Krampuszok
A naplót írjapandora
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Áttekintés
Összes napló bejegyzés
0
0
105
Számodra látható napló bejegyzés
105
következő
összes bejegyzés
előző
WOW
...avagy Strandok Éjszakája 2.

Nemrég értem haza Délegyházáról.
Csodálatos időjárás volt (az elején és a végén egy kis meglepivel, ami nem rontott az élményen, sőt). Szenzációs lecsót kaptunk, szombaton felhős de meleg időt, aztán csillagos és teliholdas éjszakát discóval (sátorozás lévén mindkettőt nagyon közelről élvezhettük), sok citromos sörrel, vasárnap pedig igazi verőfényes kánikulát, rekord számú vendéget (konkrétan egy törölközőt is alig lehetett leteríteni), és úgy saccra 27 fok körüli vízhőmérsékletet.

Mindenki aki amúgy nudista de nem jött, mélységesen sajnálhatja, mert mindenki kitett magáért: a szervezők, a napsütés, a víz, a sellők, és a tücskök is. :) :D 

Nagyon fáradt vagyok, de ugyanakkor feldobott is. Az út idáig azonban elég göröngyös volt. Innen a sorok között. ;)

Címszavakban: várakozás, ábrándozás, fantáziálás, kételkedés, düh, negatív csalódás, pozitív csalódás, meglepetés, emlékezés, felejtés, lemondás, kételkedés (az ismétlés nem véletlen), dilemma, bizalom és nembizalom...egy választás állomásai.
Szomorúság, kételkedés, csalódás, felismerés, megkönnyebbülés, nosztalgiázás, meghatódás, megnyugvás, öröm, napsütés, majd egy zsibbadt kellemes fáradtság, mire minden értelemben hazaértem.
Egyet nyertem, egyet vesztettem. 

...Legalábbis így hittem, míg egy barátnőm-kozmetikusom, aki telefonon hívott, felnyitotta a szemem.
- Na? - kérdezte - Melyikük? 
- Mi melyikük? - kérdeztem ártatlanul.
- Ne izélj már. :) Mondd hogy egyik se, vagy inkább mondd hogy nem mind egyszerre. Vagy inkább mondd hogy George Clooney. :cigi: 
- Sajnos őt még mindig baromira nem érdeklem  :vigyor: , de ja, az egyik.
- Ne szivass, melyik? Antiwow? :napersze: 

Ehhez persze tartozik egy kis előzmény is. Hogy miért is nyitotta fel a szemem. Évek óta ismerjük egymást, és egyszer szóba került a WOW. Ő nagyon hamar megértette, mit is jelent a szótáramban a wow. A wow, az a pillanat, amit véletlenek egymás utánja hoz össze, és annyira irracionális, és ugyanakkor ütős lesz az eredménye, hogy sok év múlva is megdobban az ember szíve (mondjuk szerencsére általában alapból anélkül is dobog, de a wownál a szokásosnál nagyobbat, olyat amire kihagy az ember lélegzete), megizzad a tenyere amikor visszaemlékszik. Függetlenül attól, hogy a wow után mi történt, szóval a wow örök, annak az értékéből semmi későbbi esemény nem von le.

A barátnőm csini csaj, szóval nem az az otthonülős-repcemorzsolgatós, hanem aki szeret élni, és él is. Az életem egy korábbi korszakából ismerem, ahol sok csini csaj ismerősöm volt, de ő a szívével mindig kilógott a sorból. No meg a józan paraszti eszével is. :)
És miért kell a wow...neki, nekem, de szerintem mindenkinek kell, csak nem mindenki tudja hogy wow kell neki. Nos, ő tudja, és én is.
Mert alapvetően mindenem megvan, ahogy neki is. És itt nem az ország első számú aranyásójának Gucci felsőjére gondolok, olyanom nincs, nem is lesz, nem is vágyom rá. Álszentség nélkül állíthatom, hogy egész életemben szerencsés voltam, mert jó pasijaim voltak. Külsőre, férfiasságra, agyra, és jellemre is. Persze mindegyik a maga kategóriájában és időtávjában.

És ez ma is így van. Megkapom, amire vágyom, mindig van jelentkező (sőt, időnként még várólista is. :D ) Ezért egy kellemes sztori nem nagyon zökkent ki, mert sok kellemes és érdekes sztori volt-van-lesz. Ami igazán érdekel, az a wow. De ugyebár, ehhez az eseményeknek véletlenségből úgy kell követniük egymást, hogy az egészen különleges irányban fejlődjön, szinte a klasszikus drámai expozíció-bonyodalom-kibontakozás-késleltetés-tetőpont-megoldás felépítés szerint...ha valamelyik kimarad, bármilyen kellemes, élvezetes, izgalmas, vagy éppen szívmelengető a történet, az nem wow. 

És wow nagyon kevés van. Mert egyrészt sokáig tart hogy egy wow kifejlődjön, másrészt ugyebár definíció szerint is hatalmas véletlenek és egyéb külső dolgok meghatározott sorozata kell hozzá. És akkor arról még nem ejtettem szót, hogy a wow nagyon stresszes. :napersze:  
Egyrészt van ott egy bonyodalom és egy késleltetés, rengeteg konspiráció, ellenségeskedés, tévedés és félreértés, amik egyáltalán nem kellemes dolgok, és hát a megoldásról jobb nem is beszélni...Shakespeare simán kinyírt mindenkit, ez azért elég nagy árnak tűnik egy wow élményért. :( Így vagy tesco gazdaságos wow-ra vált az ember :vigyor: , de aki nem éri be annyival, azt tuti megüti a guta, de legalábbis kap pár dührohamot és telesír egy százas csomag papírzsepit addig a wow érzésig.

Hát pont ez a wowwal a legnagyobb gáz. Mi van ha valaki végiggörcsöli az oda vezető utat, aztán nem lesz wow?! Szívás. Sok hűhó semmiért, hogy stílusosak maradjunk. :D Ez az antiwow, amitől viszont nagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban óvakodni kell!!! :merges: 
Csak hát az ember lánya hogyan ismeri fel hogy az események wow vagy antiwow irányban haladnak? Huhhh...gyakorlatilag sehogy. És itt jönnek be a képbe a barátnők. :D

Szóval, miután elmeséltem neki mindkét sztorit, egészen az aktuális állapotig, kicsit ingatta a fejét. 
- Hű basszus ez vagy wow vagy lufi. - állapította meg roppant bölcsen. - Na de azért van itt egy kis bibi ami nekem sántít. - tette hozzá - Éspedig az hogy oké, vegyük végig a dumát, az nagyon ott van, de azután vegyük végig a tetteket is. Az pedig baromira nincs sehol. Merthogy azok meg a másiknál vannak nagyon ott, amelyiknél meg szar a duma. 

És akkor kibökte azt a bölcsességet, amiért hálás lehetek neki.
- No, hát értem én azt a beparát meg a feltételeket (mondjuk aki nekem ilyesmiket próbál támasztani, az nyugodtan már mehet is ahonnan jött), de van itt egy ilyen egy év múlva izé, ami olyan romantikus hogy bármelyik 14 éves kislány a bugyijába pisil a meghatottságtól, csakhát a dumának egy év alatt lejár a szavatossága ha nem követik tettek. Márpedig ha egy pasinak valami kell, akkor nem fog semmitől sem visszariadni és nekiállni pityeregni helyette, nem fogja megmagyarázni, nem fog valami közbejönni, hanem ami kell neki, ha sütőtökök potyognak az égből ő márpedig elmegy érte. Ha nem, akkor vagy töketlen, vagy igaziból nem is kell neki. És akkor most miről beszélünk? Melyik verzió wow? A töketlen, vagy a nem kell neki? Egyik se. :( Eljön az igazság pillanata, drágám. :)

És pont így lett. Eljött az igazság pillanata. A duma már végleg duma maradt. :napersze: 

Ami nagyon szomorú is lehetett volna...hacsak nem pont ez kellett egy másik wowhoz, ami még régebben indult, és pont így bontakozott ki egy megmentős-hősös-figyelmes-szexis-megváltozós-nosztalgiás katarzisban, amitől -bármi is lesz- majd végigborzongok ezer év múlva a kandalló előtt.  ;)  :vigyor:  
Szóval elnevettem magam a telefonban:
- Hát az tényleg az volt...végül megint ugyanaz a lemez lett... De most nagyobbat szólt. :pirul:  :vigyor: 

Hhhhh...sokkal nagyobbat. Még a tücskök is elpirultak. ;) :vigyor:  :D 




!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180730024611.jpg
52 hozzászólás
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.