Simple vásárlói tájékoztató







Krampuszok

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Azóta is imádom őt. De...  ;) 

Máig itt van. És én is itt vagyok. És a krampuszok is itt vannak. :) 
Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)


A felszín alatt
#29 (2017-09-09 22:55:06)

https://www.eropolis.hu/city/blog/pandora/28
Az előző poszt margójára...

Kisiskolás koromban a padtársamnak az volt a kedvenc szokása, hogy a körzőjét csendben a pad alatt a combomba szúrta. Amikor felszisszentem, zavartam az órát és kaptam egy intőt. Ő pedig röhögött a markába. Hiába fordultam a tanárhoz, nem segített, ő tagadta és egy szó állt egy ellenében. Nem tudtam kezelni a helyzetet, sokáig szenvedtem tőle. Majd következő évben mást ültettek mellé, és láttam ahogy szegény lány néha felszisszen és elhúzódik. :( Mutattam a padtársamnak is. Jelentkeztünk, és ketten együtt elmeséltük a tanárnak hogy mit láttunk. A lány pedig megkönnyebbülten és hálásan bólintott, igen, ez történt de nem mert szólni. A srácot megbüntették és attól kezdve egyedül ült.

Azóta sok évtized eltelt. 

Mivel nem vagyok az a kimondott Terézanyus típus, ha csendben lelkileg próbálnak tönkretenni, ha csak kísérletet tesznek a sumák terrorra, nem tudom csendben tűrni mint oly sokan. Nem, nem csak felszisszenek. Az kurva nagyot szól és baromi hangos. Ezért sokan engem ítélnek el, mert a látszat ezt sugallja, ugyanúgy mint anno az iskolában. És a legtöbb ember a látszat, a felszín, a külsőségek, és a személyes szimpátia alapján formál véleményt. Pedig nem mindig minden az, aminek látszik. Nagyon nem. :( De nem haragszom, mindenkinek szíve joga a saját véleménye, cselekedete, hozzáállása. Jó az így ahogy van...ettől színes a világ.

Sokat gondolkodtam, hogy az előző posztot feltegyem-e, már napokkal ezelőtt megírtam. És akkor arra jutottam, hogy félek feltenni. Félek, mert visszajön és minden manipuláció, valóságtorzítás, látszatkeltés és lelki erőszak kezdődik előlről. Ahogy jópárszor megtörtént. 

Aztán mosogatás közben egyszercsak belém hasított a gondolat. *NEM! Basszus nem félhetek többé!* Azzal ha félek, beteljesíti a küldetését, hiszen pontosan ezt akarja.
 
Az előző posztomban említett önvizsgálat még folyik, mert az életben már három olyan emberbe futottam bele akire illik az előző blogposztomban szereplő leírás, anélkül, hogy igazán feltűnően áldozat típus lennék. A legutolsóba éppen itt. Az ő fegyverük a csend, a leskelődés, a titok, az intimitás, a diszkréció. A hangoskodásom végül meghátrálásra késztette, pont ahogyan a korábbiakat. De ugyanúgy, mint a régiek, ő is rajtam hagyta a sebeket. Olyan sebeket, amik mélyen marnak és sokáig fájnak. Rosszabbak mint annó a körző hegye.

És ez elgondolkodtatott. Komolyan vettem a poszt végén lévő kérdést, vajon min kell változtatnom hogy a jövőben elkerüljem az ilyen eseteket. Ezért amíg nem jutottam dűlőre magammal, addig levettem minden olyan posztot, amiben szerepelt...és elgondolkodtam, van-e tanulsága a dolognak, vagy szimplán felejtsem el. 

És ma rájöttem. Igen. Van tanulság! Nagyon is van. 

Békeidőben és tét nélkül mindenki nagyon kedves. *Akkor ismerszik meg a valóság, amikor kitör a vihar.*
Megtudhattam, hogy kik azok az emberek, akiknek fontos vagyok, akik tényleg engem szeretnek, akik kiállnak mellettem ha bajban vagyok. Akár tevőlegesen, akár csak úgy hogy ott vannak ahol kell és amikor kell. <3 

Szomorú szűrés ez, mert ilyenkor sokan hullanak a homályzónába azok közül akikről azt hittem hogy barátok. :( Vigasztal hogy akik maradnak, azok legalább valódiak.

Úgyhogy...mégiscsak köszönöm neki a leckét, hasznomra vált. Visszaállítottam a posztokat, mert az is én vagyok, és önmagam is szeretnék maradni! 

Ő pedig mostantól kezdve legyen az eljövendő padtársak problémája. Engem nem bánthat többé. :napersze: 

The show must go on...  ;)  :vigyor: 

8 hozzászólás |

A Gonosz 3.
#28 (2017-09-09 22:47:41)

Bántalmazás kapcsán legtöbbször a fizikai erőszakra gondolunk elsőként. A kapcsolatokban azonban létezik az agressziónak egy másik, nagyon is elterjedt formája. Ennek ugyan nincsenek látható nyomai, mégis rendkívül veszélyes, főképpen azért, mert gyakran észrevétlenül, fokozatosan alakul ki, az érintettet szinte megsemmisíti, sajátosságai miatt pedig sokáig szinte észrevehetetlen marad. A lelki terror a kapcsolatok egyik legkártékonyabb és legalantasabb formája, a bántalmazott önbecsülésének, önértékelésének, identitásának szinte teljes eltörlése a cél.

Sok esetben a bántalmazást elkövető sérült, elesett, könnyen támadható embereket keres magának. Ennek ellenére az utóbbi időben megszaporodtak azok az esetek, amikor ezek a bántalmazók/elkövetők éppen ellenkezőleg, olyan áldozatot választanak maguknak, akik fizikailag, szellemileg és mentálisan is erősek, jó állapotban vannak, határozott, sikeres emberek. Fontos tudni, hogy azok az emberek, akiknek ilyen hajlamuk van, önértékelési problémáik vannak. Éppen ezért olyan áldozat után mennek, akiben kihívást keresnek, késztetést éreznek arra, hogy a másikat lehúzzák a saját állapotuknak megegyező szintre. Egy elesett, kétségbeesett, szellemileg, lelkileg gyengébb egyénnel, akinek az övénél is rosszabb az önértékelése, ezt nem tudnának megtenni.

A  bántalmazó jellemzően éretlen, önmagában bizonytalan, labilis személyiség. Kisebbrendűségi komplexusát úgy igyekszik leküzdeni, hogy partnerét a saját szintjére, pontosabban annál mélyebbre rántja.  Párjának elbizonytalanodása, meggyengítése azt az illúziót adja a bántalmazónak, hogy végre kezében tartja a dolgokat és végre övé az erő és a hatalom. Így saját komplexusai is átmenetileg kisebbnek tűnnek a saját szemében.

A terror többnyire észrevétlenül alakul ki, éppen ezért igazán alattomos és veszélyes. A kezdeti viták és összezörrenések során eleinte még akár meghatónak is tűnhet a bántalmazó szokatlan érzékenysége. Gyakran nagyon megnyerő személyiség. Feldúlt érzelmeit betudhatjuk az irántunk érzett szenvedélynek. Amint ráérez a bántalmazó a módszer sikerére, egyre gyakrabban és erőteljesebben bonyolódik vitákba, hamarosan odáig jut, hogy már az általa gerjesztett feszültség és veszekedések miatt is partnerét okolja, aki így még jobban elbizonytalanodik saját magában.

Torz világlátását saját maga is elhiszi, igazáról és sérelmeinek jogosságáról teljes mértékben meg van győződve, szerencsés esetben annyira, hogy a kapcsolatnak végül ő maga vet véget. Rosszabb forgatókönyv, ha a kapcsolat életben marad, agressziója még további károkat okoz.

Korábban magabiztos és erős emberek is azon kapják magukat, hogy kételkedni kezdenek saját értékükben, cselekedeteik helyességében, szerethetőségükben. A kialakult feszültségért saját magukat hibáztatják, kétségeket éreznek döntéseikben. A folyamat gyakran öngerjesztő: a folyamatos hibáztatás és feszültség hatására az áldozat valóban hibákat követ el, ezek pedig csak még tovább igazolják önmaga és a bántalmazó számára is alkalmatlanságát.

Az áldozatok saját értéktelenségük és hibáztatásuk miatt szinte képtelenek arra, hogy a kapcsolatból önmaguktól kilépjenek, ezzel pedig további terrornak teszik ki magukat. Amennyiben a szakítás megtörténik, és a kapcsolatnak partnerük vet véget, úgy hosszú távon mindenképpen nyernek a döntéssel, számítani lehet viszont rá, hogy sokáig hurcolják azt az érzést, hogy végső soron a kudarcért ők a felelősek és ők azok, akik értéktelenek.

_Mik a bántalmazás leggyakoribb formái és jelei?_

*Ellenkezés* – egy kapcsolatban normális, hogy a felek nem mindenben értenek egyet. Feltűnő viszont, ha a partner szinte bármilyen helyzetre azonnal ellenkezéssel reagál, ártatlannak tűnő szituációkban is gondolkozás nélkül elveti partnere véleményét, álláspontját vagy akár szakértelmét.

*Személyeskedés* – viták során a bántalmazó nem a tisztázandó konfliktusra koncentrál, hanem partnere személyiségjegyeit vonja bele a vitába általános kritikákat fogalmaz meg, jelzőket aggat rá.

*Képtelenség a megbocsátásra* – a bántalmazó kifejezetten őrizgeti és ápolja korábbi sérelmeit. Ezzel formál magának önmaga előtt is jogot arra, hogy további agressziót alkalmazzon.

*Kontroll* - folyamatos ellenőrzés, számonkérés, vallatás. Kezdetben csak néhány elejtett megjegyzés, hogy "ezt nem kéne", rosszalló megjegyzések, majd büntetés, zsarolás. Kérdőre von, ha meglát egy régi baráttal beszélgetni.

*Elszigetelés* - Szép lassan a barátaid ellen fordít. Eléri, hogy benne lásd egy személyben a társat, a családot, a barátot, és úgy érezd, hogy senki másra nincs szükséged amíg ő szeret. 

*Szeretetmegvonás* - Nem beszél veled. Látványosan duzzog. Hiába könyörögsz, hogy beszéljétek meg a dolgokat, ő inkább szó nélkül kivonul a szobából. Nem ölel át, megtagadja a szexet. Mindezt addig, amíg el nem éri amit akar. Feltételekhez köti a szeretetét: "Szeretlek, de... de csak akkor, ha..."

*Kommunikáció megvonás* - a bántalmazó partnerének a fejére olvassa a bűneit, majd olyan szituációt teremt, hogy az ne védhesse magát. Rácsapja az ajtót, leteszi a telefont, belefojtja a szót áldozatába, ezzel elhitetve magával és párjával is hogy az a felelős mindenért.

*Lekicsinylés* – gúnnyal, becsmérlő viccelődéssel, lekicsinylő jelzőkkel ruházza fel partnerét, ezeket akár mások előtt is szívesen használja. 

*Hibáztatás* – a bántalmazó a hibát kizárólag a másikban keresi, önvizsgálatra képtelen. A másik felelőssé tétele olyan alapvető számára, hogy akár még emlékeit is ennek megfelelően alakítja, utólag képes a történtek meghatározó elemeit is újraírni, ezt pedig a másikkal is elhitetni.

*Tagadás* – a bántalmazó nemcsak saját hibáit tagadja, de saját felelősségét és viselkedésének eredményét is vitatja. Mivel világképében a problémákról kizárólag a másik fél tehet, ezért természetesen tagadja azt, hogy ő károkat okozna, netán bántalmazna.

*Megtévesztés* - a bántalmazók a külvilág szemében igyekeznek a lehető legjobb színben feltűnni. Odaadó, érzékeny, gondoskodó partner benyomását keltik, kedves, jóravaló, szimpatikus emberek. Kiváló manipulátorok, saját maguk sajnáltatása természetes számukra, a környezet nagyon sok esetben nekik hisz, ezzel még mélyebbre rántva partnerük önbecsülését és elvéve tőlük a kapaszkodót, amivel kimenekülhetnek a helyzetből.

Ha áldozatává válsz egy ilyen embernek, két dolgot nem szabad tenned:

1. Saját magadban keresni a hibát. Véletlenül se gondolj arra, hogy biztosan te voltál a hibás, a gyenge, az elesett, ezért talált meg téged ez az ember.
2. Nem szabad megpróbálni észérvekkel meggyőzni egy ilyen embert. Soha ne próbáld felhívni a figyelmét arra, hogy mit követett el, vagy mit próbál elkövetni veled szemben, mert hiábavaló.

Egyetlen dolgot tehetsz, ha felismerted ezt az embertípust: 

*Menekülj! Állj odébb, és vissza se nézz! *

Ez persze nem jelenti azt, hogy a történtekből nem kell levonni a tanulságokat. Ha egyszer-egyszer előfordul ilyen velünk, akkor nem kell magunkban keresni a hibát, mert adott esetben nincs is. Ha viszont időről időre ilyen típusú embereket vonzunk magunk mellé, akkor érdemes egy kis önvizsgálatot tartanunk: min lenne érdemes változtatunk?

Források:
nane.hu
segelyszervezet.hu
fehergyuru.eu
kerekkriszta.blog.hu
anokvilaga.hu
wmn.hu

Nincs hozzászólás. |

Hold
#27 (2017-09-07 21:28:12)

Először is mindenkitől elnézést kérek, mert egy nyílt levél következik.
A kényszer miatt nyílt levél, mert a címzett - bár úgy érzi mondanivalója van számomra - privát elérhetőségeivel nem rendelkezem. Ugyanis úgy gondolja, a korrekt kommunikáció alapja ha ő bármikor elér engem (minden magánjellegű elérhetőségem tudja!), de én nem érhetem el őt. Még itt sem, hiszen minden hozzászólás után törli magát.

Ezért bár nyílt levél lesz, de magánjellegű. Mindenkinek a jóérzésére bízom a tovább olvasást.

Kedves blackmoon01!

Kezdjük talán a madárijesztőnél. Akinek nincs szíve. Miért is? Azt magad sem tudod. Mert ha közelebb megyek az nyomás, ha távolabb akkor meg nem törődök veled. A céljaid is folyamatosan változtak, a szívárvány minden színében.
Konkrétumokat soha nem említesz, csak rámsütöd a homályos szívtelenség és csúsztatás jelzőket.

Állítólag szeretsz meg hiányozni fogok, de annyira mégsem, hogy megadj egy email címet. Állítólag szeretsz meg hiányozni fogok, de szavakon túl semmit nem kaptam tőled. Ha szükségem van egy szóra, egy szempárra, nem vagy ott. Csak szavakban, és csak levelekben. És nem amikor szükségem van rá, neeeem! Akkor amikor te úgy akarod.

Engem vádolsz magamutogatással, és te vagy aki a magánjellegű beszélgetéseket a nyilvános fórumba viszi. Engem vádolsz szívtelenséggel, és te voltál aki pont akkor döntöttél úgy hogy megbüntetsz, amikor a legnagyobb szükségem lett volna együttérzésre. Engem vádolsz önzéssel, toleranciahiánnyal, és te vagy akinek a legelső sértett reakciója a menekülés. Engem vádolsz játszmázással, és a te fegyvered az egyoldalú kommunikáció, a másik száját pedig befogod hogy ne tudjon válaszolni. A nagy önvédelemből hadonászásoddal meg osztod a pofonokat.

Ha menni akarsz, menj. Ne várd hogy udvaroljak. :) Ne várd hogy könyörögjek. Mert nem fogok. Ha hibát követtem volna el, bocsánatot kérnék (szoktam!), de nem követtem el hibát. Önmagam voltam. Minden percben őszinte voltam hozzád. Ez vagyok én, ilyen vagyok én. Ha ez nem tetszik, akkor *nem engem szerettél, hanem egy fantomot amit beleképzeltél a külsőmbe*. Még messze nem is ismersz, és már azt hiszed lebontottad a szalmabábut és minden csontom látod. Közben pedig ítélkezel a felszín alapján. Ez aztán a magabiztosság! Bocsánatot kérni neked kellene, mert félreismersz, ítélkezel, büntetsz a semmiért. Fogalmad sincs róla hogy mi van a szívemben, hogy miről mit gondolok, és legfőképpen hogy mit érzek! De ahogy tapasztaltam, a bocsánatkérés sajnos kevesek szokása. A vádlás és önigazolás annál inkább. :(

Pedig nyilvánvaló bizonyíték amit csinálsz, hogy elvesztetted a realitás-érzéked. Egy lelkileg stabil jellem face to face megbeszéli a problémáit és nem a bokorból kiabál, aztán elszalad. :( Ha valaki szereti a másik embert, akkor megismeri, és minimum tépelődik két percet mielőtt elfut. A mondandóját, ha van neki, akkor pedig a másik ember szemébe mondja.

Azt mondta anyukám, két dolgot ne viseljek el férfiaktól. Hogy megüssenek, és hogy lelkileg elnyomjanak, főzzenek a levemben, érzelmileg zsaroljanak büntetésképpen. Azt is mondta, soha ne döntsek indulatból fontos dolgokban, és soha ne búcsúzzak el senkitől haraggal még akkor sem, ha csak a közértbe megyek és utána visszajövök. Ezeket mind az eszembe véstem, és tartom is magam hozzájuk.

Én itt vagyok, elérhető vagyok, bárki számára. Lehet nekem privát levelet küldeni. És az email címeimet is ismered, még azt is amelyikre a munkatársaim, családtagjaim írnak, és a banki számlakivonatokat kapom. Te egy egyedileg arra létrehozott buli-emailen kommunikáltál velem amit töröltél. Elég lett volna ha megkérsz hogy ne írjak. Még soha életemben nem zaklattam egy férfit sem. Holott fordítva már előfordult. :(
Akkor most ki a nyílt, ki az őszinte, és ki a sumák?!

De rendben! Ha úgy döntöttél, hogy nem vagy elérhető számomra, akkor a kölcsönösség megkívánná, hogy te se érj el engem! Ha nem szeretnék állandóan búcsúzó hajóknak meg elrepülő madaraknak integetni, hanem - ha már TE akarod így - továbblépünk másfelé, akkor engedj is tovább lépni! Akkor ne érj el te sem engem. És ha ezt - az egyébként evidens dolgot - akarom, akkor törölnöm kell innen magam, akkor törölnöm kell a 4 éve használatos email címem és a 15 éve használatos magán emailcímem is? Mi ez ha nem elnyomás? 
Nem fogom. Mert sok kedves ismerősöm van, akikkel így tartok kapcsolatot, és nem fogok mindenkit a kukába dobni. Én baromira nem vagyok ilyen kámforként eltűnésekre berendezkedve!!! Ez megint sokat elmond a hozzáállásunkról.

Tudom, hogy a felszín alatt nem vagy ilyen. Tudom hogy te is szenvedsz ettől. Eleinte próbáltál is felülemelkedni a gyengeségeiden...még meg is kérdezted ugye jó úton haladsz és én örültem...de végül mégis elbuktunk. Biztosan van rá okod, és nem azért nem firtattam mert nem érdekel, hanem mert mindenkinek önként kell megnyílnia, csak úgy van értelme. Bárki is bántott, az nem én voltam. Bárki miatt építetted a falakat, végül engem zártál ki vele.

Ezért csak szépen megkérlek, hogy *döntsd el, hogy akarsz-e kommunikálni*. Ha igen, akkor tedd a személyes elérhetőségeim valamelyikén, és úgy hogy arra reagálni is tudjak. Vagy még inkább, nézz a szemembe személyesen és mondd el hogy mit szeretnél. Ez lenne a becsületes.

Ha pedig nem, akkor ne kiabálj bele nyilvánosan az éterbe. Mert lehetnek olyanok, akiket zavar. Más fehér hollók is például, ha úgy tetszik. Lehetnek még olyan fehér hollók, akik a jövőben szeretnének a madárijesztőre szállni... ;) Engedd meg nekik...főleg hogy te döntöttél így. Akkor fogadd is el a saját döntésed.

De kérlek, ezt a kommunikálsz is meg nem is dolgot légyszíves fejezd be, nem fogok rá többé reagálni, mert óvodás szintű, nem méltányos, nem kétoldalú, és nagyon indiszkrét. Nekem is van szívem, még ha nem is feltételezed...és nekem is túl kell lépnem a történteken. Felesleges és céltalan állandóan felkavarni, ha sem megoldani, sem megbeszélni nem akarod. Élni szeretnék, előre nézni és nem hátra.

El akartál köszönni, megtetted. Én is. Még mit vársz tőlem?! Megsúgom, fogalmam sincs igaziból hogy konkrétan mi bajod velem, de túlléptem ezen (is), és további sok szerencsét kívántam.
Én sosem váltam meg senkitől, akit bármikor is szerettem bármilyen szinten. Sose tudnék ilyet tenni azzal akit valaha is szerettem, akár barátsággal, akár szerelemmel. Akik fontosak voltak, mindegyikükkel mai napig barátok vagyunk, néha beszélünk. Néha gyakrabban, néha ritkábban. De mindig elérhetők vagyunk egymás számára. Mivel te nem vagy elérhető, így barátság sem maradt. Életemben először történt így. És erről sem én tehetek. :(

Ha bármit meg akarsz vitatni a jövőben, ismered az elérhetőségeim. *Bármikor hajlandó vagyok kommunikálni veled, de csakis KÖLCSÖNÖSEN.*

Ha pedig nem jelentkezel, minden jót kívánok neked a jövőben, találd meg akit *valóban* tudsz szeretni. Önmagáért és feltétel nélkül, önzetlenül, és olyannak, amilyen.

24 hozzászólás |

A mese vége
#26 (2017-07-28 02:08:45)

Hol volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, lila fák koronája alatt éldegélt egy hercegnő. Unatkozott és magányosnak érezte magát. A toronyszobában énekelgetett hogy elüsse az időt, de arra vágyott hogy ő legyen az aki hallgat, és egy herceg majd elvarázsolja, akinek csendben megpihenhet a vállán és hallgathatja a szívverését. Éneke messze földre hallatszott és elbűvölt mindenkit aki csak hallotta. A hercegek jöttek és jöttek, legjobb tudásuk szerint előadták a műsorszámukat, de a hercegnő egyikükre sem kapta fel a fejét, meg sem hallgatta őket. Ez ezért nem jó, az azért nem jó. Egyre szomorúbb volt, és énekelt tovább.

Mígnem érkezett egy herceg a Holdról, és megüzente hogy ő tudja mi hiányzik a hercegnőnek.
- Micsoda felháborító fráter - bosszankodott a hercegnő - ne oktass ki hanem állj be a sorba és énekelj! Én tudom mit akarok!
- Nem úgy van az - mondta a herceg - figyellek minden nap, mert hallottam az éneked, és engem is elvarázsolt. Csodálatos lenne ha a fejed a vállamra hajthatnád és együtt megpihennénk és néznénk a csillagokat... De mégsem teszem meg amit szeretnél, mert amint megkaptad, már úgysem érdekel. Nem is figyelsz. Így sosem leszel boldog.

A hercegnő szörnyű haragra gerjedt. Hogy merészel valaki ellentmondani?! Fenyegette, kérlelte hogy énekeljen, de a herceg nem engedett neki. Teltek és múltak a napok, a hercegnő egyre jobban vágyott a herceg énekére. A herceg pedig továbbra is csendben maradt.
- Értsd meg, hercegnő, ahhoz hogy megkapd amit szeretnél, előbb figyelned kell.
- Én mindig figyelek - csattant fel a hercegnő - hallani akarom az éneked.
- Nem akarod hallani. - csóválta a fejét a herceg - Ha igazán akarnád, akkor csendben várnád és figyelnél. Suttognál nehogy elmulaszd az első hangokat. Visszatartanád a lélegzeted nehogy megtörd a varázst. Tisztelnéd a csendet. Sajnálom de nem tudok rajtad segíteni...én lennék a legboldogabb ha tudnék. - mondta szomorúan, és kisétált a palotából, ki a lila erdőből...a kapu nagyot koppant ahogy tompán becsukódott mögötte.

A hercegnő egyedül maradt. Dühítette a herceg viselkedése. Még hangosabban, még szomorúbban énekelt, még magányosabbnak érezte magát mint valaha. Köré gyűltek a hercegek, városlakók, és hallgatták. A herceg elvegyült a hallgatóságban mert hiányzott neki a hercegnő, és továbbra is csendben hallgatta. Lenyűgözte az ének, de elszomorította, hogy a hercegnő nem érti őt. A hercegnő nem látta a tömegben, és azt gondolta visszament a Holdra.

Fáradni kezdett, egyre magányosabb volt, és egyre jobban hiányzott neki a herceg. Elcsuklott a hangja, és elcsendesedett. Némán hallgatta a tücsköket, a város zaját, a víz csobogását, a fák suhogását, a madarak csiripelését. 

És akkor megértette. Lehunyta a szemét, és nem vágyott másra, csak a csendre, ami szebb mint minden ének, amiben benne van az egész világ összes hangja. És annyira szerette volna ezt elmondani a hercegnek.
- Figyelek, figyellek, nem kell az ének, nem kell a műsor, csak hallgassunk csendben, gyere vissza a palotába, éjfél előtt várni foglak... - suttogta az éjszakába. Elküldte a zenekart, elküldte a táncosokat, véget vetett a mulatságnak.

A herceg hallotta a szavakat, hitt is meg nem is a hercegnőnek. Üzent hogy meglátogatja, aztán üzent hogy mégsem, aztán megint hogy igen, megint hogy nem. Aztán el is fáradt, meg is szomjazott. Betért a fogadóba, felhajtott pár sört, megtöltötte a batyuját hamuban sült pogácsával, és útra kelt a Holdra.

A hercegnő éjfél előtt csendben várt a megbeszélt helyen, visszatartotta a lélegzetét, nehogy elmulassza az első hangokat...de csak a tücskök ciripeltek együttérzőn, és némán szemlesütve mosolyogtak a csillagok. A herceg pedig már valahol a Holdon volt, messze a lila erdőtől, a palotától, a hercegnőtől...

Eljött a reggel, és a hercegnő egyedül ébredt. A városlakók hiába várták az énekét, mert többé nem énekelt. Visszatartja a lélegzetét is, hogy ha egyszer újra jön egy herceg akire érdemes lesz figyelni, nehogy elmulassza az első hangokat. 

Ha pedig mégis énekelne, az csak azért van, mert próbára teszi a hercegeket, hogy vajon van-e köztük olyan, aki még tökösebb.  :D  :D  :D 

És ezzel *tényleg* vége a mesének. :napersze: 

13 hozzászólás |

Szép napot!
#25 (2017-07-27 13:51:43)

Ezt most nem én mondom. :) Bár mondhatom is, de nem ezért írtam le.
Nekem mondják (írják).

Egy másik levéltípus, amiből nagyon sok érkezik. Szép napot, kellemes napot, jó reggelt/estét, jó a fotód, tetszik a bemutatkozásod, jó csaj lehetsz, imádom olvasni az írásaid...ésatöbbi. De csak ennyi.
Nem trágár, nem közönséges, nincs vele semmi baj. Tök aranyos. Még mosolyt is csal az ember arcára. Először...
...de századszorra már felvetődik az ember lányában hogy ez mind oké és köszi meg minden, de *ennél esetleg több is menne*..?

Általában válaszolok az ilyen levelekre. Pláne hogy az illető már "jó ismerős", mert nem ez az első levele. Gyakorlatilag köszöngetünk egymásnak. Merthogy én is ennyit írok vissza. Köszi, neked is. :vigyor: 

Van akikkel ez már évek óta megy így.  :napersze: 

Néha nem tudom megállni hogy ne akarjak a függöny mögé benézni. Affene a kíváncsi mindenit. :vigyor:  Szóval válaszképpen írok neki, hogy esetleg ennél többet is tudnál magadról elmondani? ;) Találjátok ki, mi szokott lenni a válasz. Az a válasz, amitől eleinte amíg nem voltam ilyen kiképzett eropoliszos, még anno felállt a szőr a hátamon...most már immunis vagyok rá. "Mit akarsz tudni?" Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr....vagy mégse vagyok immunis?! :o 

Na jó...erőt veszek magamon, ha már 2 év alatt túljutottunk a köszönésen, akkor haladjunk. :vigyor: 

De nem fogom ám 100x leírni, mert nem. Leírom most egyszer, igen részletesen, indoklással együtt (megelőzve a következő "De miért" nevezetű kérdést), aztán ezentúl csak egy linket kell küldenem válaszképpen.

Na szóval...mit is akarok tudni.

Először is, ha nincs kitöltve az adatlapod, akkor azt hogy milyen magas vagy és milyen testalkat. Van-e hajad, ha van akkor milyen színű. Milyen színű a szemed. *Nem érdekel mekkora a farkad!* 90% az esélye hogy átlagos (ettől átlag az átlag), és az épp megfelel. Szóval nem, nem a farkadat akarom elképzelni, hanem *téged*.

Ha nincs fotód, akkor a fotódra vagyok kíváncsi. De olyan fotódra, ahogy a randin is megjelennél. Olyan fotódra, amivel meg akarsz hódítani. Nem arra hogy hogyan ásol a kertedben, nem is arra hogyan vered ki a farkad csendes magányodban a vécén, és arra sem hogyan dugtál meg egy másik nőt a régi szép időkben (pláne nem egy másik férfit), hanem egy olyan arcképre, ahogy majd látni foglak ha találkozunk. Tényleg van olyan aki egy szál letolt gatyában akar meghódítani egy nőt?!

Ha ki van töltve az adatlapod és küldtél képet a jó reggelt mellé, és válaszoltam rá, akkor nyugodtan átugorhatod a fenti 2 bekezdést, mert az adatlapod elolvastam elejétől a végéig, elégedett vagyok vele, és tetszik a fotód. Gondolod hogy ettől már elégedetten hátradőlhetsz? :napersze:  NEM. Ugyanis a korombeli férfiak úgy fele nagyjából tetszik és megfelelők a paraméterei, mégsem fekszem le mindegyikükkel. :vigyor: 

Merthogy most jön csak a neheze. A kérdések. Amin beregisztrálásom óta csak csodálkozom csodálkozom és csodálkozom, hogy mi bennük a nehézség. Én bármelyik kérdésemre szívesen válaszolnék. De ha valaki méltó rá, magamtól is mesélek. Nem értem, ez miért ekkora dolog.

*Szóval, Uraim, hogy mit is akarok tudni.* :)

Hogy mi van belül. Mi a tartalom.

Hogy csak a legfontosabbakat említsem.

_Mivel foglalkozol?_ Igen, ez fontos. Nagyon fontos, mert az ember az életének a harmadát ezzel tölti. Sokat elárul valakiről. És nincsenek jobb meg rosszabb foglalkozások. Ha azért nem mered megmondani mert szégyelled, akkor már vesztettél is, mert olyan férfit keresek, akinek az önértékelése rendben van. Aki vállalja magát, és képes magára büszke lenni. Akinek titkolnivalója van, annak okkal van. Mert nem büszke magára. Akkor valószínűleg nekem se jönne be.

_Hol élsz?_ Úgy értve, milyen körülmények között. Albérletben, saját házban, rokonnál, szülőnél, ésatöbbi. Egyedül vagy másokkal? Igen, ez nekem fontos. Nem azért mert kizáró ok lenne vagy ilyesmi (jó, a feleséggel-barátnővel élés azért kizáró ok), de mielőtt belemegyek egy személyes találkozásba, ezek tudatában szeretném. Ha titok, akkor nyilván oka van - az efféle titkos okok viszont tuti hogy később problémahegyek lennének.

_Miket szeretsz a szabadidődben csinálni?_ Csodálkozom hogy ezt meg kell indokolni. A szex nem hobby :) és nem lehet minden szabadidőben szexelni. Nagyon egyszerű ember az, aki eszik-iszik-alszik-dolgozik-szexel, és ezen kívül nem csinál semmit. Ez a Maslow-piramis alja, a biológiai szükségletek szintje. Ne már. Nem ösztönlényt vagy emberszabású állatot keresek hanem embert.

_Milyen elképzeléseid, elvárásaid vannak egy partnertől?_ Ha a legalapvetőbb szinten sincs ilyen, ha neked tök mindegy, akkor te csak üríteni akarsz. Na arra pont nem én vagyok az ideális megoldás.

_Vannak-e olyan szexuális elvárásaid, igényeid, vágyaid, amik általad erősen preferáltak, és nem hétköznapiak?_ Az imádod az orálszexet vagy a szép női fehérneműket (a nőn!), az hétköznapi (ha magadon, az már nem az). De ha biszex vagy, vagy imádod a swingert, az már nem hétköznapi. A nem hétköznapi preferenciákról azért jobb az elején tudni, mert egyrészt úgyis kiderül, másrészt honnan tudod hogy nekem épp nem az jön-e be ;) , harmadrészt ennek tudatában szeretnék belemenni vagy nem belemenni bármibe is.

Ezek a témakörök már egyrészt elég tágak ahhoz hogy elinduljon egy egyre érdekesebbé és nyíltabbá válható beszélgetés, másrészt mikor először találkozunk, már nem lesz az az érzésem hogy ez egy vadidegen, és én sem leszek számára vadidegen. Mert ha ez az érzésem hogy a másik idegen, akkor erőltetett a találkozás, és nem lesznek szexi gondolataim, nem beszélve arról, hogy *aki titkolódzik bármiben is, annak nem fogom kiadni a szexuális vágyaimat* sem.

Tudom hogy sokan a "személyes találkozásban hisznek". :/  De! Én viszont abban hiszek, hogy emberileg alapjaiban kedvelnem kell egy férfit ahhoz hogy annak a személyes találkozásnak egyáltalán legyen értelme. *Kommunikálni, kommunikálni és kommunikálni. A megismerkedésnek ez a lényege.*

Ha pedig a fentieket elolvasva az jut eszedbe, hogy ezek ugyan minek kellenek egy szexpartnerséghez, akkor olyan fényévekre vagyunk egymástól hogy tutibiztos hogy nem téged kereslek. :)

Persze ettől még szép napot! ;)

14 hozzászólás |

Késő
#24 (2017-07-25 18:12:31)

Tegnap akartam írni egy posztot ezzel a címmel.
Az lett volna a témája, hogy annyira de annyira unom hogy mire egy pasi elhatározza magát valamire, addigra eltűnik a lendület, a varázs, a pillanat... és mire felébred, már késő. Hogy utálom ezt a szót! :(

Aztán meggondoltam magam. Nem is tudom miért. Töröltem a vázlatot és kiléptem.

Erre ma, épp az elmúlt percben, kiírja a rendszer hogy egy általam érdekesnek jelölt személy belépett.
Kinyitottam a reglapját, aztán rákattintottam a fotóra, ki is ez.

Azzal a szándékkal, hogy ha nem az ördög, akkor most bejelölöm kedvencnek, aztán lesz ami lesz. Kell valami ami kimozdít ebből a tökölésből.
Fotó megnéz...hm. Nem is rossz. Miért is nem jelöltem be már korábban?! Jaaaaaaa...hogy a szirének éneke elhomályosította az érdeklődésem. Vagy én voltam a szirén?! Tök mindegy.

Ahogy egy másik poszterina írta, kutyaharapást szőrével. Igen! Essünk neki. :D
Legfeljebb jó lesz reggelire. :D
És visszaléptem az adatlapjára, hogy bejelöljem.

Üres oldal.

Mi van????? :o  :o  :o 

Ebben a percben csinált harakirit. Törölte magát. Ahhhh...addig tököltem amíg...késő. Basszus a hóhért felakasztották. :napersze: 

Ez nem az én napom. :( Ahogy a tegnapi se volt az, és a tegnapelőtti se. Valahogy egy ideje nincs napom. (Meg holdam se persze...csillagok talán ha beverem a fejem) :napersze: 

De azért fel a fejjel, a humorérzék nagyon fontos. Majd legfeljebb szétröhögöm magam az ágyban. ;)

36 hozzászólás |

Visszautasítás
#21 (2017-07-16 21:53:35)

Egy másik blogger korábbi bejegyzése ihlette ezt a posztot. A visszautasítás.

Nagyon kemény téma, sok hazugsággal, szépítéssel, csúsztatással. Miszerint vannak alacsony libidójú emberek. Igaz hogy korábban normális vagy magas volt a libidójuk, de mégis valahogy elszállt... :napersze: 
És azt mondják hogy nincs kedvük. Nem mondják meg miért. És fel sem merül a visszautasítottban az a triviális dolog, hogy a másik azért nem mondja meg miért, mert nem akarja megbántani?

Hogy hiheti el valaki hogy a másiknak nincs libidója? Mindenkinek van. Ki nem tapasztalta meg azt az érzést hogy bármikor tudna? :) Igenis az emberek többsége (ha egészséges) vágyik a szexre *ha kívánatos a partnere*, és nincsenek vele kapcsolatban kiábrándult, taszító, gusztustalan emlékei.

Sok visszautasítás születik évtizedes házzasságok, többéves kapcsolatok után. A felek jól megvannak, jól kijönnek, kedvelik, szeretik egymást, és ezer meg ezer érdek is összeköti őket. Komolyan, meg lehet mondani egy ilyen szituban az igazságot? És kell is? Mi a haszna? Valószínűleg semmi. Sértődés, cirkusz, egymás taposása, egórombolás.

_Kedves visszautasított férfiak! _
Nem lehetséges, hogy túl sokszor pukkantottatok a nő orra alá, túl sokszor böfögtetek akkorát a sör után hogy a fal adta a másikat? Nem lehet hogy előfordult hogy pénteken borotválkoztatok, utána csak hétfőn reggel?! Nem lehet hogy fürdés nélkül bújtatok az ágyba? Esetleg akkora pocakot növesztettetek hogy nem látjátok a farkatok? Vagy nem vettétek észre az új frizurát? Esetleg durván káromkodva reagáltatok valamire? Túl sok szőke nős viccet meséltetek egymásnak a haverokkal? Úgy nyúltatok a nőtökhöz hogy neki nem volt jó, és nem figyeltetek rá? Túl sok volt a veszekedés mostanság?
Türelmetlenek vagy önzők voltatok a szexben? Van egy bibircsók a hátatokon? Lehet hogy olyankor is erőltettétek a szexet amikor épp nem voltatok annyira harckészek és órákig kellett kínlódnia hogy felálljon? Fáradt volt és ti azt vártátok hogy őrülten lovagoljon?

És indul az ördögi kör, amiből még a pszichológusok által emlegetett őszinte beszélgetéssel sem lehetne kitörni. De nem lesz őszinte beszélgetés, mert a nő sosem fogja megmondani hogy azért nem kíván mert valamikor durva izzadságszagot érzett rajtad, büdös volt a farkad, a torkán akadt a szőr, kidörzsölted a punciját, kitépted a haját, a borostád közelről gusztustalan volt, koszcsík volt a nyakadon, büdöset pukkantottál, nem húztad le a vécét rendesen, fáradt volt és úgy tett mintha jó lett volna neki hogy leszállj róla és te nem vetted észre és mégis megdugtad...ésatöbbi.
Ettől még a nő szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

_Kedves visszautasított nők!_
Nem lehetséges, hogy túl sokszor láttak benneteket körömvágás, szemöldökszedés, hajfestés, vagy tamponcsere közben? Esetleg túl sokszor utasítgattátok a férfit, vagy beszéltetek úgy vele mint egy kutyával? Vagy esetleg a libidó fénykora óta híztatok 30 kilót, 5 ruhaméretet, és a fodrászt, kozmetikust sem látogatjátok olyan intenzitással mint egykor?! Lehet hogy a sminket a kurvák fegyverének tartjátok? Esetleg gyakran a barátnők voltak fontosabbak? Lehet hogy a szexben gyakran leszarjátok hogy a párotok mit szeretne? Lehet hogy úgy kezelitek mint egy szolgát / gyereket? Lehet hogy kényelmesebb egy leggingsben, papucsban és hosszú pólóban lenni mint nőként kinézni?
Ettől még a férfi szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

Ha a felek szeretik egymást, akkor hallgatólagosan elkönyvelik ezt a dolgot, és a kiábrándult, visszautasító fél nem fogja elmondani miért nem akar szexelni, rátok hagyja hogy alacsony a libidója. És tényleg az lesz! Mert nagyon sokan akik hűséget fogadtak, még ekkor sem csalják meg a párjukat. Mert szeretik. Csak szenvednek, és valóban tovatűnik a libidójuk - így védekezve nehogy a vágyaik miatt összedöntsék a jól megszokottat...látszólag frigid nők és eunuchok lesznek belőlük, a másik fél meg nem érti.

Szóval kedves Visszautasítottak! Bármennyire kézenfekvő, békés, és kényelmes megoldás - és a partner is bármennyire nagylelkűen felvállalja -, mielőtt rásütitek a partneretekre hogy alacsony a libidója, kicsit nézzetek magatokba. Illetve magatokra. Merthogy *a libidó a világ legőszintébb dolga*. Állatias, ösztönös, így nem lehet észérvekkel befolyásolni. A libidót rohadtul nem érdeklik a közös gyerekek, a libidót nem érdekli a házon a hitel, a közös autó, vagy a sok pénz. Nem érdekli a kényelem, a biztonság, érdek, még a kellemes beszélgetések és a lelkek "összebizsergése" sem. 

*A libidót egy érdekli, a másik test mennyire vonzó és kívánatos! *

És a libidót nem lehet átverni, meggyőzni sem.
Úgyhogy ha a gyorssegélyeken, pótcselekvéseken, önbizalomszexeken túl valóban meg akarjátok oldani a problémát, akkor figyeljetek oda a testetekre, hogy vonzó és kívánatos legyen. Hétköznap is. Mindig. Nem csak 5 perccel azelőtt hogy szexelni akartok! MINDIG. Az elfogadom magam dumát meg azoknak találták ki, akik önigazolást keresnek megoldás helyett. Hiába fogadod el magad, ha a párod nem fogad el. És hiába akar elfogadni az eszével, a szívével, a libidójával akkor sem tud. :(

Nem könnyű a hétköznapokban is vonzó férfinek / nőnek maradni. Mégis érdemes lenne talán megpróbálni nem szétfolyni a dagonyában hanem *kívánatosnak maradni*. És ha sorozatosan visszautasítanak, akkor vegyél vissza, hozd magad rendbe, fogyj le, borotválkozz meg minden nap, dezodort otthon is használj, hagyd a flipflopot meg a macinacit... légy olyan minden nap mint az első hónapban, és ne kezdeményezz, hagyd a másikat hogy eltompuljon a benyomás amiért nem kívánt. Várd meg hogy ő tegyen lépést feléd, ne tedd présbe. Ha nem teszi, hónapokon át, akkor pedig - szerintem - gondolkozz el azon, hogy van-e jogod elvenni a másik embertől a szexualitását, vagy helyesebb elengedni.



45 hozzászólás |

Novella
#20 (2017-06-30 17:42:01)

Egy erotikus novella, amit nő írt. :) 
................

Már több hónapja dolgoztunk ugyanazon a helyen. Szép belvárosi klub volt, teljesen szokványos, a tér kellős közepén egy pár méteres színpad, derékmagasságban hogy a lényeg jól látható legyen, mögötte tükör. A kötelező rúd két példányban.
Az éjszakák egyformán teltek, éjfél körül beértünk Gigivel, kényelmesen megittuk a kávénkat, amikor szólt a főnök hogy "jó" a társaság, nyomtunk egy műsort.
A társaságból nem sokat láttunk, mi mindig csakis egymással foglalkoztunk. Minden éjjel nyaltuk-faltuk egymást, így -ahogyan a régi házasok- már nem sok meglepetést okoztunk egymásnak. Legfeljebb a zene és a jelmezek változtak.


A főnök szerint nagyon jó vendégek voltak, távol-keletiek, üzletemberek, bejöttek kiereszteni a gőzt, és persze a pénztárcájuk tartalmát. Mutassuk meg nekik.
Körbeülték a színpad előtti nagy asztalt, lehettek vagy heten-nyolcan, fiataltól az idősig. Kitaláltam, hogy kezdjünk közöttük, ne a színpadon. Mindet megsimogatjuk, aztán mégiscsak egymást fogjuk elkapni egy fordulóra. Legalábbis ez volt a forgatókönyv.

Félhomály volt. Halk zene mellett közelítettünk feléjük, majd a hosszú asztal két végén lévő pasik ölébe ültünk. A mai menü a kemény csajos volt: fekete bőrrucit viseltünk, nyakörvet, hosszú fekete kesztyűt, lakkcsizmát, kalapot. A kalap alól rakoncátlanul omlott alá hosszú szőke hajunk. Egy kis csípőtekergetés után az én oldalamon ülő középkorú úriember ölében elégedetten tapasztaltam, hogy az alaphang megvan, az érdeklődés kemény. Jeleztem Giginek hogy ideje egymásra találnunk.
Felmásztunk négykézláb az asztalukra és elindultunk egymás felé. Középen összeértünk, és előbb finoman kerestük egymás ajkát, hogy azután a megtaláláskor egy forró csókkal jutalmazzuk egymást, magunkat, és persze a közönséget.
Magamhoz húztam Gigi fejét, és halkan a fülébe súgtam:
- Vigyük fel az egyiküket a színpadra! - tudtam hogy barátnőmnek nem fog tetszeni a dolog, nem szerette a meglepetéseket, márpedig ha egy ismeretlen férfit felviszel egy sztriptízbár színpadára két leszbi csaj közé, az bizony tartogat meglepetéseket.
- De te választasz - suttogta beletörődőn - és te is fogsz vele foglalkozni.

- Persze! - ígértem. Izgatott lettem. Végre történik valami. Vele ellentétben én egyenesen imádtam bevonni a közönséget a műsorba. Élveztem hogy ki hogyan reagál, kit mennyire tudok a hatalmamban tartani, és persze élveztem a night clubok legfőbb szabályát: én bármit tehetek a vendéggel, de ő nem nyúlhat hozzám. Kellemes borzongás futott át rajtam, úgy éreztem elememben vagyok egy kis játékra. 

Gigi hátrahajolt az asztalon, megnyaltam a mellbimbóját, ami közben előkerült, erre egész melle megkeményedett, szája résnyire szétnyílt, szempillái megrebbentek. Ledobtam a kalapot. Ekkor a mindent beterítő hajam alatt óvatosan körül tudtam nézni. A körben ülő férfiak tekintete mohó volt, kellően felkorbácsoltuk a várakozást.
Gigit az asztalon hagytam, simogatta magát. Mindegyikükhöz odamentem, némelyiknek háttal ültem az ölébe és lehajoltam, némelyiknek szemből, hogy a mellem súrolja az övét.

Mindegyik kényelmesen elhelyezkedett, enyhén széttett lábakkal hátradőlt a fotelban hogy minél több felületet adhasson át az örömöknek - nekem meg nagyszerű betekintést arra nézve hogy kinek mennyire szűk a nadrágja. Hát bizony mindegyiküknek elfogyott benne a szabad hely. Kivéve egyet. Az egyikük, egy viszonylag alacsony, vékony, harminc-páréves fickó, szemüvegben, gondosan vasalt ingben, igyekezett fegyelmezett arcot vágni, és zakóját zavartan az ölében tartotta - no persze, nyilván takargatni akarta a benne zajló fejleményeket. Ó...milyen édes. Szégyelli és akarja. Ez a típus a kedvencem. A kiválasztás ezzel meg is volt.

Megmutattam neki a melltartóm patentjait, jelezve hogy kinyithatja. Előn nyíló bőrmelltartót viseltem, minden patent nyitásakor többet kapott a melleimből, amik szép lassan kiszabadultak a lakkbőr fogságából, hogy az arca előtt kínálják magukat. De ez nem volt elég, Gigi közben mögé lopódzott, és a vállától a melle felé kezdte simogatni, miközben én átlendítettem a lábam az övén, hogy szemből lassan - nagyon lassan - ráereszkedjek a combjára. Az ölében morzsolgatott zakót finoman kivettem a kezéből, és átadtam a barátjának. Ő kényszeredetten elvette, szemében láttam a reménykedést: ...de azért ugye engem is? Közben Gigi kis kedvencemről levette a szemüveget, én pedig helyet foglaltam az ölében. Egy váratlan pillanatban teljesen hátrahajoltam, hogy közelről is megcsodálhasson a medencémtől felfelé végig. Gigi két ujja hegyével végigsimította a melleim, kissé elidőzve a mellbimbók körül, majd lassan lefelé haladva. Ekkor felemelkedtem, hogy ő is odaférjen kedvencünk ölébe, és így csókolóztunk egyet, közben hol a férfi combján, hol a mellkasán, hol a haja között matatva. 

Ahogy felálltunk az öléből, egyértelműen tudtára adtuk hogy még nem végeztünk. Felcsaltuk a színpadra. Barátai nagy tetszéssel fogadták a dolgot, de azért az látszott hogy szívesen helyet cserélnének vele.
Odafent tovább kényeztettük. A pincér már látta mire készülök, így felküldetett egy széket a színpadra. Leültettük, és felváltva kellett minket vetkőztetnie, csak egy pálcával rámutattunk a leveendő ruhadarabra. Gigin még volt bugyi, amikor a széken ülő barátunk előtt gyertya pozícióba tolta fel magát, a lábai éppen a férfi két lába között emelkedtek ki, a csípője a combjai felett. Széttártam a lábait, miközben a belső combján haladtam felfelé, egészen a bugyiig. A két lába spárgában teljesen széttárva zavarban lévő nézőnk lábain nyugodott, az ígéretet pedig éppen az ágyéka előtt egy apró bugyi fedte - amit előbb lassan félretoltam a nyelvemmel, aztán mégis úgy döntöttem, letépem hogy hamarabb hozzáférhessek az alatta lévő csupaszra borotvált puncihoz.
Mindezt persze úgy, hogy jól lehessen látni közelről minden rezdülést.

Az életképnek hirtelen vetettünk véget, Gigi felpattant, és határozottan elkezdtük vetkőztetni áldozatunkat. Már kellően el volt bűvölve, ellenállásnak nyoma sem volt. A színpadon több volt a fény, így meg tudtam nézni. Szép szemei voltak, keleti létére. Valami üzleti zseni lehetett, mert még ebben a nézetben is az volt a benyomásom hogy nagyon okos és próbálja a lelki egyensúlyát visszanyerni. 
Rendben, akkor támadás.

Már alsónadrágig jutottunk, a barátok biztatták, a hangulat forrósodott. Gigi ilyenkor szokott véget vetni a dolgoknak és visszavezetni a hímneműeket a helyükre hogy aztán tobzódjunk a csak lányok közti örömökben. Most is ezt akarta tenni, de nekem nem akaródzott elengedni. Volt benne valami, valami rettentően szexi, ellenállhatatlanul vonzó. Minden porcikám kívánta, már nem csak játszottam. Gigi legnagyobb megrökönyödésére tenyerem finoman a férfi alsónadrágjához érintettem, aztán felemelve a kezem, ujjaim begyével mintegy véletlenül, végigsimítottam a középen húzódó kemény vonulatot, ami keleti ember létére szokatlanul nagy volt, az alsónadrág teteje elállt ahogy helyet követelt magának.

Emberünket a színpad hátulján lévő tükörhöz tereltem, háttal nekitámaszkodott. Éreztem a tekintetét, éreztem hogy érzelmileg fel van kavarva, hogy nem csak ennyit jelent neki az egész. 
Nem vettem le az alsónadrágot, csak belenyúltam és kibújtattam a szárán, miközben hozzásimultam. Éreztem benne a lüktető vágyat, azt is éreztem, hogy erősen küzd ellene, de a józanság reménytelenül alulmarad a küzdelemben, és bármennyire okos vagy higgadt az üzletben, elporlik a máz, itt nincs logika, nincs fegyelem, a hatalmat a fejétől átveszi egy sokkal zabolátlanabb testrésze. Szemlátomást nem volt ehhez hozzászokva, nehezen adta meg magát. Szaporán vette a levegőt, szinte remegett.

A pincérek kiálltak a pult végébe hogy jól lássanak, érezték hogy most valami más, valami valóban izgalmas történik, izzott a levegő. Utólag tudtam meg hogy kitették a zártkörű rendezvény táblát. :)
Zakatolt a fejemben a figyelmeztetés: nem szabad, amit teszek az nem helyes. Átléptem valamit ahonnan nehéz visszafordulni. Őrülten kívántam vele egy fergeteges szexet, és nála is már legyőzte a józan észt a vágy. Most megerőszakolok egy férfit? Minden védekezés nélkül? Mindkettőnknek remegett a lábunk, kalapált a vér a szívünkben, elakadt a lélegzetünk. Feltettem az egyik lábam a vállára. A farka éppen jó magasságban ágaskodott, éppen vágyón remegő csiklóm közelében érintett meg, már éreztem az orgazmus előjeleit. Eltávolodott a tér és idő, csak arra tudtam gondolni hogy belém hatoljon, erősen, mélyen, erőszakosan. Vegyen a birtokába, uralkodjon, tobzódjon bennem. Még még még. Egy pillanatig így álltunk, nem létezett más csak ő meg én, és a behatolás előtti pillanatok első felfedező izgalma. A farka célra tartva, a lábam a vállán, szorosan tartotta a derekam. Mindketten tudtuk hogy nem helyes, mégis, akkor és ott eszeveszetten meg akartuk tenni. 

De nem tettük.

Gigi közénk állt. A szó szoros értelmében. Mint szendvicsben a szalámi úgy furakodott közém és a végzetem közé. Beletúrt a hajamba, és a fülcimpám harapdálása közben pár szóban kifejtette nem túl jó véleményét a megtörténni készülő dologról. Persze hogy igaza volt. Felöltöztettük és visszakísértük lovagunkat, és végigcsináltuk a műsort ahogy máskor. Kivéve hogy az orgazmusom aznap fergeteges és igazi volt. 
Csak akkor jöttünk ki az öltözőből, amikor a társaság hazament. A klubból pedig csak reggel, mert megbabonázott lovagom még órákig várakozott.

Aztán feladta. Gondolom hazautazott abba az országba ahová valósi, többet nem láttam.
Még évek múlva is fellángol bennem a vágy ha eszembe jut. Talán benne is a Föld túlsó felén, ha eszébe jutok.

35 hozzászólás |

Szexfüggőség
#19 (2017-06-19 20:30:33)

Van egy érdekes - és elszomorító - jelenség az online társkeresőkön. Nem csak itt, más portálokon is. Inkább férfiakra jellemző, de nőkkel is előfordul. Méghozzá az, hogy ha valakinek már van társa, partnere, akkor is folytatja a keresést. Nem érkezik el az áhított (vagy nem is áhított?) célhoz, amikor elégedetten hátradől és felsóhajt: Találtam valakit. És törli magát.

Nem! Nem ez történik. Esetleg ritkábban lép be, esetleg magasabbra teszi a mércét, de folyamatosan keres tovább, újdonsült párját ezzel állandó versenynek, összehasonlításnak, nemodafigyelésnek kitéve. Mert mindig ott a bogár...ahonnan ez jött, jöhet több is.
 
Vita volt a barátnővel? - online ismerkedés.
Rossz nap volt? - online ismerkedés.
Nemet mondott a szexre a barátnő? - online ismerkedés.
Nem volt kedve orálozni? - online ismerkedés.
Elment a barátnőkkel nőcis napot tartani? - online ismerkedés.
Durcizik a barátnő? - online ismerkedés.

És csak úgy is. Amint van rá idő, lehetőség, gyűjtögetni az újabbakat... 

Egy pszichológus oldalán találtam egyszer az alábbiakat, és elmentettem. Néha eszembe jut egy-egy szituáció, megkeresés, levél, privi kapcsán. Vajon mennyien vannak itt?

"Szexfüggőségről akkor beszélünk, ha az ember egyfajta kényszert, függőséget, nem múló nemi vágyat érez, ami kontrollálatlan reakcióhoz vezet. A függőségben szenvedő élete felett az irányítást teljesen átveszi a szexuális tevékenység és a kielégülés keresése. A szexfüggőség a mentális betegségek közé sorolható. A folyamatos és kielégíthetetlen szexkeresés oka valamilyen érzelmi kötődési képtelenség. Így tehát kényszeres pótcselekvésről beszélünk.

A szexfüggő nem arról ismeretes, hogy teljes szabadságot ad magának hogy szexualitásában kiteljesedjen. Nem éli meg a szerelmet, a szexet teljes valójában, hanem ellenkezőleg,
igazából nem is képes élvezni a szexet, miközben kényszeresen keresi a kielégülést egyre nagyobb fokozatra kapcsolva, egyre extrémebb és kockázatosabb módokon, a negatív következmények dacára is.

Egymással párhuzamosan futtatott viszonyok - akár házasság mellett is -, mindez kényszeres önkielégítéssel, anyagi helyzettől függően prostituáltak igénybevételével, extrém pornófogyasztással és online szexualitással kísérve. Meggondolatlan egyéjszakás kalandok, kritikátlan partnerválasztás óvatosság és védekezés nélkül, *folyamatos szexpartnerkeresés akkor is ha van partner*, akár több is. Mindezek hiánya miatt lévő elvonási tünetei akár az agresszióig fajulhatnak. Önkontrollra és szégyenre, intimitásra és kötődésre képtelen. 

Mint minden függőség, ez is egy destruktív folyamat, aminek nem happy end a vége. Lehet rejtegetni egy ideig, amíg ez megy az egyénnek, még képes is lehet mellette működni, de előbb vagy utóbb kihat a munkájára, emberi kapcsolataira, egészségére, mindenre, az egész életére.

Hasonlóan más függőségekhez, a szexfüggőség is kezelhető, ki lehet jönni belőle, és egy egészségesebb, teljesebb életet élni, de tudatos elhatározás és folyamatos kontroll, szakember segítsége, együttműködés, és rengeteg türelem szükséges hozzá."

Vajon hányan vannak, akik ha megtalálják akit keresnek, képesek azt mondani: elég volt? Vagy ez egy egyirányú út..?


17 hozzászólás |

Nem
#18 (2017-06-15 23:11:28)

Amikor elkezdődik egy ismerkedés, még nagyon kevés információval rendelkezik az ember. Egy adatlap néhány paraméterével, gyakran fotó és bemutatkozás nélkül. Azután elkezdenek gyűlni az információk, bővülni a kép (jó esetben, mert sok esetben stagnál a dolog mert a napi mikordughatlakmeg jópofizáson kívül semmi érdemleges elmozdulás nincs).

Ilyenkor még sokan benn maradnak a rostán, mert ha annak a nagyon kevés száraz paraméternek megfelelnek ami tényleg alap, akkor meg szokta várni az ember hogy mivé alakul. És árnyalódik a kép, hogy szimpi vagy nem, szimpibb-e ma mint tegnap volt, eszembe jut-e magamtól, esetleg kíváncsi vagyok-e rá személyesen, ésatöbbi.
Ilyenkor még bármi lehet. Nem tudjuk eldönteni hogy érdekel-e minket mert nagyon kevés hozzá az információ.

Aztán kinél mikor, de eljön az a pont, amikor már érezzük hogy nem lesz belőle semmi, mert
- nincs előrelépés, az ismerkedés nem fejlődik, nem oszt meg magáról érdemi tartalmat
- kiderül hogy valamiben nem mondott igazat
- jellemhibát fedezünk fel benne
- túl agresszíven nyomul
- küld fotót és szimplán nem tetszik
- nem hajlandó fotót mutatni
- kiderül hogy valami fontos dologban kritikusan különbözik a hozzáállásunk
- egzisztenciálisan, műveltségben, vagy anyagilag nagyon távol áll tőlünk
- olyan szexuális érdeklődése van ami számunkra taszító
- ellaposodik a kommunikáció
- találkozáskor derül ki hogy nem tetszik, gáz a viselkedése, vagy nulla a kémia

És még lehet ezer ok, amiért egy akár nagyon ígéretesen induló ismerkedés közben egyszercsak megérezzük, hogy ennek már nincs értelme.
Vagy a még nehezebb verzió, ha eljutottunk az ágyig mert minden klappolt, és utána kezdjük valamiért azt érezni, hogy ebből nem lesz semmi.

Az érdekelne, hogy ki hogyan tudatja ezt a másikkal, egyáltalán tudatja-e. Az egyik véglet a legőszintébb indoklás, a másik véglet a ghosting, egy szó nélkül köddé válni. Hol az optimum? Mennyire érdemes őszintének lenni? Hazugság tapintatból vagy önvédelemből a jobb, vagy bevállalni hogy a másik megsértődik, és emiatt ellenségeskedni, támadni fog?
Ki hogyan oldja ezt meg? Van bevált recept?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170615231255.jpg

33 hozzászólás |

Egy vasárnap
#17 (2017-05-29 15:51:17)

Mostanában nagyon sok volt a negatív hangvételű írás, sok nőnél ment ki a biztosíték a férfiak viselkedését illetően.
Ez most Eropolisz egy másik oldaláról szól.

Tegnap Délegyházán voltam, a nudista strandon, egy itteni ismerőssel. Gyönyörű idő volt, sokan voltak. A víz kicsit hideg volt, kevesen voltak elég tökösek az úszáshoz. Ő bátran bement fürdeni, kétszer is. :) Én nem voltam ekkora hős, csak térdig bírtam a vízbe menni. Körbejártuk a területet, söröztünk, kávéztunk, sétáltunk, napoztunk. Közben jókat dumáltunk, sokat nevettünk. Csodálatos nap volt, nagyon jól éreztük magunkat.
De még nincs vége. :)
Este egy másik itteni ismerőssel tollasozni mentem. Nagyon ki bírjuk egymást tikkasztani. :) Halálosan komolyan vesszük a harcot!  :D  És nagyon jól játszik. :) Kábé úgy le szoktunk fáradni, mintha egy hadsereggel szexeltünk volna. 
Utána szaunáztunk is, és úgy eldumáltuk az időt, hogy épphogy sikerült záráskor elhagynunk a helyszínt. Baromi jó volt.

Hulla voltam amikor este hazaértem. Az a kellemes hulla. :)
Mindkét férfit itt ismertem meg. Ha Eropolisz nincs, akkor ez a vasárnap sem lett volna ilyen jó. Ezek a vasárnapok kompenzálják azt a sok bunkóságot, ami néha az emberre zúdul itt, és kompenzálják a sok idiótát akik azt hiszik hogy ez egy punci katalógus.

Vannak azért itt emberek is. Akik normálisak, értelmesek, lazák, emberiek. Pont olyanok, mint az életben. :) Köszönöm nekik ezt a jó napot. <3 

37 hozzászólás |

Kémia
#16 (2017-05-01 18:45:06)

A legtalálóbb megfogalmazást a "kémia" fogalmára itt olvastam, Eropoliszon, Eszter tollából. :)
"Amikor ránézel és pornófilm kezd leperegni a szemeid előtt."

Igen, ez az a szituáció, amikor az ember belemegy akár az alkalmi szexbe is. (A sors fintora hogy az ilyenből aligha egy alkalom lesz...)
Ez viszont nem a vágyaimtól és a fantáziámtól függ, hanem a másik embertől. Kizárólag tőle. Méghozzá nem egyértelműen a külsejétől, bár attól is, és nem is egyértelműen a stílusától, bár attól is. Leginkább a kisugárzásától. 
Majdnem 4 éve vagyok itt, most már tarthatok egy számadást a tapasztalatokról. Ez a kisugárzás - akinél megvolt - nekem privin, telefonon, sms-ben is lejött. Mire a személyes találkozóra sor került, már rég megvolt a kémia, azt legfeljebb fokozni lehetett. ;)

Ilyen nagyon kevés volt.

Elgondolkodtam, vajon miért. A való életben hányszor fordul elő hogy valakivel néhány perc, vagy óra kommunikáció után az ember ágyba bújik?!
Ez nagyon ritka dolog, és szerintem nem csak nálam, hanem az átlagnál. És egyáltalán nem erkölcsi megfontolásból! Az hogy valakire vágyjunk a legintimebb közelségbe kerülni, minden előzetes nélkül...hát ez a szerelem első látásra érzése. (Mielőtt kődobálás kezdődik hogy itt ne beszéljünk szerelemről...az első látásra szerelem, az valójában pusztán egy nagyon erős kémia!!! - hiszen első látásra nem ismered az illetőt, kvázi igazi reális szerelem, ami egymás mély szeretetén és megbecsülésén múlik, lehetetlen első látásra).

Hát ilyen első látásra sztorija pedig nem sok van az embernek, annyira kicsi rá az esély, hogy egy is csoda, nemhogy rendszert csinálni belőle...

Ez a baj az ilyen ismerkedési formával. Hogy ez az elvárás. Hogy első látásra alakuljon ki valami, vagy intsünk pát egymásnak. De mindenképpen döntsünk első randi után. Ez totálisan irreális!!! Így a válasz többnyire az lesz hogy nem. És a kérdésre hogy de miért nem...nincs válasz. Csak nem. Basszus nem pergett az a pornófilm. :( Ez van. Azt hiszem, én nem az a fajta vagyok, aki a szerelembe szerelmes, és a szexuális vágyai olyan elementárisak hogy egy nagyjából megfelelő külsőbe bele tudja képzelni a többit, aki elszórakoztatja magát és a másik ember csak biodíszletnek kell hozzá. Ha én valakihez vonzódom, az nem belőlem jön hanem belőle.

És hogy miért sikerül ez a való életben jobban? Azt hiszem, megfejtettem a titkot. Mert ott nem kell egy pofavizit után megvizsgálni hogy pereg-e az a pornófilm és sémákba erőszakolni az embereket. Ott egyszerűen belekerül valaki az ember életébe, aztán észreveszi hogy kedveli a közelségét. Elkezd jólesni az érintése. És elindul a bogár...és pereg az a pornófilm is. Nem is tudni mikor kezdett el vonzani... És lehet, hogy ha az első látáskor kellett volna eldönteni hogy most vagy fekete vagy fehér, akkor semmi nem lett volna az egészből.

Ha visszatekintek azokra a szexuális kapcsolataimra, amikre visszagondolva most is libabőrös leszek ;) beleértve a komoly és komolytalanokat is, hát egyikbe sem azért mentem mert elvárás volt. Mindbe úgy mentem, hogy legszívesebben már rég letéptem volna a ruhát róla... És a másik kulcsszó: róla. Csakis róla. És nem másról. Nem önmagában a vágy volt a vágy, oszt jöjjön valaki...ez mindig csak konkrét személyről szólt. Annak hogy ez a testi vonzalom kialakuljon, pedig általában folyamata volt. 

Szumma szummárum, a szexuális élményeim többsége nem lett volna, ha egy találkozás után kellett volna ítéletet hirdetnem. Itt pedig ezt tesszük folyamatosan - és csodálkozunk rajta hogy nincs eredmény. Ennek már csak a vicc kategóriája, amikor kapunk egy levelet hogy nézd meg a lapom és ha szimpinek találsz, szexeljünk. Vagy én nem vagyok normális, vagy a világ. :(

Hülyét kapok a kényszerektől!!! :( Mintha ki kellene menni a táblához felelni. Az minden csak nem szórakoztató!!! Szórakoztató az tud lenni, ahol nem érezzük a tétet, nincs célorientáltság, kényszer. 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170501184506.jpg

58 hozzászólás |

Ezért
#15 (2017-04-27 18:50:35)

Nagyon sok férfi sérelmezi, hogy a nők elutasítás helyett miért hagyják a leveleiket válasz nélkül.

Íme minden kommentár nélkül egy érv. Egy levélváltás.

> > > xxxxxxxxx írta (2017-04-24 22:58:23):
> > > > Szia xxxxxxxx vagyok 196 cm magas 120 kg súlyú barna hajú és barna szemű budapesti férfi, kizárólag ismerkedés céljából írok neked, alkalmi, tartós vagy akár komolyabb kapcsolat is érdekelne. Ha lenne kedved esetleg velem ismerkedni, akkor írj a xxxxxxxxxxx emailcímre, ha nem akkor elnézést kérek a zavarásért. Képem van, de csak kedvenceknek. Hely megoldható, utazás távolság nekem nem gond.
> > > 

Erre én:

> > pandora írta (2017-04-25 01:01:02):
> > > Szia!
> > > Honnan tudjam hogy lenne-e kedvem ismerkedni veled, ha nem tudok rólad semmit és nem látok képet sem? :-)
> > > 

Erre ő:

> xxxxxxx írta (2017-04-26 14:22:47):
> > kérésedre megjelöltelek kedvencnek így megnézhetsz engem és eldöntheted!
> > 

Be is jelölt. Nem írom le hogy nézett ki, mert ez ugyebár szubjektív. Legyen elég annyi hogy nagyon nem úgy.  :napersze:  Ezt írtam, miután megnéztem:

pandora írta (2017-04-26 20:36:45):
> Szia!
> Köszönöm a képeket.
> Egy teljesen más típushoz vonzódom, szerintem mi nem egymást keressük. 
> További sok szerencsét, puszi:
> Pandora
> 
> 

Erre ezt a választ kaptam:

szerintem magad sem tudod, ha meg nem akarsz ismerkedni, mi a fenének jöttél fel? igazából akarsz te ismerkedni? ha nem egymáshoz vonzódunk, minek kértél képet? az elején is irhattad volna, hogy menjek tovább, minek hülyitettél, egy nagy hatalmas kamugép vagy te is! leveszek egy pontot tőled ezért%

...

És persze le is tiltott, gondolom attól fél, hogy most veszettül üldözni kezdem vagy megerőszakolom, nem tudom...

*No comment. Hát ezért nem válaszolunk.*




84 hozzászólás |

Verseny
#14 (2017-04-09 03:57:57)

Kezdem magam úgy érezni mint a kisfarkú férfiak a pornókiállításon. :(

Következetesen azt látom, olvasom, hogy itt bizony olyan női társaság verődött össze, akik szexuális paraméterei bőven az átlag fölött vannak.

Az itt lévő nők felének sorozatorgazmusa van, a másik felének pedig spriccelős orgazmusa. Akinek egyik sincs, az is egy kósza numera alkalmával egy ismeretlen, nem összeszokott partnerrel is minimum 5-6-szor elélvez. Ja, és szemben azzal hogy a kinti világban a nők nagyon kis részének van hüvelyi vagy g-ponti orgazmusa, itt gyakorlatilag mindenkinek van.

Akkor most mi van?!

Kisfarkú férfi módjára próbálok magamnak mentséget keresni. Úgymint....khm... a kis farokra is van igény... nem a farok mérete minden...ésatöbbi. És ahogy a kisfarkú férfit nem vigasztalja hogy Magyarországon az átlag farokméret mindössze 13 centi, és ő a 16 centis farkával egyáltalán nem is számít kisfarkúnak...pedig az ítélet de! - mert Eropoliszon az átlagos farokméret bizony 18 centi, mit számít az országos átlag. :)

Szóval a nők szexuális igénye a felmérések szerint heti 1-2 alkalom, és 1 orgazmus. És ettől boldognak érzik magukat. Nem, nem elírás, és 2-ig még számolni is tudok bár késő van már ;) Elképesztő dolog lila viszonylatban, de bizony, a kinti világban a nőknél nem minden szex jár orgazmussal. Érzelemmel viszont igen. Pironkodva gondolok egy-egy rövidebb-hosszabb kapcsolatomra, amelyekben volt nem egy alkalom amikor nem is volt orgazmusom, mégis valami veszett jó volt a szex, egy folyamatos bódult állapotban leledzeni pár percnyi izomösszehúzódás helyett. 
Mint egy könnyed lubickolás ahelyett hogy ugranánk egy fejest, kimászunk, majd megint ugrunk, megint kimászunk...egy élvezetes fürdőzés, aminek a végén esetleg ugrunk egy fejest mielőtt kimászunk megszárítkozni, de nem biztos. Többnyire ugrunk...egyszer-kétszer, de semmiképpen sem kizárólag ezért mentünk a medencébe.

Ennek itt nincs létjogosultsága, hiszen itt orgazmusban mérjük a szexet. Kinek hányszor, mennyire, mennyi ideig, a másik oldalon meg milyen hosszú, milyen széles, hánylövetű. 

Ahogy itt tök hétköznapi dolog az anális szex vagy hogy betársulva az azonos neműek foglalkozzanak-e egymással, ugyanolyan hétköznapi kérdés, amiket rendszeresen kap az ember, hogy van-e sorozatorgazmusa, spriccelni szokott-e, és egyébként meg hányszázszor képes elélvezni és milyen hangerővel és hány percen belül. Kvázi milyen pornófilmet tud varázsolni a partnerének élő adásban...

Hhhhh...unom az ilyen kérdéseket. *Akkor most comingoutolok.*  :D 

Nincs sorozatorgazmusom. Nem szoktam spriccelni. Csak csikló orgazmusom van (ahogy odakinn a legtöbb nőnek). Száma 0-2 között van. 2 pedig csak összeszokott partnerrel (sors fintora, annak a partnernek akivel a legtöbb volt, 16 centis farka volt - de elég jól tudta használni). És ritkán, megfelelő csillag és egyéb állásnál. ;) 2-nél több csak vibrátorral. És egyedül, nem publikus produkcióban. Az átlag egy jó pasival 1. Ez van. :( Ja, és még valami. Nem szoktam sikongatni, sem a számat csücsöríteni (ahogy az itteni fotókon és a pornófilmekben alap). És ha már coming-out: nem szeretem ágyban a magassarkút, sőt, igaziból totál meztelenül és smink nélkül szeretem a szexet a legjobban. :) 

Mielőtt tíz év zárdára ítéltetnék, pár enyhítő körülményt azért felhozok védendő a "kisfarkú nők" mundérjának a becsületét.

Csiklóorgazmus ellenére imádom a kemény farkat ahogy belém hatol, és nem szeretem a félmerev farokkal lébecolást nyalifali címen. Imádok felül lenni, szeretem a szokatlan helyeket, körülményeket, játékokat. Hogy miért, amikor gyakorlatilag egyik sem fog "eredménnyel" kecsegtetni?! Mert van *agyam és fantáziám*, amit ezek veszettül felizgatnak. De nem élvezek el tőle! (Ahogy a kinti átlag)

Azt viszont kevésbé imádom, hogy ha számszerűsítjük az eredményeket. A rosszmájúak megjegyezhetik hogy nyilván azért mert lehet hogy nem én nyerném a Super Bowlt.  :napersze:  Nincs is szándékomban. Én csak úszkálok, a pornóelőadást, az aranyérmeket és egyéb trófeákat meghagyom másoknak, ahogy a szex utáni matrac-cserét, és a sikongatás miatti rendőrségi razziát is. :D 

A szex közbeni méricskélés és eredményvadászatnál jobban csak egy dolgot utálok. Amikor a pasi megkérdezi utána hogy hányszor. Ettől pedig pont annyira mászom a falra, mint a kisfarkú pasi a centitől. A szexnek nincs mértékegysége.

Kínában az étel finomságát böfögéssel mérik. Hát...szódabikarbónától is lehet jó nagyokat böfögni, mégsem mondjuk hogy az a legjobb étel.
A leghamarabb és legtöbbször egy LELO Soraya típusú vibrátortól tudok elélvezni, de valahogy mégis nagyságrendekkel jobb a szex egy férfivel.
Akkor most miben mérünk..?!

Ááááá...keresek egy kisfarkú pasit. :) :napersze: 

UI.: Addig meg simogatom a macskámat.  :vigyor:  ;)  :P 

16 hozzászólás |

Tűsarok
#13 (2017-03-29 23:34:12)

Egy tűsarkúban induló este garantál egy biztos katartikus élményt. Amikor az ember leveszi a cipőjét.  ;) 

Sok pasi (rossz) szokása, hogy a lapjára olyan fotókat tesz fel, ahol azt tekintheti meg a szemlélődő, hogy más nőket hogyan tett magáévá. Az egy dolog, hogy szerintem tuti nincs nő akire ez pozitív hatást gyakorolna, de ami most a bejegyzés témája, az a rajtuk lévő felszerelés. A ruháról majd később. Most a cipő.

Nem is akármilyen cipő. Minél magasabb sarkú, minél hegyesebb sarkú, minél szűkebb, minél műanyagabb. Kvázi minél kényelmetlenebb és minél életszerűtlenebb. Ami alapból tök rendben is lenne, ezek a cipők nem a Himalája megmászására valók és nem is a Kék túra megtételére. Amíg egy ilyen cipőt álló vagy ülő helyzetben visel az ember, kihívó, dögös, extravagáns, szexi. Katt egy fotó, valami fergeteges előjáték, esetleg egy menet az asztalon... De ugyanez az ágyban...  :o  ...elkezd baromira útban lenni. Kitépi a kanapé huzatát, az ágynemű huzatát, pózváltáskor beleakad jó esetben a lepedőbe, rossz esetben máshova, a legtöbb pózban vagy belemélyed az ágyneműbe, vagy ki kell a viselőjének csavarnia a lábát. Hogy a hős férfiún milyen sérüléseket tud okozni, abba bele sem gondolok. :) És látva ahogy belefúródik a bőrkanapéba vagy átlyukasztja a lepedőt...hááááát...nem tudom kinek mennyire erotikus látvány.

Persze én is öltöztem már szuperdögös cuccokba hogy elálljon a pasi lélegzete, de valahogy amikor az ágy felé kezdett tendálni az események menete, mindig jobbnak éreztem megszabadulni a cipőtől. Egyszerűen zavart. :(

Valahogy nekem a cipő az ágyban kicsit furi, természetellenes, sőt, egyenesen vicces. Mégis visszatérő motívum a csak-szex-és-más-semmi típusú képeken az ágyban cipő. Kíváncsi lennék, ki mit gondol a témáról. :) Akkora élmény szex közben cipőt viselni amiért érdemes kilyukasztani és szétkaszabolni a kanapét/ágyneműt/pasit? A végzet asszonya szerkó kötelező eleme? A sarka farokmerevítőként funkcionál? A nők önmaguk vagy a pasik miatt szenvednek benne? Mi benne a jó amit nem veszek észre?  :napersze: 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420170329233412.jpg

32 hozzászólás |

Így írtok ti...
#12 (2016-10-21 01:02:19)

Tudom-tudom, nem ezért vagyunk itt meg minden. De akkor is. Néha nem tudom megállni, még ha kőzápor fog fogadni, akkor sem. :)

Egy virtuális közegben alapvetően két lehetősége van az embernek hogy kezdetben mutasson magáról/magából valamit. A szavak és a fotók.

A fotókat már egyszer kitárgyaltam egy korábbi írásban, most a szavak jönnek. A tartalmat is kitárgyaltuk már sokszor és sokan. Azonban van még valami, ami nagyon sokat elárul valakiről. Az írásának a tagoltsága, a hossza, az írásjelek alkalmazása, a helyesírása. Körülbelül annyit számít, mint beszéd közben a gesztikuláció, a testbeszéd, vagy a mimika. Vagyis közel ugyanannyi mondanivalót képes átadni, mint maga a szöveg.

Tudom, hogy sokan mobiltelefonról neteznek, sokan sebtében a férj/feleség/főnökkel szembe fordított monitoron titokban, sokan nem magyar kiosztású billentyűzeten, stb. Ezért a melléütések egy másik körbe tartoznak. Az nem számít. De vannak következetes dolgok, amik elkezdenek kirajzolni személyiségjegyeket.

van például olyan aki vessző és pont és egyebek nélkül csak írja írja a szöveget se írásjel se nagybetű a mondatok között és úgy van vége hogy csak abbahagyta uff szóltam nagybetűk meg minek egyedül ezzel tudok némileg azonosulni mert ez egy gyors beszédnek felel meg és szándékos

Van , aki szóközöket tesz a vesszők és pontok előtt és után . Így . Ettől eltekintve egybefolyik minden mondata , akár egészen hosszú szövegek is , egyetlen bekezdésben . Kicsit dadogásnak tűnik .

Ennek a másik változata a helytakarékos.Aki soha nem tesz szóközöket a vesszők és pontok előtt és után sem.Így.Ettől aztán igazán egybefolyik minden mondata,akár egészen hosszú szövegek is,egyetlen soha véget nem érő folyamban.Ember legyen a talpán,aki áttekinti. 

Van, aki minden mondatát új sorban kezdi.
Így.
És megint.
Hogy figyeljetek.
Mert minden mondat hangsúlyos.
És fontos.
Valósággal koppannak a mondatok.
Mint egy vers.

De a nyelvészeti dobogós hely, amitől azonnali sikítófrászt tudok kapni, még mindig azé a népes táboré, akik szerint az igekötőket az igéktől külön kell írni. Úgy mint be megyünk, ki jövünk, át nézzük amit le írtunk, és aztán el szörnyülködjük magunkat, hogy milyen jól meg mondtuk. :)

Vajon a testbeszédre, a másik ember apró rezdüléseire is ennyi figyelmet szentelnek?

De ami igazán elgondolkodtat, hogy ilyen sok ember van, aki életében nem olvasott el egy könyvet, egy újságcikket, egy blogot, ahol a szeme hozzászokott volna ezekhez a tényleg alapvető dolgokhoz?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420161021010422.jpg

15 hozzászólás |

Kedvenc
#11 (2016-09-10 22:02:49)

Na most telt be a pohár!!!!
 :sir:  :sir:  :sir: 

Az igénytelen kedvencelgetéssel, az önkritikátlan pasikkal.

Egy mondatot sem tud leírni hiba nélkül, a reglapja egy facebookon keringő közhely idézet a saját képére formálva, nyüzsögnek benne a hibák, a vessző után nem bír szóközt tenni -brrrrrrrr tudom bennem van a hiba na de akkoris :D-, és azzal indokolja a levél hiányát már jó előre a reglapján, hogy na de csak 2 levél van... Igénytelen külső, igénytelen belső, igénytelen háttér, üres fej. 

Ha ő lenne az egyetlen, egy mukkot se szólnék. De a héten legalább a tizedik. Mi a faxot akar tőlem, nem veszi magát észre??? *Önértékelés, fiúk!!!*  :o Ha az ilyen egysejtű elolvasná a reglapom, talán leesne a tantusz hogy mi nem tudunk egymással beszélgetni. Szex meg nincs beszéd nélkül, bocsi. Akinek igen, azzal nem vagyunk egy bolygón. Nem Einsteint keresem -na jó, majdnem :D :D -, de azért az olvasás első osztályos anyag...ahogy a fésülködés, fogmosás, kézmosás sokaknál hibádzik...

Az ilyen pasiknak nincs tükre vagy fogalma sincs hol helyezze el magát? (rajtam aztán biztos nem)

Eddig válasz nélkül hagytam az ilyet. Na tessék pasik...reakciót akartok?! Íme. Kapott egy levelet tőlem. (Ja mert nekem nem csak kettő van ám!  :P )
Ezentúl innen fogok copy-paste válaszolni.

"Szia!

Láttam a kedvencnek jelölést. Illik válaszolni, bár megszólításra már nem telt, mert nincs 500 forintod csajozni. Ez szomorú dolog. Javaslom gyűjts még egy kicsit, mert nem vagyunk egy kategóriában. Esetleg segélyszervezeteknél is próbálkozhatsz.

A kedvencnek jelölést nem veszem kacsintásnak, sem figyelemfelhívásnak, annak veszem, ami. Lustaságnak, pongyolaságnak, kényelemnek, egyszerűségnek, fantáziátlanságnak.

A lapodon leírtakkal kapcsolatban pedig. Az idézet, amit te férfire fordítottál, eredetileg így hangzik:
"Egyszerű lány vagyok....Valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek mogorva.Olykor csendes vagyok, máskor mindenkit túlkiabálok. Valakinek nyitott vagyok, valakinek zárkózott.Láthatsz okosnak, láthatsz butának, érettnek, bölcsnek vagy gyerekesnek, furcsának.Jelenthetek bármit az életedben, mégis ugyanaz maradok: egy lány, aki élt, remélt, olykor félt, de mindig csak álmodott...:)"

Díjazom ha valaki művelt és sokat olvas, de ilyenkor a saját gondolatoknak több helye, és létjogosultsága van.

További jó keresgélést!
Üdv,
Pandora
"

22 hozzászólás |

Szótár
#10 (2016-08-29 22:23:18)

Amikor engem valaki megkeres, legyen az kedvencnek jelölés, levél, privire hívás, én meg szoktam nézni az adatlapját. El is olvasom. Már akinél van mit. Minek ragozni? Hiszen azér' vagyunk itt, nehogymá' fárasszuk itt magunkat önálló gondolatokkal.

A kedvenc közhelyeim női értelmezésben:

*"Semmi jónak nem vagyok az elrontója"*
//nincs bennem se kezdeményezőkészség se fantázia, de ha olyat találsz ki ami nekem jó és nem kerül időbe és pénzbe, tennem se kell érte... minden potyázásban benne vagyok

*"Bevállalós vagyok"*
//nincs bennem se kezdeményezőkészség se fantázia, de ha olyat találsz ki ami nekem jó és nem kerül időbe és pénzbe, tennem se kell érte... minden potyázásban benne vagyok

*"Párokhoz csatlakoznék a hölgy örömére"*
//olyan nőt szeretnék, akivel csak a szex idejére kell találkoznom, előtte és utána bajlódjon vele valaki más...cserébe megtűröm a pasidat

*"Kedvelem a hosszú orális kényeztetős szexet"*
//nem mindig áll rendesen a farkam és nem is elég kemény, sokáig kell majd dolgoznod rajta

*"A tantrikus szex lelkes művelője vagyok"*
//nem süthetem el mert különben napokig nem áll fel és az asszony letöri a derekam

*"Barátság extrákkal"*
//akkor hallasz rólam ha meg akarlak dugni, aztán hetekre-hónapokra lelépek

*"Laza kapcsolatot keresek"*
//akkor hallasz rólam ha meg akarlak dugni, aztán hetekre-hónapokra lelépek

*"A személyes találkozásban hiszek"*
//nincs kedvem olvasni és csetelni, választok sültgalambot a katalógusból

*"Kor és alkat nem számít"*
//már olyan régen nem voltam nővel hogy csak luk legyen

*"Diszkréciót adok és várok"*
//nős vagyok

*"Ribancot keresek"*
//otthon egy papucs vagyok, majd itt megmutatom

*"Perverz nőt keresek"*
//prostit szeretnék de nincs pénzem, ingyen kellene

*"Nappali szabadidővel rendelkezem"*
//nős vagyok

*"Vedd figyelembe hogy csak két levelem van"*
//nincs 500 Forintom

*"A kedvencnek jelölést vedd egy kacsintásnak"*
//baromi lusta vagyok levelet írni, amúgy sincs egy önálló gondolatom sem, legyen már elég hogy megnyomok egy gombot, és dőljenek a nők

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hatalmas tisztelet (annak a nagyon kevés) kivételnek, akinek igazán tökös reglapja van. ;) Van pár olyan is. Sajnos nagyon kevés. :(

19 hozzászólás |

Mit szeretsz csinálni?
#9 (2016-03-22 02:17:22)

Ez az a kérdés, amitől feláll a szőr a hátamon. :( 

De sokszor hangzik el errefelé!!! Általában eme kérdés az, ami után végképp tudatosul bennem, hogy ma sem volt jó ötlet bekapcsolnom a privit. Egyszerűen nem hiszem el, hogy hogyan képes egy pasi ezt a kérdést komolyan feltenni. Vajon kapott erre valaha is értelmes választ nőtől?! 

Mert mi nők nem *valamit* szeretünk csinálni...hanem *valakivel* valamit szeretünk csinálni ugyebár... És az hogy az pontosan mi, azt annak a valakinek a személye, kisugárzása, és a pillanat varázsa fogja eldönteni. Mert még mindig nem vibrátort vagy robotot keresünk. Ha ilyen egyszerű lenne...azt pasi nélkül is meg tudjuk oldani, parádés kínálat van a szex shopokban. ;)

Általában erre kihátrálok a beszélgetésből. De a napokban egyik éjjel ráértem, a kisördög is belém bújt...hát kihoztam a beszélgetésből amit lehetett.   :P 

Amikor elhangzott a bűvös kérdés, hogy vajon mit szeretek csinálni, azt válaszoltam, az partnerfüggő...kinél ezt, kinél azt. 

- Ha érdekel - tettem hozzá - elmesélem hogy pl. a legutóbbi barátommal mit szerettem a legjobban csinálni. 

- Wáááááá....az szuper - lelkesedett chat-partnerem. - És mi volt az???

- Imádtam a heréit kínozni. - huhhh ahogy elképzeltem hogy most elképzeli...jólesett a májamnak...kicsit gondolkodott, de folytatta a kérdezősködést.

- Úgy kicsit masszírozni? - próbált terelni.

- Dehogyis. Megmarkolni, összelapítani, nyújtani, tűket beleszúrni, gúzsba kötni, megkarcolni, megcsavarni... - jajjj az a Kisördög, csak most kezdtem belejönni. :D

- És nem fájt neki? - kérdezte remegő betűkkel. ;)

- Dehogynem. De azt kérdezted én mit szerettem csinálni...ha gondolod egészen részletesen elmesélem mit hogy bírt. - szerencse hogy nem volt kamera mert szakadtam a röhögéstől.

Előbb hosszú gondolkodás a túloldalon, szinte látni véltem a fájdalmas arckifejezést amint beszélgetőpartnerem elképzeli a hallottakat...aztán az addig baromi lelkes partnerjelöltemnek hirtelen aludnia kellett menni, merthogy másnap korán kell kelnie és hát folytassuk holnap, abban maradtunk.

Azóta sem hallottam felőle. :) :D  :napersze: 

Ennyit a tárgyiasításról meg az általánosításról...

Na kérdezze csak meg valaki mit szeretek csinálni...  :D  :D  :D 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420160322021722.png

22 hozzászólás |

Mr.Tökély
#8 (2016-02-20 05:04:16)

Itt minden nő megkapja, hogy Mr.Tökélyt akarja. Meg hogy összekeveri a szexpartnerkeresőt a katolikus társkeresővel.:) Merthogy valahogy a nők nem akarnak bárkivel válogatás nélkül ágyba bújni. Hát magamba néztem. És igen, azt gondolom, ha nem férjet keresünk, akkor is van egy ízlésünk ami meghatározza a hozzáállásunkat. Ez az ízlés velünk született, aztán formálódott...de valahol mindig ott bújkál.

Nem úgy kell elképzelni az elvárásainkat, hogy fúúúú de akkor csakis ilyet. Nem! Olyan talán nincs is. :) Inkább csak egy statisztika. Mert ismerjük magunkat és tudjuk hogy leggyakrabban milyen tulajdonságokkal bírók vitték át a lécet. Ami persze nem azt jelenti hogy enélkül lehetetlen, sokkal inkább azt, hogy valaki ezen tulajdonságokból minél többet birtokol, annál nagyobb az esély arra, hogy kialakuljon a joker, a nyerő: a vonzalom. 

Hiszen ami itt nincs felsorolva, és mindent visz, az a vonzalom, kémia. Ami megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan, megfejthetetlen, jósolhatatlan...és felborogat minden szabályt. ;) Azért ha már így elgondolkodtam, hát összeszedtem, hogy _nekem_ milyen Mr.Tökély. :)

Szuper pasi lehet valaki külsőre (ez totál szubjektív) és lehet egy rakás más dologban, ami szinte ugyanolyan fontos. Persze minden szubjektív, kinek mi imponál. 

Hát itt az én Szuperpasim, Mr.Tökélyem, akinek a statisztikám szerint legnagyobb valószínűséggel a lábai előtt hevernék. :pirul: 

Külsőre:
- van haja, nem kopaszodik és nincs is kopaszra borotválva a feje
- 180 centinél magasabb
- nem néz ki az arca a koránál idősebbnek, nem pufi
- normálisan öltözik, nem divatbolond és nem képzeli magát tininek sem
- természetesen férfiasan izmos (nem kigyúrt), egy kis pocak szexi dolog, de semmi rengő háj
- izmos feneke van, férfiasak a combjai
- szőrös láb és mellkas
- nem hiányoznak látható helyen a fogai :-)
- jó illatú, ápolt 
- nem borostás, nem szakállas

Szexualitás:
- átlagos méretű farka van, nem rendkívül nagy és nem is rendkívül kicsi, viszont jó kemény :pirul: 
- egylövetű, nem téveszti össze a szexet a teljesítmény túrával
- de azért szinte minden nap van kedve
- kedvence az 1 férfi + 1 nő felállás ;-)

Képességekre:
- simán fel tud emelni engem
- nem a sült galambot várja hanem olyan fajta aki tesz a dolgokért
- képesség szinten ismeri és alkalmazza a helyesírás szabályait
- ismeri az informatika vívmányait, és tudja használni a kommunikációs csatornákat

Személyiségre:
- őszinte, optimista, kitartó, türelmes, önálló, határozott, értelmes
- udvarias, de nem nyálas
- hűséges, amíg van egy kapcsolata nem hajszol másikat
- van humorérzéke

Eropoliszos viselkedésre:
- laza, nem nyomulós, nem görcsöl a célon, élvezi az ismerkedést is
- érdeklődő
- a szexen túl is van véleménye bármilyen témában
- olvasni is tud, nem csak fényképeket nézni
- nem titkolja az arcát, végzettségét, foglalkozását, és általában semmit ami a másikat érdekli
- ha egy nő épp nem ér rá azt nem veszi személyes sértésnek, hanem annak ami
- szeret kérdezni és figyel a válaszokra
- nem "csak a személyes találkozásban hisz", hanem abban is hogy odáig el kell jutni hogy azt vele a nő is akarja
- jó ha tudja mit akar, de még jobb ha fogalma sincs :)

Egyéb:
- független, és barátnőkből háremet sem tart
- dohányzik, vagy nem zavarja ha én igen
- szeret éjjel sokáig ébren lenni
- nem az ország másik végében van

Hát így hirtelen. :-D Figyelmesen olvasva feltűnhet, relatív elég kevés az olyan paraméter a felsoroltak között, ami egyszerű adottság, a legtöbb olyasmi amiért lehet tenni. Mégsem nyüzsögnek akik ilyenek, eddig csak pár olyan valakit ismertem meg itt, aki a tulajdonságok többségével rendelkezett.

De álmodni azért lehet... :-D

21 hozzászólás |

Farokkép
#7 (2015-09-01 08:06:49)

Először is. Azért itt és nem a katolikus társkeresőben regisztráltam, mert nem férjet keresek. Persze sokak agya annyira egyszerűen van bedrótozva, miszerint vannak a férjkeresők és vannak az ingyenkurvák akik bárkivel és bármikor csak kemény legyen és álljon (utóbbi inkább a pasik vágyálmaiban nem a valóságban), a kettő között nincs senki és semmi. 

Pedig a kettő között van az igazság. Másokról nem nyilatkozom, de azt hiszem, általánosságban is nyugodtan elmondható, hogy némi kedvesség, ismerkedés, figyelem, bizalom, vonzalom, idő és energia ráfordítás minden nőhöz kell. Ahhoz is aki nem férjet keres. Mert nem bújunk ágyba egy farokkal, csak egy egész emberrel. Mert kicsit meg akarjuk ismerni, és nem, nem és nem a farkát!!! Vonzódni csak az egész emberhez lehet. Legfőképpen az agyához. De ha maradunk a külsőségeknél, akkor fontos a szeme, a mosolya, a gesztusai, a keze, a mozdulatai...fontosabbak mint hogy hogyan futnak az erek a farkán és hány centi átmérőjű.

Előre bocsátom, most olyan szemszögből nyilatkozom csak, amikor 1 nő keres 1 férfit. Tudom hogy ez már kissé divatjamúlt :) de mit csináljak...én még voltam kisdobos és úttörő, ültem Trabantban, egy rakás régimódi dolgot szeretek, és urambocsá hetero vagyok, és egyetlen pasi kedvéért sem fogom eljátszani a biszexet aki egy pasin szeretne 10 nővel osztozni. Szóval a szempont 1 darab nőként 1 darab férfi megtalálása, aki megfelelő (hogy mire, azt majd egy másik bejegyzésben, mert egyeseknek legalább annyira bonyolult). :)

Azok a pasik, akik farokképpel regisztrálnak, igazán elmesélhetnének hogy milyen megfontolás vezérelte őket a fotó választásakor. Egy nőkkel teli helyiségben előhúznának a farkukat bemutatkozás helyett?! Ez komoly?! Vagy ez lenne a pasik szűrője, hogy olyan nőket keresnek akiknek ez a bemutatkozás bejön? Vagy ezzel demonstrálják hogy ide csak a farkukat hozzák és senki ne közelítsen a fejükhöz? De mégis miből gondolják hogy eredményt fognak ezzel elérni, amikor a nők egyfolytában következetesen tiltakoznak?! 

A másik probléma a farokkép minősége. Sötét szobában durrbele ahogy épp farokverés előtti állapotok vannak, fehéregyensúly-állítás, színhelyesség, fénymérés, távolság beállítás az ugyan minek kéne...nem is lehet ha felülnézetből készül a kép suttyomban a monitor előtt egy alsó kategóriás mobiltelefonnal. Legtöbbször sötét háttér előtt közelről jól megvakuzva egy hihetetlenül gusztustalan irreális színű hústömeg, ha elég közelről fotózzák, akkor még a kicsi távolság miatt óriási torzulással, és a szőrtüszők jó közelről felnagyítva. Egy-egy begyulladt pötty tarkítja a képet a százszorhasználatos borotvától. Gatya jó esetben nem látszik, rossz esetben letolva térdig, zoknival kombinálva. Ennél csak a lankadt farok közelről fotózva a kiábrándítóbb, amikor kikandikál a kinyúlt alsónadrágból. 

(És hogy picit magamnak is ellentmondva, abban mégis megerősítve a minőség fontosságát, van itt az Eropoliszon egy farokkép, ami olyan vonzó és tökéletes, hogy amint megláttam, írtam az illetőnek és megismerkedtem vele mert kíváncsi lettem a fejére. Kiderült hogy profi fotós...szóval amatőrök talán ne próbálkozzanak egy ilyen veszélyes témával.)

A háttér meg...ugyan kit érdekel. Hogy a sarokban látszik a halomba dobált koszos ruha, gyerekjátékok, női illatszerek, pornókép a monitoron. Ebből látszik, hogy az ilyen képpel rendelkező férfiak egyetlen működő testrésze a farkuk, mert ha nem így lenne, akkor ők maguk észrevennének mi a bibi a fotóval. A nők viszont akik megnézik a fotót, az egészet nézik meg. A hátteret is, a test többi részét (ha van), a ruhát, kezet (hogy mennyi koszos körmöt láttam azt már fel sem sorolom...). Ha már valaki közszemlére teszi a farkát, annyi jóérzés (vagy jóízlés) lehetne benne, hogy nem a 2 éves gyereke járókája mellett teszi.

Ami még ennél is jobban kiábrándít egy fotóban, amikor a nőt kereső férfi olyan fotót tesz fel, amin egészen közelről meg lehet tekinteni, hogy mit csinál egy másik nővel. Kérdem én, volt már olyan férfi itt, akinek ez bejött? Akinek egy ilyen fotóra hanyatt-homlok omlott egy normális nő a karjaiba? El nem tudom képzelni, de cáfoljatok meg, ha volt ilyen!

Mert lehet hogy bennem van a hiba, de rám az ilyen fotók ellenkező hatással vannak. Még ha szexpartnert is keresek, de nem farkat hanem embert. Elsősorban arcot, kezet, mosolyt, gondolatokat, sármot, férfiasságot ami lenyűgöz, és kíváncsivá tesz a farka iránt. :) És ha már test: vonzó mellkast, izmos hosszú combot, ápolt kezet, és ha ezek megvannak, akkor lehet hogy elkezd érdekelni milyen a farka. ;) De nem fényképen, köszönöm, azt már inkább személyesen tanulmányoznám. :)

Vagyis első körben egyáltalán nem érdekel valakinek a farka, sem lankadtan, sem állva. Az sem érdekel, hogy másik nővel mit csinált. Egy másik nő látványa terpesztett lábakkal meg aztán végképp nem érdekel, főleg a fent már ismertetett fényviszonyok között, begyulladt szőrtüszőkkel, virsli ujjakkal ahogy még szét is húzza vagy magába nyúl. Egyiktől sem gerjedek be. :) Inkább elgondolkodom, vajon van olyan nő, aki megnézve egy ilyen fotót, azt mondja: hűűűű...pont ez kell nekem - és már egyezteti is az időpontot?! 

Kizárt. Helyette valószínűleg ugyanazt gondolja amit én...hogy ismét egy igénytelen, felületes, figyelmetlen, önző pasi, aki az agyát a farkában hordja, faék egyszerűséggel úgy gondolja a szexhez csak a farkára van szükség. Óriási tévedés. :( 

46 hozzászólás |

A Gonosz II.
#6 (2015-08-16 20:55:21)

Ülsz a buszon, kibámulsz a semmibe. Mennek a fák, de te nem látod őket. A saját könnyeidtől. Nem érzed az eső utáni esti levegő hűs illatát, mert a torkodat egy keserű vasmarok szorítja össze. Megint eszedbe jutott. Eszedbe jutott ami egykor volt, vagy lehetett volna... de nincs, nem lehet, nem sikerült. Talán nem is úgy volt, talán csak képzelted az egészet. Tudod hogy nem szabad ezen gondolkodni, tudod hogy nem szabad emlékezni, tudod hogy nem szabad felidézned az arcát, a testét, az illatát, a mosolyát. Mert fáj, nagyon fáj. Nem szabad arra gondolnod milyen volt amikor jó volt, főleg nem arra hogy hogyan romlott el. Nem szabad. Látod, megszegted a szabályt, és most fáj. Most fúródik a mérgezett kés a szívedbe, most kezdi el a mérget a vérkeringésed széthordani a testedbe, hogy a legeldugottabb helyen is hasson, hogy még a lélegzetvétel is fájjon. Te pedig hagyod. Hagyod mert gyenge vagy.

Rendben. Akkor játsszuk ezt. Ami nem öl meg, attól csak erősebb leszel!

Hát idézd fel az első mosolyt, az első szót, az első randit. Idézd fel, amikor a kamerában először megláttad. Ahogy beleremegtél, fennakadtak a szemeid, áram ütött beléd, azt dobolta a füledben a vér: "Ő az". Emlékezz az esti órákra, ahogy vártad a 10 órát, amikor tudtad hogy belép a skypra, és minden pillantásod a képernyő alján kereste hogy az ikon mikor vált zöldre...és amikor zöldre váltott, az izgalomra, hogy nem, még nem írsz neki, írjon ő...és ő írt, mert ő is várt téged, ő ugyanúgy várt, ugyanúgy akart... érzed már mennyire fáj?! Akkor ne csináld félig, gondolkodj csak tovább! Emlékezz rá, hogy majdnem kiesett a kezedből a telefon amikor először felhívott, hogy levegőt sem kaptál, hogy megbabonázott a hangja, hogy le kellett ülnöd mert remegtek a lábaid. Idézd fel ahogy idétlenkedtél és zavarban voltál. Azért ültél le a padon fordítva mert tudtad hogy a másik oldalon nem szép a fogad, és még nem jutottál el a fogorvoshoz. Emlékezz rá, hogy tűzként égetett a tekintete ahogy érezted a combodon. Hogy az első randin zavarodban lefotóztad, aztán meg éjjel órákig bámultad a fotóját mert nem tudtál vele betelni. És ha még nem fáj eléggé, akkor jusson eszedbe amikor azon az éjszakán beírta a csetbe hogy "Welcome!", felkelt a kamera elől, hátralépett pár lépést, széttárta a karját, te pedig csapot-papot ott hagytál, és rohantál hozzá. Rohantál életed legcsodálatosabb éjszakájába, hogy egy olyan élményt élj át amilyentől a Himalája is ledőlne, a sivatagok is kizöldülnének, a Hold is leesne, a Föld letérne a pályájáról ha ugyanezt az energiát kapná, mint ami felszabadult akkor benned. 

Látod, ezzel jár ha megszeged a szabályokat. Most sírsz mint egy kisgyerek. Akkor kell gondolkodni, mielőtt az ember tesz valamit, és nem utána! A tűzzel játszottál, és játszol most is. A halottakat el kell temetni, különben csak kísértenek. Számodra rég halott. Egy zombit melengetsz, csak nem akarod látni. Még mindig nem bírod abbahagyni? Csak jönnek és jönnek az emlékek?!

Akkor gondolj arra is amikor először hazudott. Csak kicsit, csak épphogy. Alig vetted észre. Aztán az a pár kis furcsaság, a titkok. Hétköznapi kérdések, amikre nem válaszolt. A bántó megjegyzései. A kedvetlensége a szexben. Mindegy volt mit veszel fel, neki semmi nem tetszett. A káromkodások, szidások, amikor ráírtál az erón, amikor másokkal volt elfoglalva. Az eltűnések napokra. Aztán a lavinaként felbukkanó áskálódó ex, és a döbbenetes másik élete amiről nem is álmodtál. Sírj csak, vállaltad, hiszen megbocsátottál. Emlékezz csak arra a pár hónapra, ami még jutott így a szépből és jóból, és hagyd hogy az agyad legmélyére hatoljon a kétségbeesés. Gondolj arra is hányszor mondott nemet, hányszor bántott ok nélkül és szándékosan, hányszor élte ki rajtad minden haragját és frusztrációját a világ iránt, hányszor részletezte a hibáidat, hányszor utasított vissza, hányszor hazudott. Gondolj arra, mennyire gyűlöli a világot, és mindenkit aki sikeres benne, gondolj rá hogy gyűlöli a fajtádat! Jussanak eszedbe a megválaszolatlan leveleid amiket órákig írtál, a folytonos bizonytalanság amiben tartott. Idézd fel ahogy azt akarja veled elhitetni hogy benned van minden hiba, hogy csúnya vagy, buta, és életképtelen. Ahogy kiszívja az önbizalmad, az életerőd, a hited, az optimizmusod, elvesz tőled mindent amitől ember és nő vagy! Jusson eszedbe hogy az első éjszakán túl soha többé nem volt olyan, hogy eleinte kicsit volt önző, aztán nagyon, míg végül csak hagyta magát. Jusson eszedbe hányszor aludtál el sírva, és hányszor nézted a plafont amikor ő aludt.

Észre sem vetted hogy mész tönkre, hogy mész egyre beljebb egy sötét és kietlen zsákutcába. Belenéztél a szemébe, beleszagoltál a nyakába, és azt hitted a világ máris tökéletes, és semmi nem számít. Most pedig itt vagy, a saját börtönödben amibe zárt, és azt hiszed, itt az utad vége, nincs tovább.

Ideje visszafordulni! 

Hát gondolj az utolsó képre. Nézz a szemébe, idézd ide, a busz ablakára az arcot, most szabad, hiszen álmodban is látod, színezd ki a képet, nézz szembe vele a könnyeiden át, de gondold végig azt is hogy milyen az igazi arca és mit tett veled.

És amikor mindezeket végiggondoltad, hagytad hogy minden porcikádat átjárja, kitöltse, elzsibbassza a fájdalom...amikor úgy érzed olyan üres lettél hogy innen már nincs tovább... akkor engedd el a képet, töröld le az ablakról!

Hunyd be a szemed, vegyél egy mély levegőt, és gondolj arra is, hogy minden tél után tavasz jön, és a legszörnyűbb és legsötétebb éjszaka után is eljön a reggel, és kisüt a Nap. Elég ha addig kibírod. Már csak egy perc és felmelegít a napfény. Jól döntöttél, csináld is végig.

Valaminek a vége egy új dolog kezdete.


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420150816205638.jpg

17 hozzászólás |

Miért vagyok itt?
#5 (2015-08-13 17:59:52)

Ma egy beszélgetés alkalmával sokadszor tették fel nekem a nagy kérdést.
Mármint hogy miért vagyok itt. :)

Amikor egy férfi ezt a kérdést felteszi, az általában azért van, mert nem pattantam ágyba köszönés helyett. Mondjuk az efféle elégedetlenkedésekkel nem foglalkoznék, de a minap olyan pasi tette fel a kérdést, akinek az IQ-ja nincs a béka alsó felén, így megpróbáltam nem csípőből válaszolni, hanem gondolkodni miért is. Nem is olyan könnyű válaszolni, mint azt első ránézésre gondolná az ember.

Nyilván aki ide beköltözik, az azért teszi hogy szexpartnert találjon. Akkor miért rójuk mi nők a köröket, miért is nem várjuk tárt lábakkal a pasikat?! :) Mert attól hogy regisztrálunk ide, még nem fogunk magunkból kifordulni. Az hogy szeretünk szexelni, még nem azt jelenti, hogy minden személyiségjegyünket, szokásunkat, ízlésünket, elővigyázatosságunkat, erkölcsi érzékünket a kukába dobjuk, és zombiként kiürült aggyal, bagzó macska módjára, feltartott popóval felkínálkozunk minden arra tévedő hím számára. :) Hát nem. Mert úgy nem az igazi. 

Ha valaki elmegy horgászni, mit szólna, ha a halak maguktól beugrálnának a vödörbe, még a botot sem kéne előszedni?! Hol lenne benne az élmény, a tett, az elismerés, a kellemes időtöltés, a játék ami az eredményhez vezet? Anélkül mi lenne benne az érdekes? :) Ha valaki egy magas hegy tetejére akar menni, miért nem helikopterrel teszi, zsipsz-zsupsz, legyünk túl rajta...hanem edz, gyakorol, dacol az elemekkel, és néha a tíz körmével kapaszkodva, kockáztatva az életét, hódítja meg a hegycsúcsot. :)

A szex miatt vagyok itt, mint bárki más. Csakhogy nekem mit jelent a szex, abban már lehetnek különbségek. Nekem nem közös maszturbálást jelent, nem is egymás fizikai kielégítését. Ezért nem regisztráltam volna. Ha beérném ennyivel, arra mindig vannak alkalmas partnerek, a múltból, jelenből... de valamit mégis keresek. Azt a pluszt, ami megőrjít, amitől nagyon akarom, pont akkor és pont vele. :) Hogy ez éppen összejön-e, az számtalan véletlenen múlik, csak azt lehet tenni érte, hogy mindenki önmagát adja. 

A legjobb forgatókönyv, ha nincs forgatókönyv, nincsenek konkrét célok, ha valaki csak szimplán nyitott a világra, érdeklődő, laza. Valahogy én is így vagyok itt. Nincs konkrét cél, csak tekergek itt, ismerkedek, beszélgetek, és ha valaki felkelti az érdeklődésem, akkor úgyis megy magától. Hogy merre? :) Hát ez egy másik kérdés. Akár arra is. ;-)

12 hozzászólás |

Spontaneitás
#4 (2015-07-16 13:33:50)

A blogokat, hozzászólásokat, adatlapokat olvasgatva eltűnődtem.

Nekem kicsit testidegen az a szituáció, hogy egy fotó megnézése után lebeszéljem valakivel, akkor ki lesz fölül meg alul, és kész-passz. Ennyi lenne a szex?! Hely, idő, paraméterek, technika?!
Szerintem nem csoda hogy olyan sok találkozó nem jön létre mert megfutamodik valamelyik fél. Mert ez így testidegen. És nem csak nekünk nőknek...szerintem a férfiaknak is! Ha egy pasi szemszögéből nézem, akkor is fura lenne. Milyen igénytelennek kell lenni ahhoz, hogy biztosan kijelentse hogy igen, tuti megdugom azt a nőt, anélkül hogy valaha egy pillantást váltottam volna vele. Ez olyan mint egy elvárás. Az elvárások pedig nem igazán növelik a libidót...egyik félnél sem.

Erre jön az a közhely, hogy ez itt egy szexpartner kereső. :)

Igen-igen....de nem lehet úgy felfogni ezt az egészet, hogy olyan emberek vannak itt, akik nyitottak egy-egy kalandra, nem pedig kétségbeesetten erőltetik azt?

Ha egy találkozó úgy van megbeszélve, hogy "csak úgy", akkor mindenki sokkal lazább, senki nem dől a saját kardjába, ígéreteibe, elvárásaiba. Maradna a jó öreg flörtölés, fantázia, és meg is tenné talán a magáét. Talán nem számítana kudarcnak, ha "csak" egy jó program jött létre. Olyan rossz program ha két független ember megbeszéli hogy elmennek egy strandra közösen? Vagy neadjisten egy éjszakai fürdőzésre? ;) És egy jó program közben sok minden történhet, kinek-kinek fantáziája szerint...és nem a cseten találná ki az ember hogy mit szeretne, hanem amikor ott és akkor él a varázs. Ha pedig nem él a varázs, "csak" eltöltött valakivel egy kellemes délutánt ahelyett hogy egyedül döglött volna a tv előtt. :D

Olyan rövid a nyár. Melegek az éjszakák. Olyan sok izgi hely van, olyan sok izgi helyzet van. A pillanat varázsa csodákra képes, mindenféle ígéret nélkül is. ;) 

Nem léteznek itt olyan pasik, akik szeretnének csak úgy egy jó kis éjjeli iszogatást vízparton, fürdőzést, sétát, biciklitúrát, mozit, mittudomén....élni, élvezni a lehetőségeket, lazán, az idő/eredmény miatti görcsölés nélkül? :D Akik nem akarják előre eldönteni egy este-éjjel programját? Akiknek szórakoztató akkor is ha nem húzták be előre a rublikába a vonalat? :) 
Ha vannak, akár társaságban, többen is ;) szívesen csatlakoznék hozzájuk...

Elveszett ötlet ez errefelé? :)

12 hozzászólás |

Ég és föld között
#3 (2015-06-05 15:52:09)

Tegnap egész nap különböző repülőkön ültem, két átszállással háromszor. Két reptéren kellett több órát várakozni. 
Eddig mindig vasárnap utaztam, tele családokkal, síró gyerekekkel, hátizsákos turistákkal. Most úgy jött ki a lépés, hogy hétköznap, munkaidőben utaztam.

Wooooow...ha ezt tudtam volna. :D
Nyoma sincs a gyerekcsapatoknak, tele a gép (meg a reptér) jól szituált pasikkal, farmer-zakó kombóban, vagy ami még ennél is jobban tud izgatni, öltönyben. Laptoptáskával, szép kézzel, stb. :) És magasak, komolyak, öntudatosak. Mmmm...igazi aranybánya. :) Persze leginkább szemlegeltetésre, de az se elhanyagolható szórakozás az ember lányának egy hosszú és unalmas úton.

Köln-Bonn és München között közvetlenül mellettem ült egy ilyen fickó. Már a beszálláskor megbámultam milyen jó pasi. Persze finoman, ne vegye észre. :D Elképedtem, amikor pontosan abba a sorba farolt be ahova az én jegyem is szólt. Le is tette magát, a külső ülésre, mire kedvesen elnézést kértem tőle hogy most keresztül fogok rajta mászni (az én jegyem a belsőre szólt az ablakhoz). Felpattant, beengedett. Leültem, gondolatban épp azon bánkódva, hogy majd közénk fog valaki furakodni, amikor a fickó visszaült, de nem a külső, hanem a középső ülésre. ;) Kívül nem is ült senki. Hűha.

Becsatoltuk az öveket, felszálltunk. Kibámultam az ablakon. De mint a macska, amikor látszólag másfelé néz, közben pedig minden idegszálával hátrafelé figyel. Egyszercsak a combja összeért az enyémmel. Finom, véletlen érintés volt. Épphogy. Nem húztam odébb az enyémet. Nem volt tolakodó. Lehet hogy tényleg véletlen volt. Aztán újra és újra. Ezt játszottuk egész úton. :)

Aztán hozta a stewardess a kaját, italt, a fickó kedvesen rám mosolygott ahogy továbbadta nekem. Megittuk az almalénket szépen egymás mellett, gondolatban pedig...huhhh...hát egészen mást csináltunk. Aztán felhajtottuk a tálcát, elhelyezkedtem az ülésemben, kinyújtott lábakkal. A keze a karfámon, finoman a derekamhoz ért, de épphogy.

Ahogy kibámultam az ablakon, azon gondolkodtam, hogy vajon tudják a pasik, hogy mi nők miket bírunk elképzelni? Még szerencse hogy nem. Mert bizony azon gondolkodtam, hogy mit szólna, ha simán megsimogatnám a belső combját, vagy a farkát. :D Elképedne? Szólna egyáltalán valamit? Felháborodna? Megbotránkozna? :D :D Aztán azon gondolkodtam, vajon áll-e a farka. Aztán azon, milyen lenne úgy szexelni, hogy csak a legszükségesebb ruhákat veszi le az ember...

Hiába próbáltam másra gondolni, alaposan felizgatott. Azzal együtt hogy semmit nem tudtam róla, csak hogy puha, érzéki az érintése, izmosak a combjai, jó minőségű az öltönye, ápolt a keze, laptopot hord magával, és németül kérte az italt. Semmi többet nem tudtam, és ezzel együtt, akkor, abban a pillanatban baromi jó lett volna vele. :D

Rövidebbnek tűnt az út mint bármikor. Sajna nem történt több a kis játékunknál, mert Münchenben a kijárat felé vette az irányt, én pedig a transit felé, az újabb átszálláshoz. A kijáratnál megtorpant, hátranézett hogy arra megyek-e. Nem arra mentem. :(

Búcsúzóul még zavartan összenéztünk, aztán eltűnt a tömegben.
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420150605164742.jpg

17 hozzászólás |

Miből lesz a cserebogár?
#2 (2015-05-14 01:49:40)

Pár hónapja voltam tagja ennek az érdekes katyvasznak, és még tapasztalatlanul felvettem minden olyan privit, ahol volt fotó, és az nem egy farok volt. Így kezdtünk beszélgetni.

Érdekes fickó volt, nem felületes, nagyon értelmes, gyorsan gépelt, néhány elütéstől eltekintve semmi helyesírási hiba. Imponált hogy figyel rám, hogy van a dolgokról véleménye, és azt akkor is kimondja ha nem egyezik az enyémmel. Egyáltalán nem akart azonnal ágyba bújni, inkább fesztelenül próbált ismerkedni, különösebb célok nélkül, mintegy megfigyelve a világot. Minden érdekelte, és minden témában otthonosan mozgott, de nem kritikátlanul hanem egy kiforrott világképpel. Ezek a tulajdonságok - pláne egyben - elindítják a bogarat, milyen lehet vele... ;) Látni akartam kamerán, egyoldalúan, olyan önző vagyok de azért én mindent akarok módon... :D Lovagiasan belement a játékba. Sötét volt a szobában, rossz volt a kamera, alig kivehetően egy elég gyerekes sziluettet láttam, zavarban, világító szemekkel - mint a tévében az éjjellátó kamerákkal...kicsit zombis kivitelben. :)

Hááát...nem győzött meg, és mivel ütötte a vasat hogy találkozzunk és nézzünk egymás szemébe, halogatni kezdtem. 
Attól is féltem, hogy nem tetszik nekem...és hát féltettem az önbizalmam attól is hogy én nem tetszem neki. Erre minden okom megvolt, mert tőlem jóval fiatalabb volt. Az ember ösztönösen a korosztályát látja a legjobbnak. Kezdtem beletörődni, hogy szellemi varázsa ellenére mi nem fogunk találkozni.

De volt pár olyan beszélgetésünk, ami nyomot hagyott bennem. Felvettem az érdekel listámra, és elnéztem, amint kilép-belép...privire hív, vagy levelet ír...néha a kezem remegett az egéren, szívesen felvettem volna...de nem tettem. Aztán abbamaradtak a kísérletek. Nem esett jól neki, és erre minden oka megvolt. Hónapokig szem elől tévesztettük egymást. Aztán egyszercsak ismét feltűnt az életemben. Akkor úgy gondoltam, jöjjön aminek jönnie kell, és szinte azonnal találkoztam vele.

Arra készültem, egy fiatal nyakigláb srácot fogok látni pár szál pehellyel az állán :D ...tét nélkül mentem a találkozóra, egy jó beszélgetés reményében. Mégcsak ki sem öltöztem különösebben. Soha nem felejtem el, ahogy kiléptem a metró kijáratán, és megláttam...

Egy magas, izmos, dögös pasi állt velem szemben, szexis arccal, gyomromig hatoló szemekkel, finom de erős kézzel, férfias mozdulatokkal. Fekete farmernadrágban, feszes hosszú ujjú pólóban, félhosszú bőrkabátban, (számomra) tökéletes alakkal. Én meg csak álltam, lepergett előttem az ismeretségünk, és nem tudtam másra gondolni, minthogy ezt elbaltáztam. :( Beszélgettünk is. Pont olyan volt, mint a cseten, csak még sokkal okosabb és határozottabb. Kezdtem lassan egyszerre érezni magam esetlen tininek és túlkoros óvodásnak. :( 
Talán egy vagy két órát beszélgettünk...nem is tudom, mert mint egy kábítószer, megtöltötte minden érzékszervem. Szexi combja volt. :)

Persze már semmi nem volt olyan. Már megbántottam, már csalódott, már olyan lapokat játszottam ki amiket nem lehet visszavonni. Kíváncsi volt már csak hogy ki van a billentyűzet mögött, nem több. Ahogy én régen. Amikor még azt hittem, semminek sincs tétje, az ember bármit mondhat, bármit megtehet. :)

Nem biztos hogy értette, hogy igen, én elmegyek a bot végéig, lejátszom a játékot mert úgy az igazi, és hogy nekem kell egy kis stressz is. :) Vagy értette...ki tudja.
Beszélgettünk és elköszöntünk. Pont úgy, amiért nem akartam vele találkozni. De azt hiszem, egy önbeteljesítő jóslatba sikerült úgy beleélni magam, hogy végül beteljesüljön. C'est la vie. Majd mással, máskor, máshol...ez Eropolisz. :) Itt aztán mindenki pótolható ugyebár. Töröltem mindenkit aki 40 év alatti. Biztos ami biztos.

Hónapokkal később Münchenen át utaztam észak-Németországba, és a repülőtéren amíg vártam a másik gépre, beléptem a dohányzóba. Nagy terem, tele asztalokkal-székekkel, pulttal. Késő este volt, csak egy srác álldogállt benn. A megszólalásig hasonlított rá. Mintha áram ütött volna belém, míg tudatosult hogy nem ő az. A fickó érdeklődőn nézett rám, szemlátomást tetszett neki hogy tetszik nekem. Iszonyat zavarban voltam, igyekeztem kerülni a tekintetét és összeszedni a hűvösebbik felem. Elindult felém, én meg kihátráltam, és szinte elfutottam. 

Rájöttem, hogy hiányzik. Meg is írtam neki. Visszatettem a listámba, és még sokáig néztem ahogy kilép-belép...és már nem hív, nem ír... mintegy mementóként, hogy soha nem mindegy hogy viselkedünk...és hogy nem minden az aminek elsőre látszik. :) 

19 hozzászólás |

A Gonosz
#1 (2015-04-30 04:42:29)

Rögtön más tollával ékeskedek. Lesz ez majd másképpen is, de ez a kis írás olyan szépen megfogalmazza egy érzés lényegét, hogy még a szám is tátva maradt amikor olvastam. Fogalmam sincs, honnan való, de nem én írtam. Viszont tökéletes. :)

"A Gonosszal való szex mindig motiválóbb a Rendessel való szexnél. A Rendessel nem szexre vágysz, hanem beszélgetésre, törődő kézfogásra, nyugtatásra. A Rendes megbízható, kedves, kiszámítható.

A Gonosz felkavar, bizonytalan, kétes. Belebetegszel, hogy mikor jön, hogy jön-e még egyáltalán, hogy feloldozzon. Szeme gonosz, arca sokat megélt, mégis izgatólag hat az érzékeidre. Ebben akarsz megfulladni örökre. Nevetése luciferi, megjelenése gyanút kelt, humora rosszindulatú, mások vesztét akaró. Világa énközpontú, modora lekezelő, bántó. Esze, mint a tenger, agyában a hatalom. Észjárása hidegrázó, módszerei könyörtelenek. A Gonosz bárkit, bármikor megszerez. Egy hipnotizőr, ellene szól minden ésszerű érv. 

A Rendes polgári foglalkozású, megnyerő külsejű, rendezett körülmények között élő, tisztességes szándékú.

Mégis a Gonoszra vágysz, bár undorító és megveted magad. Testileg függőségben tart. És nem csak testileg, a vele való együttlét mélyrehatóan intellektuális és érzelmi. Arra gondolsz, tovább lehet lépni, vissza a Rendeshez, mégis vonz folyton és visszavonhatatlanul a Gonosz. A pillanatnyi vonzásból állandósuló és erősödő késztetés lesz. A Gonosszal a szex a lelkedig hatol. A Gonosszal egész éjszakás egyetlen aktus. A Gonosz mindenkinél kímélőbb és mindenkinél kínzóbb, hideg és meleg, fájó és életet pótló, jó és rossz. Nem is vagy magadnál, de az ő hangját hallod, kérdezel, és beszélsz legbelső dolgaidról. Az egyetlen, akinél megszűnik létezni az agyad. Rabszolgává válsz, aki képes bármit megtenni. Nem hagyományosan szereted, hanem megszállottan, érzékektől vezérelve, a gyilkolás határán.

Leszarja a világot, nincs törvénye, istene, főnöke. Tudod, hogy minden együttlét közelebb visz egy lépéssel a halálhoz, a szex gyilkosság, megölöd magad a másik emberben, testében, lelkében. Te is gonosszá válsz, megtisztulnál, bosszút állnál rajta, mert beszennyezett, magadon, mert hagytad magad, a világon, mely karjába taszított. Az együttlétben fájdalom van, magány kiszolgáltatottság, ragaszkodás, halál, feltámadás. Szeretet, ami abnormális, értelem, valami egészen egyedileg izgató, humor,  játék. És keserűség.

Elmegy, nem hív, várod, kedvesen biztat, nem enged elszakadni.
De a Rendes nem tudja kárpótolni azt a jót, amit a Gonosz adni tud..."

27 hozzászólás |

[1-29]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.