Krampuszok
A naplót írjapandora
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Áttekintés
Összes napló bejegyzés
0
0
105
Számodra látható napló bejegyzés
105
következő
összes bejegyzés
előző
Korlát
Nem olyan korlát, ami korlátoz. Épp az ellenkezője. Ez a korlát felszabadít. ;)

Így néz ki:

 !kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/09/189dn.png 

Látszatra semmi különös, egy egyszerű korlát. Sárgára van festve, már kicsit lekopott itt-ott. Ami az érdekes benne, hogy miket látott ez a korlát!
Először is, irigylésre méltó a lakóhelye, mert non-stop látja a Dunát. Éjszaka látja a Dunán játszadozó csillagokat. Irigylem érte. Imádom nézni a csillagokat. 
Lát továbbá egy benzinkutat, bár csak részben, mert kissé elkanyarodik a fák közé, és oda nem jut a fénye.
Amikor árad a Duna, néha csak félig látszik ki a vízből. Amikor a Duna jól viselkedik, akkor a korlát büszkén néz le a hullámokra.
Mellette egy sétaút a Duna mentén, nagyon hangulatos. Csendes, pedig közel van a városhoz. Csendes és sötét. A korlát pedig biztos őrként kíséri végig.

Régen csak vad tájat látott, kietlen földutat, burjánzó bozótot. Látott itt gyerekként kutyát sétáltatni. Talán többször le is lett pisilve, de nem méltatlankodott. Látott focizni, látta elveszni a labdát. 
- Ó de béna vagy már megint ment a Dunába... 

Már felnőttem, a kutya sincs már, a parti grund sincs már, a labda sincs már. A földútra aszfaltutat építettek, mellé füvet telepítettek, terepet rendeztek. Ő maradt a helyén. Kapott a szürke helyett szép új sárga ruhát. Aztán megint építkezést látott, míg elkészült a vasútállomás. Azóta hallgatja: timmtiririmm, vonat halad át a kettes vágány mellett, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. Csak áthalad, ritkán látja megállni. De lelkesen bámul utána a fakó sárga szemeivel. Legalább történik valami.

Sokat látott ott sétálni, beszélgetni. Kézenfogva. Meg mindenfogva is. :) Látott álmodozni, beszélgetni, hallgatni, bámulni a vizet, egyedül és nem egyedül. Aggódott amikor átmásztunk rajta, mert mögötte a meredek part, és nem tud megvédeni. Nem is kellett. :) Sokat látott ott ugyanazzal. Aztán az ugyanaz eltűnt, már örökre felülről látja a korlátunkat...és ő megint csak engem látott, ahogy ugyanott ülök és bámulom a csillagokat. :sir: 
Aztán sokáig nem látott. Mígnem újra eszembe jutott.

Látott engem az első erós randimon. Csak az elejét látta, mert végül máshol folytatódott a program. De látott a másodikon is. :) Látott ott toporogni, nézni az órámat, fel-alá mászkálni... Látott egy férfi alakot is érkezni. Látta a bizonytalankodását (hűha, itt és most?) , aztán az elhatározását... (miért is ne?! :) ) Hallotta a szívem kalapálását. (Ezt akartam, meg is merem tenni...) Végig látott mindent. Talán egy pillanatra el is pirult, de sziklaszilárdan támasztott. ;)
Aztán látta ugyanezt másik szereplővel. Mozgalmas nyár volt az. Már egy festékszemcséje sem rebbent, tudta a dolgát, csak legyen erős. :pirul: 

Aztán látott baráti találkozót, ahol a hátamat támasztotta, és hallotta a párbeszédet.
- Tudom hogy azt ígértem jó leszek, de én most legszívesebben...
- Pszt. Ne szövegelj. Csak tedd. 
Aztán már nem a hátamat támasztotta...

Aztán hosszú szünet. Látott arra biciklizni, és cinkosan kacsintott kissé rozsdásodó szemeivel. Aztán megint hosszú szünet, megint sokáig nem láttuk egymást, de tudtam hogy ott van, ott mentem el tőle párszáz méterre, nap mint nap. Elnéztem felé a buszról...eljön még az időd...
Pár éve Szilveszter éjjel látott egy szál kabátban és csizmában. Csodálkozott, ebben a hidegben...hát nem úgy sikerült a program ahogy terveztem, és B terv...aztán látta a másikat, és elszégyellte magát, ó te jó ég, már megint?! De tudta mi a dolga, teljesítette a küldetését.

Aztán újra nyár lett. És látott hiába várni. Látott toporogni, aggódni, sírni, dühöngeni. Látott fagyoskodni az augusztusi szélben. Próbált vigasztalni. Majdnem hazáig kísért, egyik oszlopa a másik után. Dühös voltam. Vissza se néztem rá.

Aztán néhány hét múlva látott nem hiába várni. Látott örülni. :) Látott bort inni, Dunakavicsot enni, és vidáman csevegni. Látott ölelkezni. Már majdnem behunyta a szemét és elpirult...de aztán látott továbbmenni. Pedig lehet hogy szeretett volna újra elpirulni. :D Azt hiszem én is szerettem volna ha elpirul. ;) :D 

Ismét hiába várt egy évig. Egy év múlva újra látta ugyanezt. Már nem aggódott, tudta hogy az ismerősök visszatérnek...
Tavasszal visszatértem, de máshol, az alsó szakaszán, a kikötőnél. Látott hosszan sétálgatni fel és alá, látta hogy a cipőm feltörte a lábam. Látott egy alakot közeledni, és látott minket bemenni egy épületbe, ááá...étterem is épült közben... ;) Aztán látott belékarolva kijönni, jókat nevetni, közben sántikálni...látta az új cipőm, próbált együttérezni, talán valamelyik betonalapjára gondolt közben amikor kiöntötték.
Aztán látott biciklivel elszáguldani, bocsi sietős, nappal van...de éjszaka hiába várt...

Most nemrég látott utoljára, az utolsó nyári éjszakán...borozni és nevetgélni, még megsimítottam a tetejét és áthajoltam rajta. 
- Az ott a Duna? 
- Ó igen, az a Duna... (ha tudnád :napersze: )
Késő éjjelig ültünk a padon és a korláttal együtt néztük a csillagokat. 

Minden jó véget ér egyszer. Az ismerősök nem térnek vissza többé. Ez volt az utolsó nyár vele. A következő nyáron már másik korlát vár, valahol máshol...

Elbúcsúztam tőle. Méltóképpen. Tokajival. :) De nem kellett pironkodnia. És többé nem kell.
Hosszú utat tettünk meg együtt. Néha jót, néha rosszat, néha vidámat, néha szomorút, néha emlékezeteset, néha felejthetőt, néha jobblábas lépést, néha ballábasat, néha bicegőset, néha sírva, néha nevetve. 
Örökké él a sárkány, de nem így egy kisfiú...valami baromi giccses módon ezt az ezer éve nem hallott gyerekdalt hallottam a fülemben hazafelé úton és még a fürdőkádban sem szabadultam tőle. Van ilyen.

Vége a nyárnak. És egy korszaknak is. Mire újra nyár lesz, messze lesz az otthonom tőle.
Ő ott marad magányosan, tovább bámulja a Dunát és a csillagokat, és rozsdásodó oszlopaiban őrzi az emlékeimet. Azt hiszem, ő mindent ért.

Talán látom még. A vonatról épp odalátni.




(UI: Nem üzenet, sem a 13. sorba, se sehova. ;) Csak egy bejegyzés.)

17 hozzászólás
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.