Egy nő sem csak rózsaszín cukormázas romantikáról írhat erotikus novellát. ;)
Ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom. ;)

 !kep:https://3.bp.blogspot.com/-t3oJ7pUMiqw/UfcXketTgVI/AAAAAAAAADk/Bu2qga1uj7I/s1600/bl0403.png 

Meleg éjszaka volt, egy levél sem rezdült a fákon. Napok óta tartotta magát a kánikula, már éjszaka sem hűlt le a levegő.

Bess könnyű világoszöld nyári szoknyát viselt, egy falatnyi blúzzal, amin átfújt volna a szél - ha fújt volna. De nem fújt, így a blúz gyengéden rásimult a lány melleire. Az utcai lámpa fényénél bogarak kergetőztek, csodálkozva rebbentek szét, amikor Bess odaért - itt ilyenkor a madár se jár, nemhogy ember.

A széles aszfaltút forrón sugározta a meleget, amit nappal összegyűjtött. Kocsik már ilyenkor nem járnak erre, a lány halk lépteinek nesze volt minden zaj a tücskök ciripelésén kívül. Eltávolodott az aszfaltúttól, ahogy bekanyarodott a parkba. Itt picit hűvösebb volt, a fák lombja néha meg-megmozdult egy fuvallatra. Bess lelassította lépteit, belefülelt az éjszakába, de nem hallott semmi különöset. Kivett a táskájából egy szál virágot, mélyen beszívta az illatát, egy pillanatig tétovázott, majd gyengéden elejtette a járdára, és továbbsietett.

Ekkor meghallotta maga mögött a lépteket. Előbb csak óvatosak és halkak voltak, majd egyre közeledni kezdtek. A lány szaporábbra fogta a lépteit, már látta maga előtt a park egyik kijáratának kőpárkányát. A lépések mögötte egyre közeledtek, erre futni kezdett. Hátranézve egy magas alakot látott, már egészen közel volt, az arca nem látszott a sötétben. Az árnyalak ugyanolyan puhán és rugalmasan futott ahogy ő, csak gyorsabban, így a távolság közöttük egyre fogyott.

Érezte ahogy egy erős kéz megragadja hátulról. A férfi egyik kezével befogta a száját, a másikkal megragadta a derekánál, szinte felemelve a lány testét, és a járdáról letérve a bokrok közé vonszolta. Csak pár lépést tettek meg így, amikor a férfi elengedte a szorítást. Mögöttük a park kőpárkánya volt, körülöttük pedig néhány díszbokor, a föléjük magasodó lombok felett mosolygott a Hold, mintha tetszene neki a látvány.

Ahogy a szorítás abbamaradt, Bess hátrahúzta a karját hogy lendületet vegyen egy hatalmas pofonhoz, de a férfi elkapta a csuklóját, így megfeszített keze ájult madárként ernyedt el a szorításban. A másik kezével sikerült a mozdulat, hallotta a támadója arcán a csattanást amit a bal kezével bevitt. Csak fél siker volt, mert egyrészt jobbkezes lévén a bal nem volt elég erős és ügyes, másrészt megérkezett a férfi válasza, ami akkora lendületet adott, hogy egész felsőteste kicsavarodott, amitől elvesztve egyensúlyát, négykézlábra érkezett.

- Ne merj megütni - mondta a férfi, és megragadta a lány hosszú haját, hátrahúzva kényszerítve hogy ránézzen. - akkor én sem ütlek meg.
- Mit akarsz? - nyögte Bess.
- Kezdetnek egy kis szopogatás jó lesz. - válaszolta a fölé magasodó alak, és szabad kezével lehúzta a zippzárját. - Ha harapni mersz, letépem a fejed.

Bess hajszálai elkezdtek nagyon húzni, így ellazította magát hogy lélegzetvételnyi szünethez jusson. Ezt a hang tulajdonosa megadásnak vette, mert a lány haját elengedve, kezét átrakta a tarkójára, és közelebb húzta magához a lány fejét. Bess szíve sebesen vert, nagy levegőket vett hogy lelassuljon. Szemmagasságban támadója éppen kiszabadította nadrágjából a farkát, ami már tettre készen, ágaskodva ugrott elő rejtekéből. Reflexből hátrébb akarta vinni a fejét, de ekkor a férfi belemarkolt a hajába, és határozottan maga felé húzta.

- Nyisd ki a szád - hangzott a parancs - vagy én nyitom ki és az fájni fog.

Bess szorosan összezárta ajkait, a behatoló mint valami rúzs, csúszkált rajta, keresve a bejáratot. A férfi kezével a lány álla alá nyúlt, és ujjait az állkapcsába nyomta. Bess egy fájdalmas nyomást érzett a fejében, majd reflexből kinyílt a szája.

- Mondtam hogy fájni fog - közölte a férfi, és miközben szorosan tartotta a lány fejét, másik kezével becsúsztatta az eddig célját kereső farkat a szájába. Annyira betolta, hogy már biztosan ne férjen ki, és mindkét kezével megragadta Bess fejét. A lány érezte, hogy a kezek szorosan a tarkójára zárulnak, nincs menekvés. Levegőért kapkodott, de nem a szájába egyre mélyebben hatoló akadálytól, hanem az izgalomtól, amit a tarkóján a haja között matatás, majd a tarkójának szorítása okozott. Térdepelve összezárta combjait, ezzel csillapítva a lüktetést, közben a férfi egyre mélyebben furakodott a szájába.

- Egészen tövig beléd nyomom...engedd el magad ha nem akarod hogy fájjon... Ha tiltakozol, öklendezni fogsz és akkor is...betolom...most - suttogta a férfi, és Bess fejét ütközésig húzta magára. Amint a garatjához ért, heves hányinger tört rá, tudta hogy ezt csak egyféleképpen lehet kivédeni, ha nem próbálja lezárva tartani hanem felemeli minél jobban, ezzel szabaddá téve az utat a torkába.

- Ügyes vagy...jó kislány...most egészen beléd tolom...kapd be...tövig...

Ellazította a nyakizmait és a nyelvét, majd kinyitotta a bejáratot, és reménykedett hogy a férfi nem fog mélyen a torkába fröcskölni. Érezte ahogy lassan kifolyik a nyála amit gégefedő hiányában nem tudott lenyelni, a szája sarkában kis patakként lassan elindult a nyaka felé.

Támadója szemlátomást még nem akart végezni, mert néhány mély behatolás után sóhajtások közepette hátrébb engedte a lány fejét és lelassította a tempót. Kezével megragadta a farkát, és megigazította a lány szájában. Bess nagy levegőt vett, nem tudván hogy később lesz-e rá lehetősége. A férfi ekkor megragadta fejének két oldalát, és ütemesen elkezdte maga felé húzogatni-elengedni a lányt. Szájában a behatoló egyre vastagabb lett, és éppen azt hitte hogy szétpattan, amikor a kezek elengedték, szinte ellökték a fejét. Hallotta ahogy a férfi mély lélegzetet vesz, és próbál uralkodni a kitörés felett. Bess ekkor érezte másodszor, ahogyan megduzzad és érzékennyé válik a csiklója. A földre rogyott, próbálta leplezni a dolgot, lábait összeszorította, kezével megtámaszkodott a földön.

A férfi ezt menekülési kísérletnek vette, mert lehajolt és erőből felrántotta a lányt a csuklójánál fogva. Bess felnyögött, és a másik kezével egy hatalmasat csapott a férfi arcára, aki erre hátracsavarta a karját. A lány karjában végigszaladt a fájdalom, megfordult a tengelye körül, háttal a férfinek, és reflexből lehajolt. Előtte éppen derékmagasságban a park alacsony kőpárkánya. Másik kezét nem merte mozdítani, mert minden próbálkozásra egy fájdalmas csavarás volt a válasz.

- Mondtam hogy ne próbálkozz - fenyegetőzött - mert nehezebbé teszed magadnak... Lazíts és élvezd... mert most...úgy megbaszlak... amilyet még nem kaptál... Ha nem akarod hogy fájjon, tedd szét a lábad és hajolj le... - azzal a férfi alkarjával rátámaszkodott Bess hátára és testének súlyával rányomta a kőfalra, a lány meg sem tudta mozdítani a lábait, így azok összezárva maradtak - Vagy...azt akarod...hogy fájjon? - hallotta közelről a suttogást a fülében, és érezte a férfi lehelletét a fülcimpáján, érezte ahogy a farka nekinyomódik a fenekének - Szereted...ha fáj..? Akkor vegyél pár mély levegőt, mert most fájni fog... most szét foglak kefélni. Ha meg mersz moccanni, letekerem a karod. Világos? - mintegy nyomatékosításul, merev farkát néhányszor erősen a lány fenekéhez csapta. - VILÁGOS?!

Bess bólintott a fejével hogy világos. Még érezte a karjában a fájdalmat, és maradt a kőpárkányra hajolva, miközben hallotta ahogy a gumi zacskójáról letépődik a teteje, és kis matatás után végiggördül.

Szégyenkezését legyőzve, kissé széjjelebb tette a lábait. Szoknyája felcsúszott, és láthatóvá vált, hogy nincs rajta bugyi. Összerezzent, amikor a férfi egyetlen határozott mozdulattal belé tolakodott. Elakadt a lélegzete, a lábai elgyengültek. Tényleg úgy érezte karóba húzták, lábai nem tartották, szinte lógott a hátulról mélyen belé hatoló farkon. Érezte a hirtelen mozdulat okozta védekező összezáródást, érezte a feszítést, ahogy belenyomódik, és ettől még nagyobbnak és keményebbnek tűnt mint eddig bármelyik. Próbált lazítani, de a görcs oldódásához percek kellenek, és nem voltak szabad percek.

A férfi két kézzel megragadta a csípőcsontjánál és erősen megszorítva újra és újra magára húzta. Ekkor öntötte el harmadszor a forróság, ahogy mindig, ha egy férfi határozottan belekapaszkodott és magára rántotta, de most még tartott közben a görcsös összehúzódás, amitől hüvelyében minden lüktetés fájdalommal kevert kéjt öntött a fejébe hullámokban, megőrjítve és minden porcikáját még jobban felingerelve. Szinte magán kívül volt, miközben a feszítés egyre nőtt, a belé hatoló farok egyre követelődzőbben döfte újra és újra, egyre mélyebben és mélyebben.

- Most... megy... beléd... érzed már? - nyögte a férfi és testével ránehezedett a lányra. Fejét felrántotta a hajánál fogva és kényszerítette hogy felnézzen. - Érzed?!..most beléd nyomom... olyan mélyre... hogy azt hiszed a szádon jön ki...

Bess már csak azt érezte hogy ismét elönti a forróság. Ezúttal attól hogy megérezte magán ahogyan a ránehezedő férfi megfeszítette az izmait, érezte ahogy pukkadásig duzzad, érezte a finom rángásokat amikor megszabadult tartalmától. És érezte ahogy annak ellenére hogy gumi volt a behatolón, lé csorog a lábán, nem a behatolóé, hanem az övé ahogyan ráélvezett a gumira, és ettől iszonyúan szégyellte magát. Lábait alig érezte, levegőért kapkodott.

A férfi kicsúszott belőle, hanyagul lerántotta a gumit, felhúzta a nadrágját, majd gyengéden a fenekére paskolt. Bess megfordult, és mivel remegő lábai nem tartották, lassan lecsúszott a fal tövébe.

- Most már elengedlek, tűnj el - mondta a férfi, és a park másik bejárata felé indult, ahonnan jöttek. Alakja beleveszett a sötétbe.

Bess néhány percig hallgatta a tücsköket, majd feltápászkodott, megigazította viharvert ruházatát, és elindult hazafelé.

...

Amikor hazaért, a képernyőjén már várta az üzenet Stevex02-től:

- Na milyen volt? Nem voltam túl durva? Így képzelted?

Bess elmosolyodott, kellemes borzongás futott végig rajta.

- Tuti vagy. Őrült jó volt. És neked?

Némi kurzorvillogás után érkezett a válasz:

- Szerinted?!

Ahogy visszagondolt az eseményekre, hányszor remegett a léc hogy idő előtt véget ér a kaland, hányszor kellett a "támadónak" visszafogni magát, hányszor majdnem és épphogy...az érzés kéjes mosolyt csalt az arcára.

- Szerintem volt pár küzdős perced, de azért megérte :) Lesz mit kipihennem.
- Hát nekem is.

Kikapcsolta a gépet, és belefeküdt egy kád finom habfürdőbe. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak a megbeszélt jelek, az eldobott virág, a gumihúzás, a mentőszó amit nem mondott ki, a kiszállási pontok ha meggondolnák magukat. Meg sem fordult a fejében közben egyszer sem, hogy kiszálljon, a szerepjáték olyan mint a kábítószer.

A gondolat egyszerre izgatta és megijesztette.



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190926075936.jpg