!kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/01/730bb.png 

...a nyár méltó búcsúztatására. :) ;)

Fülledt meleg volt a buszon, a levegő - mintha egy bezárt befőttesüvegből lélegezne az ember. Egy olyan befőttesüvegből, ahova beletettek legalább pár kilónyi port, néhány oszladozó szendvicset, és legalább két vizes kutyát. De inkább hármat.
Bess azon gondolkodott, hogy talán le kéne szállni és belélegezni egy kis oxigént az életbenmaradás kedvéért, de aztán belátta hogy ez két okból is lehetetlen: egyrészt a busz kellős közepére szorult, mindkét irányban egyenlően egy-egy fényévnyire volt az ajtó, másrészről semmi értelme, a következő buszon is pontosan ennyien lesznek.

Kinn tombolt a 30 fok feletti nyári klíma, benn pedig ennek a levegő nélküli változata, de a levegő helyett jó sok páratartalommal. Aki tehette nekivetkőzött. Aki nem tehette az is, néhány zsírpárnával alaposan kibélelt kamaszlány viháncolt a dupla ülésben, az elmaradhatatlan csipsz és kóla a kezükben, természetesen falatnyi nadrágban, és olyan pánt nélküli trikóban, amiben túláradó mellüket nehéz lehetett benntartani. De sikerült, többé-kevésbé. A hasukat azért kevésbé, az elégedetten bukott a nadrág derekára, a szabadság édes csábításának engedve. Mellettük egy házaspár, kókadozó feleség, mellette a hőség nyújtotta kilátást (vagy rálátást, esetleg belátást) szemlátomást erősen élvező férjével. Nyilván esténként fáj a feje, meg különben is, azzal a pasival kinek lenne kedve. Sunyi alak. Nem úgy mint mögöttük egy langaléta fickó, aki széles vigyorral nyugtázta a melle kordában tartásával sikertelenül küzdő kamaszlányt, közben elégedetten rágta a szájában azt a nyúlós büdös gumit, ami valaha mentolos rágó volt, de mostanra már összegyűjthetett pár tonna nyálat.

A megállóban még többen szálltak fel, a lányokat már nem látta, mert egyre többen és többen lettek az emberek. Most legalább néhány igen hosszú megálló következik, addig se száll fel már senki. A kapaszkodó közeléből már teljesen elsodorta a tömeg, a felsőt még magas sarkú cipőben is nehezen érte el, így eléggé fel kellett nyújtóznia.
Még szerencse hogy végül mégsem a fehér topot vette fel -pedig eredetileg azt akarta, de aztán rájött hogy ma inkább világoszöld kedve van-, a fehér top alja most ebben a pozícióban úgy 2-3 centivel lenne a mellbimbója felett. A világoszöld ruha egy igazi nyári darab volt, nagyon vékony, szinte pókhálószerű, de bő lágy esésű, kivágott, és nagyon kényelmes. A mellbimbója persze átlátszott, de nem jobban mint ami még elfogadható ebben a kánikulában, és különben is, nem volt mit szégyellnie.
Most érezte, amint a bőrén átütő nedvesség lassan egy cseppé formálódik, és megkezdi útját az elengedhetetlen lehullás felé. De előbb még finoman megcsiklandozta a két melle között azt a kis gödröcskét. Bess próbálta finoman beletolni a ruháját, de a keze sikertelenül próbált odáig eljutni, mert beleütközött a szorosan mellette álló emberbe. Már olyan sokan voltak hogy azt sem lehetett tudni, milyen szatyor, táska, kéz, láb és egyebek kihez tartoznak, az emberek egy szorosan összenyomott masszává váltak, ami csak az ajtók kinyitását várja hogy kifolyjon.
Már-már álmosító és unalmas volt, álmosan és unottan nézegette az ablakon át ugyanazokat a házakat, fákat, amiket már milliószor látott.

Közben egy utas mögötte egészen közel préselődött a hátának, érezte a mellkasát. Előbb csak érintette ahogy a busz himbálódzott, aztán valahogy ottmaradt.

Aztán egyszercsak valami szokatlan érzése támadt. Vékony ruháján keresztül megérezte, ahogy a mellkas szinte megérinti, kíváncsian és birtoklóan egyszerre. Egyszer határozottan nekinyomódott, aztán lazított a szorításon, épphogy cirógatta, de csak azért hogy újult erővel vegye birtokába.
Az érzékszervei egyszerre kezdtek hátrafelé figyelni, minden mást kikapcsolt, csak arra figyelt. Valaki hozzásimul, nem vitás. Ez nem véletlen. A gondolat egyszerre volt félelmetes, megalázó, és izgalmas. Semmit nem látott, hiszen mögötte történt minden, azt sem tudta az illető kicsoda, milyen korú és nemű egyáltalán. Na jó, a nemében eléggé biztos volt, a mellkas széles, erős volt, szinte erőszakos, de mégis bújkált benne valami bizonytalanság. Nála magasabb volt a tulajdonosa mert a vállán is érezte, hogy arra még a mellkas folytatódik. A férfin is vékony póló lehetett mert érezte a ruhán keresztül a mellizmokat amik domborodtak rajta, kemény és kidolgozott mellkas volt.

Közben az érintések egyre mohóbbakká váltak, a férfi egészen rányomta az ablakra, így azért hogy ellentartson, Bess kissé hátrébb tolta a csípőjét. Ezzel a mozdulattal a feneke egy pillanatra megérintette a férfi ágyékát. Ijedten kapta vissza, és szörnyen csodálkozott rajta hogy nem érzett undort, sőt, valami ijesztően kellemes volt a dologban, olyasfajta izgalom, mint amikor csakazértis felülsz a hullámvasútra, csak hogy félj és borzongj, hogy élvezd a saját gyengeséged. Csak kíváncsiságból, csak mintha véletlenül lenne, ismét kihomorított, és a feneke az előbb megismert ágyékot érintette, de most egy másodpercig finoman ott is tartotta.

Ekkor a busz hirtelen kanyarodni kezdett, és kicsúszott Bess kezéből az irányítás, a feneke egészen nekinyomódott a férfi nadrágjának. A nadrág tulajdonosára mintha fordítva hatna a gravitáció, Bess felé tolta magát, a lány érezte hogy a másik test szorosan hozzásimul, és a férfi nadrágjának az eleje igen kemény és nagy. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, érezte ahogy a vágy megérinti és hullámként lebben szét benne. Szégyellte magát és kívánta újra érezni egyszerre. Küzdött a vággyal ami arra biztatta hogy újra érintse meg a tüzet, bár tudta hogy őrültség amit csinál, hiszen fogalma sincs ki van mögötte, mégcsak nem is látja, ha most leszáll és eltűnik, fel sem ismerné a leszálló emberek között. Csak még egyszer. Csak egyszer, csak egy pillanatra - győzködte a benne lakozó jólneveltséget - csak egyszer, aztán nem, többet nem.

Amikor hozzásimult a mögötte lévő ágyéknak, pontosan tudta hogy egy kiszabadulásra vágyakozó kígyóval fog találkozni, az édes-mérges fajtából, de félte és kívánta egyszerre. A kígyó hozzádörzsölődött, előbb finoman, aztán egyre követelődzőbben. Óvatosan jobbra-balra dörzsölte a fenekét a férfi nadrágján. Aztán várt. Érzékei kifinomultak, a busz zaja egy messzi zsibongássá változott, a szíve kalapálása elfojtott minden zajt. Mozdulatlanul állt, gyakorlatilag a férfi ölében. A kiszolgáltatottság szégyene vívott benne csatát a megsemmisítő őrült vágy ördögeivel, és az ördögök győzelemre álltak.

Ekkor a férfi kezét érezte a csuklóján. Határozott és nagy keze volt, a csuklója elveszett benne. Odahúzta közéjük, és határozottan rátette a nadrágja sliccére. Az ujja beleakadt a szélébe. Nem farmer volt, valami vászonnadrág, puha anyagból, alig lehetett először észrevenni hogy a zippzár le van húzva. A kéz idáig hozta, innen az utat egyedül kell megtennie.
Érezte ahogy az arcát elönti a pír, remélte hogy nem látja senki, de mit számít, ha látják is, meleg van. Reflexből enyhén visszarántotta a kezét, de aztán a benne dúló vágy és kíváncsiság nagyobb volt. Csak egyszer. Csak egy pillanatra. Csak megérinteni.
Becsúsztatta a kezét a résen, vékony keze könnyen befért. A férfi nem viselt alsónadrágot. Nemi szerve nagy volt, nagyobb mint számított rá, és forró. Lüktetően és vágyakozón simult a kezébe. Finoman megérintette. Érezte ahogy az reagálva az érintésre, még erősebben ágaskodik, pattanásig feszülve várja hogy kirobbanhasson belőle az elemi erő.

Visszahúzta a kezét, közben a fenekével egy körkörös mozdulatot tett, ösztönösen tudtára adva a behatolónak, hogy várják odabenn. Fogalma sem volt miért teszi és hogy képzeli, csak jött.
A testbeszéd meghallgatásra találhatott, mert egy kéz lassan elkezdte felszedni a ruháját, szépen az aljától haladva, egy örökkévalóságig tartva hogy elérje a combjait. Bő ruha lévén, épphogy középen felemelve, két oldalon szemérmesen eltakarta a történéseket, jótékonyan maga alá temetve azt a kezet, ami most a combjai között kereste az utat.
Meg is találta. Nem sokat teketóriázott, határozottan félretolta a bugyiját, gyorsan a lényegre tapintott.

Bess olyan nedves volt hogy attól tartott hogy már a combján is van belőle, de ez egyértelműen a kéz kedvére volt, mert gyorsan szétkente, ezzel szinte korcsolyapályát csinálva ahol a csúszás csak egyfelé lehetséges. Be is csúsztatta a kezét, előbb csak a nagyajkai közé, ahol nem sokat tétovázott, súrolva a csiklóját, felfedezte és beolajozta a mélyebben fekvő területeket is. Közben a másik kéz megragadta a medencecsontjánál, és az előbbi kéz távozott, de csak azért hogy erősítést hozzon.
A férfi a farkát egy meglepően gyengéd de igen határozott mozdulattal becsúsztatta az előbb kialakított járat elejébe, majd egy századmásodpercnyi várakozás után egész testével erősen, határozottan hozzányomta magát Besshez.

Egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán felnyögött. A behatolás gyors volt, a behatoló kemény, hatalmas, követelődző és éhes. Amikor teljesen egymásban voltak, a férfi egy pár pillanatig mintha lefogta volna hogy ne mozduljon. Még ne.
Nem is tudott, a lábai remegtek, csiklója körül feszítést érzett, és attól félt mindjárt bepisil. Arca égett a szégyentől, öle a kirobbanás előtti kéjtől, levegőt sem kapott.
Aztán lassan a férfi kijjebb húzta magát, de csak azért hogy még beljebb hatoljon a hullámzó-háborgó forróságba. Bess melle között már az a csepp izzadtság nem érezte magányosnak magát, mert pillanatok alatt cseppek százai lepték el. Öle forrón lüktetni kezdett, szíve egyre hevesebben vert, és amikor a benne lévő akarnok kígyó hullámzani és rángani kezdett, ő már a saját remegésétől észre sem vette. A világ megszűnt létezni, felrobbant tűzgolyóként repül a világegyetemben. Lába elgyengült, egész testét a férfi tartotta, miközben a forró lávával elárasztotta, ő pedig magába fogadta, magába szívta, az utolsó cseppig.

A kéz lassan elengedte, a valaha erőszakos kígyó megszelídülve, szemérmesen kicsusszant rejtekéből, maga után hagyva nedveit. Mikor Bess combján a maradványok lassan lefelé kezdtek ereszkedni, és visszatért a levegő is, gyorsan visszacsúsztatta a bugyit a helyére, így megakadályozva a további kijutást. Közben a nedvesség kihűlt és kellemetlen nyirkosság maradt helyette, a combjai csúszósak voltak a rákenődött maradványoktól. Arcán a szégyen pírja, de szíve az átélt kéjtől még mindig gyorsan vert, és egy-egy gyenge rángás jelezte hogy még kész lenne a folytatásra, emiatt az arca még pirosabb lett. Érezte az anyag jellegzetes szagát is.

Most mit tegyen? Őrület, mit tett. Szexelt egy vadidegennel egy emberekkel teli buszon. Az egész olyan irreálisnak tűnt, mint egy álom.
Olyan álom, amibe az ember még másnap is beleremeg.

Le kell szállni, csak erre tudott gondolni, és megfordult. A férfi eltűnt. Nyíltak az ajtók, sokan leszálltak, megpróbálta kitalálni hogy ki volt. Valakinek az ondója még a bugyijában cuppogott, de azt sem tudja melyiküké. És nem is akarta tudni. Őrület.

Őrület nyáron a városi tömegközlekedés... ;) :vigyor: 

 !kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/01/611z.png