Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta: - Összekoszolnak a krampuszok. Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő. Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal. Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Előre is bocsi a filozófia óráért, de ebben a posztban egy farok sem lesz. (Van a többiben elég, és lesz is még bőven. ;) ) Ez most tényleg olyan igazi blog-dolog lesz, kicsit magamnak, kicsit gondolatban meg egy olyasvalakinek, aki nincs itt, kvázi nem is olvassa, így aztán helyette is kétszer magamnak. De mivel nem (mindig) vagyok egy önző dög, ezért nyilvánosan beszélem meg magammal. Paradigmaváltás a wiki-szótár szerint = "gondolkodásmód váltás". Einstein is hozzátett a témához: "Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket." De nekem legjobban tetszik egy kicsit hosszabb értelmezés egy "Take it easy" című blog szerzőjétől. "Nem pusztán változás ez, valami más. De mi? A paradigmaváltás előszobája a másik fél igazságának elismerése, ami egy nehéz dolog. Persze attól még nem váltok(tudok) paradigmát váltani, mert látom a másik igazságát, elfogadni, megérteni valamit nem ugyanaz, mint mikor elkezdesz az új paradigmád szerint cselekedni. (...) A paradigmaváltás az, amikor a gondolkodási és ennek következtében a működési sémánkon változtatunk. (...) Ahhoz hogy a munkában vagy a magánéletedben paradigmát válts, ahhoz meg kell mutatnod, el kell mondanod, sőt néha még meg is kell tanítanod a környezetednek is, hogy mit jelent ez a Te számodra. Ha nem teszed, akkor simán félreértik a változást, mert Ők még a régi paradigmában élnek." Volt itt valaki, akitől elég sűrűn hallottam ezt a kifejezést. Nem igazán tudtam hova tenni, mert soha nem volt hajlandó kifejteni, sem azt, hogy mi a problémája a "paradigmámmal", sem azt hogy mi lenne az a tökély paradigma, amitől majd kinyílik a Paradicsom kapuja, és eljön a (testi? érzelmi?) Kánaán. :napersze: Így levegőbe puffogás maradt, súlytalan nagy szavak. Aztán rájöttem, hogy mi okozta a disszonanciát, a szavai üres hiteltelenségét. Hogy nem nekem akart jót, hanem magának kényelmet, szavakkal megváltani a tetteket. Kipuffogta magát, aztán elvonult, hogy majd ha kész van amit megrendelt, akkor visszatér. Ahányszor belekukkantott az életembe, mindig előadta ezt a témát, egy gyufaszálat sem tett odébb, aztán miután megtapasztalta, hogy a galamb még mindig nem sült meg magától, hol ultimátummal, hol anélkül, sértődötten elviharzott. :D :D Namármost, kérdem én, ha valaki megvívja a maga harcát, akkor vajon arra lesz utána kíváncsi, aki behúzódott a bunkerbe amíg repkedtek a gránátok, vagy arra, aki vele együtt küzdött a csatamezőn? Lehet hogy utóbbi időnként bénázott, esetleg a lábára is lépett, talán fejbe is kólintotta párszor a puskatussal, de hibákat is csak az tud elkövetni, aki ott van. Aki a szarban is ott van, aki a repkedő gránátok közepette is ott van. Hosszú évek óta mindig ott van. Azt hiszem, a győzelmet is azzal hiteles ünnepelni. No meg azzal jó ünnepelni...aki minden szituációban...khm...keményen helytállt. ;) :vigyor: :D :D Szóval, most legszívesebben azt mondanám annak a fedezékbe húzódott sültgalamb vadásznak, hogy nem is mondott akkora hülyeséget... :vigyor: Szívből remélem, hogy csak a szereposztásban tévedett, de a többiben igaza lesz, és tényleg létezhet érzelmi nyugvóponton is testi Kánaán. :cigi: Mert lényegileg ugyebár mégiscsak azért vagyunk itt... ;) :D !kep:https://img.huffingtonpost.com/asset/5a206a351900003a00033c50.jpeg?ops=scalefit_720_noupscale
#pandora: Pandim! Ne szóld már le szegényt! Nehéz időkben beosztással kell élni! :D :D :D
#esther: Szia Esther Off ugyan , hogy ide írom , későn is de : Boldog új évet kívánok neked :*
Pandi! (kezdeném... 1. tézis ) Szerintem semmi gond azzal, ha olyan dolgokról is beszélgetünk itt, amiben nincs farok... :) (mondjuk ha van benne egy kis punci, nem fogok kézzel-lábbal tiltakozni :vigyor:) Sőt mitöbb a paradigmaváltás sokunk életében előtérbe kerül, s van aki megteszi, mások meg csak beszélnek róla. No az utóbbi emberbefőtt a veszélyesebb! :D Egyébként meg nem tudom ki ez az Einstein gyerek, de jó eséllyel nem egy 2. Győzike volt, mivel egészen értelmesen deklarálta a probléma gyökerét! :vigyor: Nade! Mindkét Nobel-díjasunk (Te és ez a Stein gyerek) elment egy apróka tény mellett! :vigyor: Ahhoz, hogy valamit le tudjuk cserélni, rendelkezni kell vele! :vigyor: Mert ugye itt alap a *gondolkodás* , aminek van módja! :) S itt van egy alapvető bökkenő! Mert sok ember nem gondolkodik! Hogy ezt még módba is foglalja, az meg non-plus-ultra! :D Mert hogy a gondolkodást nem merítik ki az alábbiak: - Vajon mi lesz ma a Szulejmánban? - Hány darab töltöttkáposzta marad a hűtőben mire haza érek? - A 28 cm-es farkamra centiméterenként hány nő jut az Eropolisban? :D :D :D *Szóval 1. tézisem: A paradigmaváltáshoz értelmes gondolkodás kell!* (Ja! Mégis lett farok a posztban! Mert ha a Szállás.hu azt mondja hogy lesz akkor a Darabosék szerint az úgy is van! :D :D :D )
#megindito: Indító! Csak óvatosan az ékezetek hiányával! Nyelvünk azért csak igényli... :vigyor: Mert ugye ott van a Kiskondás és a Királylány esete... :vigyor: A Kiskondás fútta furulyáját, majd jött a király leánya és szerette volna a táncoló malackákat... :vigyor: No, amikor a Kiskondás látta, hogy a Királyleány milyen szép "gyíkra" termett leányka, rögtön... "*szarba szokkent*" ... nagyon nem mindegy, hogy ezen esetben hová teszünk ékezetet! :D :D Mert ha "szarba szökkent", akkor a Kiskondás pórul járt, disznó ganéjban hentereg :D :D De ha "szárba szökkent", akkor a Kiskondásnak erektált a pénisze a Királylány látványától! :pirul: :vigyor: Szóval nagyon nem mindegy! :D
Valahogy a vallasokat is igy kepzelem el. A Nagy Igazsagra kevesen jonnek ra, masok inkabb csak azert ismetelgetik, mert szeretnenek ok is megvaltodni, es csak majom mod utanoznak, esetleg csak a sajat feligaz eletuket tamogatjak vele, aztan a sok ismetelgetesen keresztul elrouteolodik oda, ahol meg megint mukodni tudnak ugy igazabol.
Létezik ilyen Kánaán. :) Azt nem tudom, hogy meddig tarthat, de nagyon-nagyon ritkán előfordul. ;)
Gondolat: Nézegetve a poszthoz mellékelt fotót, azon gondolkodám, hogy a macska vagy a kutya férdébb hajlamú! :o :D :D
#pandora: Szerintem nem a "BDSM Mazochista" rovatában hirdetem magam! :D De lásd, hogy milyen jótét lélek vagyok, megverhettek Eszterrel! :D :D :D
#bigboy72: Szerintem pedig az érzelmek viszonylag tartósak tudnak lenni, sőt, még erősödnek is idővel, a közösen átélt élményekkel. A párkapcsolatokban az idő mindig a dolog testi oldalát támadja. :) Arra értettem a testi kánaánt, hogy a támadó időn azért lehet segíteni némi változatossággal. ;)
#csizmaskandur: Mer' én olyan bántós vagyok?? :vigyor: Ne mááár! A szívem kiteszem ( nem csak a lábaimat). :vigyor: Olyan vagyok, mint egy falat vajas-mézes kenyér! :P :* <3
Tartok tőle, hogy tisztában vagy vele Pandikám, ehhez most én nagyon hozzá fogok szólni! :vigyor: :vigyor: :vigyor: Mivel a téma nagyon mély zöngéket ébreszt ezért majd kisebb egységekben adagolom ... Elsőre viszont reggeli olvasatban egy idióta vicc jutott eszembe... :D Elképzeltem, hogy Győzike olvassa ezt a posztodat... :D Így mormog magában: "Jájjmá'! Hát ményem mongyá hó má be fogsz szárni? Há' minek kee itt virácsóni?! Para dig má! Öcc, öcc, dig-dig-dig! Étem én! Parázni fog má a csaj! Dig! Ne szárjál má' mindető' Pándi!" :D :D :D (Hú, hogy ezért a viccért mekkora "verést" fogok kapni Esthertől :D :D :D)
#bigboy72: Hű, ezek de jó gondolatok..mert magamtól imígyen szoktam megkérdezni ezt:" mikor nyugszom le már végre, valahára?" :vigyor: :vigyor:
Nem a kánaán lehetőségét vonom kétségbe, hanem azt, hogy ez a lelki-érzelmi nyugvóponton egy lehetséges stabil állapot. Arra céloztam, hogy ha lehet is, nem érzem sokáig fenntarthatónak, mert az újdonságot jelentő impulzusok múlásával az érzelmi nyugvópont ugyan fennmaradhat, de a testi "kánaán" ezen impulzusok hiányában egy emlékképpé alakul át. Ez jó esetben elegendő egy párkapcsolat fenntartására, de rosszabb esetben jöhet az állandósuló hiány, vele a fásultság, és hasonló tünetek. Szerintem a párkapcsolatok életgörbéje éppen az elején a legmagasabb, utána folyamatos csökkenésbe lép át - a kérdés az, hogy milyen gyors és meredek ez a csökkenés...
Na ez a zárómondat nagyon ült: "... létezhet érzelmi nyugvóponton is testi Kánaán" Mondhatom azt is, hogy szöget ütött a fejembe - és egyelőre az az érzésem, hogy nem érzem elérhetőnek ezt a víziót, legalábbis nem fenntarthatónak. :( (Azt pedig végképp kétségbe vonom, hogy ezért vagyunk itt. Gyanítom, hogy a többség nem.)