amit akar, akkor mi az érdekes benne? Hiszen akkor minden olyan lenne, mintha egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlana, és mindketten tudjuk mire számíthatunk! De a folyamatos harc egymással-egymásért izgalmassá, kiszámíthatatlanná, izgatóvá teszi a kapcsolatot. Akkor is, ha mindketten tudjuk mi mire megy ki a játék, és hogy ki lesz a győztes ebben a játékban! Akkor is ad egy plusz izgalmat, hiszen az utat nem ismerjük, az minden alkalommal más és más a Dom és a sub pillanatnyi hangulatától, aktuális fantáziájától függően! 

Válasz a(z) 1563. üzenetre:

Igen! Még ha érzem is, hogy eleve veszíteni fogok, akkor is valahogy muszáj ellenkezni! Talán, hogy érezzem ekkor is, nem önként adtam meg magam, hanem legyőzött, erősebb volt nálam..... ismét, újra és újra! :) Ez is kell!!! :)

Válasz a(z) 1565. üzenetre: Na igen ebből látszik a subok álarca a domok pálcája mögött igazi emberek és személyiségek vannak. 
Te bele tudsz törődni a helyzetbe, át tudod magad adni annak másiknak, hogy rendelkezzék feletted. De vannak emberek akik erre nem képesek 100%-ban. Az ösztönükben mindig ott marad a nyughatatlanság, a harc, lázadás és konok szabadságvágy. Te ezek szerint ezt tudatoson túl vezérled, és legyőzöd magadban (ezt Te érzed, neked kell tudni), engedelmes és odaadó maradsz mert a helyzet neked jó, mert a domod úgy kívánja. 

Én már írtam, hogy szeretem a harcot, szeretem érezni ahogyan az energiák egymásnak feszülnek. Jobb szeretem a "neveletlen", cserfes kicsit nagyszájú csajokat. Valahogy az ilyenek kívánják az idomítást. De a vágy az ösztönök alatt mindig ott marad, így mindig próbára tesz. Fizikálisan és mentálisan is. 
Domként nekem az a feladatom, hogy tudjam és lássam ezt a dolgot, és ha kell felébresszem. Sajnos a Kedvesem nem mindig volt partner ebben, ő is inkább olyan volt mint Te, átadja magát mert tudja ezzel okoz örömöt. Nekem kellett alakítanom, olyan annyira hogy ne adj isten hogy kihúzzam belőle a biztonsági szót. 
Minden tiszteletem az ilyen embereké. Valahogy bennem ez nincs meg, és igazán nem is keresem. ennek viszont az életben (?) iszom meg a levét, hiszen ösztönösen, szinte már mániákusan kételkedem mindenkiben és mindenben...

Igazából az egyetlen sub-ommal, azaz Kedvesemmel az volt a helyzet, hogy ő túlságosan visszahúzódó és félénk lány. A subságával arra próbáltam meg tanítani, hogy bátrabb legyen. A mai napig kételkedik magában, tehát valamit rosszul adhattam át, vagy csak hiányzik neki egy újabb lecke  :napersze:  

A BDSM-ben jobb szeretem úgy csinálni a szeánszokat, hogy annak legyen egy plusz mondanivalója, legyen egy téma, egy próba melyet ha kiáll a sub, akkor büszke lehet magára. Persze, most jöhet az a dolog hogy egy sub ne legyen büszke mert nem lehet... DE lehet, lehet önmagára, lehet a domjára, lehet azokra dolgokra melyeket kiállt. 

Kérdésedre visszatérve, nem feltétlenül kell, hogy a vérében legyen. Kinek milyen a személyisége. Nekem ilyen neked olyan, nem vagyunk egyformák és ebben a műfajban főleg nem lehet általánosítani. Elképzelhető hogy lesz egy olyan hercegnőm aki majd harcos amazon lesz és MMA csatákat kellesz vívnom vele, vagy az is hogy félénkebb nyuszika lesz bárkinél aki még megszólalni sem mer.. Az biztos, hogy ha így lesz majd a legtöbbet hozom ki belőlük, mert ez a dolgom, felszínre hozni azt ami el lett temetve és legyőzni a félelmeket.   

   

Válasz a(z) 1563. üzenetre: Számomra ez nem közép út, ez nekem normális, bár már ezt is leírtam. Titkon reméltem hogy valami ilyesmit fogsz írni, hiszen szimpatikusak a gondolataid.

Arany középúton azt értem, hogy kell a feltétlen engedelmesség mellé a lázadás is...csak úgy lesz teljes mindkét fél számára...
Igen, volt olyan, mikor akkor is akartam harcolni, mikor tudtam, belebukok...kell az is ))

Válasz a(z) 1560. üzenetre: számodra mi jelentené az arany középutat? Megpróbálnád-e tényleg kiharcolni magadnak a szabadságot, még akkor is ha tudván tudod hogy lehetetlen és a végén belebuksz? Egy idő után nem nyugodnál bele, mint az oroszlán a ketrecben. 

Válasz a(z) 1551. üzenetre: Nem csak várjátok, hanem elvárjátok. Ti Nők, Ti vagytok az univerzum legnagyobb talánya, nem vagytok egyértelműek néha még logikusak sem. Egy Nő (igazi nő ) lelkébe látni majdnem olyan kihívás mint megmászni az Everestet. Nem lehetetlen de nehéz feladat, nagy kihívás. 

Az elmével és a lélekkel játszani nagyon jó dolog. Sokkal nehezebb egy lelket megérinteni, mint mondjuk 15-öt ütni a popsira. Nem elég a kezeket megkötni, a érzelmileg is le kell láncolni. Felébreszteni olyan dolgokat, melyek mélyen el vannak temetve. A félelem jó játék. Sok dologra megtanít. 

Egyszer a Kedvesem elém állt, hosszú percekig csak néztem a szemébe, olyan hideg és rezzenéstelen arccal, ahogyan csak egy bálvány tud rá nézni. Megfogtam a csuklóit és felemeltem a kezét, egyik kezemmel a kezeit magasba tartottam, a másikkal épp csak megérintettem a testét.Lassan húztam végig a kezem a testén, éreztem hogy előbb libabőrös lesz majd reszketni kezd. Félt, de mozdulni sem mert. Nem tudta pontosan mit fogok vele tenni, vagy mi fog következni... Utólag elmondta hogy legszívesebben elszaladt volna és elbújt volna valahova, de teljesen megdermedt mozdulni sem bírt, a lábai földbe gyökereztek, és csak reszketett...