Simple vásárlói tájékoztató







dühöngök, vagy már azt se

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > nagyhusi > 12


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


vegyesvágott
Minden, ami eszembe jut.
Hétköznapok, ahogy én látom őket.
Ünnepnapok, ahogy megélem azokat.
Eszmefuttatások, gondolatok, minden, ami én vagyok.
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

dühöngök, vagy már azt se
#12 (2016-11-19 20:51:51)

Fura jószágok vagyunk mi, emberek...
Már rég lemondtam arról, hogy megértsek bárkit. Megelégszem azzal, hogy elfogadom. Max nem engedem be az életembe.
Mégis elgondolkodom a hazugság természetén. Nálam alapvetés, hogy sok mindent elviselek, csak azt nem, ha hülyének néznek. Mindenki tudja, aki mellettem, velem él, hogy nem tolerálom a hazugságot.
Ha megjelenik a kétely, akkor a bizalom meginog.
Itt is jelen van a hazugság, hazudnak az emberek önmagukról, másokról, önmaguknak, másoknak.
Beszéltünk már erről, vajon mi lehet a cél. 
A válasz többféle volt: 1. szép képet festeni, de ez elmúlik találkozáskor. 2. bejutni a lábak közé. Hja, többünk már rutinos ennek hárításában.
Az okosok szerint a legtöbbször akkor hazudunk, amikor azt mondjuk: jól vagyok.
Én próbáltam már válaszolni másképp a hogy vagy kérdésre, de nem várták meg a választ.
Vajon az emberi természet sajátossága a lódítás/hazugság? Kielégítő tudni/hinni, hogy megvezetett másokat?
Van fokozati különbség abban, hogy ki, kinek hazudik vagy egy a mérce?
Hiszem, minden kiderül. Mit/mennyit ér meg belehazudni a másik szemébe?
Hazugság az elhallgatás?
Mint látjátok, nehéz hetem volt. Világom nem dőlt meg, de megingott kissé. Kérdéseimre hamarosan válasz születik és aztán ezek tettekben realizálódnak.
Lehet, hogy kőfejű vagyok, de k*rvára utálom a hazugságot! A hazug emberrel együtt.
Na...mindjárt jobban érzem magam.

4 hozzászólás |

Hozzászólások

bdsmffi
#4 (2016-11-21 07:39:28) |
Én nem dühöngök, s nem is érzem magam hülyének nézve ha hazudnak nekem.
Inkább megsajnálom azt, aki elferdít dolgokat. Azon töprengek, vajon miért tette, mi baja van? 
Mert hogy valami nem egész,  az biztos. 
Ha társadalmi elvárás miatt füllentett, akkor az megbocsájtható. 
Ha jogtalan előny megszerzése vezérelte, akkor segítségre van szüksége. 
Valami hiányzik, talán erő, képesség, vagy csak kishitűségben szenved, s így szeretné kipótolni a nem létezőt.
Mindenképp ő szorul gyámolításra. 
palacsintaxx
#3 (2016-11-20 09:50:59) |
Szerintem maga a hazugság az emberi természet szerves részét képezi. Lehet füllentésnek, lódításnak, vagy jó indulatú hazugságnak titulálni a dolgokat, de minden ember napjában többször hazudik. Pl szép a hajam ? Nem mondhatod neki, hogy jézus atya úúúr isten, ez egy ember ellenes bűn. Hmm max annyit ,hogy persze szép-szép, de nekem jobban tetszett az eredeti barna hajszín :)
Vagy megcsináltad már x soron y hibát? Hát persze főnök, miközben ő is és én is tudom ,hogy még nem ,majd csak fogom , mert még nem érkezett be az alkatrész hozzá, de hát na :) kell a fő fő főnöknek mondani valamit, addig meg valami alternatív megoldással operálunk.

Igen van fokozati része, bár leegyszerűsítve egy hazugság sem különbözik a másiktól, hiszen mi is a hazugság? A valóság , a valós dolgok elferdítése. Annak más a valóstól eseményektől eltérő módon való előadása.

Dehogy vagy kőfejű ,de te is szoktál valótlant állítani . Állítólag az ember naponta minimum 20 alkalommal nem mond igazat. Lehet ,hogy apróságokban, de akkor is jelen van ez a dolog minden emberben :P sálálá
stormborn
#2 (2016-11-20 02:47:13) |
Szerintem a hazugság legtöbbször annak tudható be, hogy nagyon kevés ember van tisztában önmagával, és még kevesebb, aki nagyjából elégedett is vele. Akár külsőre, akár belsőre. Azért hazudunk, hogy jobb színben tűntessük fel magunkat, hogy ne jöjjön rá a számunkra valamiért fontos ember, hogy milyenek is vagyunk, mert nem érezzük magunkat elég jónak neki vagy nem hiszünk benne, hogy a hibáinkkal együtt elfogadnak.

Egy érdekes példa, én sem szeretem ha hazudnak nekem. Viszont veled ellentétben engem nem azért mert hülyének néznek. A világ legokosabb emberét is át lehet verni és meg lehet vezetni, tehát ha engem átvernek/nekem hazudnak, én egy pillanatra sem érzem magam hülyének. Engem az zavar, hogy a másik nem bízott bennem annyira, hogy elmondja az igazat.

Még egy kiegészítés, a kegyes hazugság fogalma létezik, nem akarok nagyon mélyen belemenni, de akkor éreztem rá erre, amikor volt egy lány ismerősöm, aki rendszeresen megcsalta az aktuális pasiját. Utána mindig bevallotta az illetőnek, és én csodálkoztam, hogy ez igen, legalább őszinte. Aztán valahogy, valamiért leesett, hogy aha, ő igazából azért mondta el mindig, mert így akart megszabadulni a lelkiismeretfurdalásától. Olyanok voltak a körülmények, hogy egyébként a fickó sosem tudta volna meg, és ő mégis elmondta, mégis ártott vele neki. Úgyhogy bár ez nem volt benne az írásban, de szeretném kijelenteni, hogy az őszinteség mértéke nem minden esetben arányos a szeretet mértékével. 
barna72
#1 (2016-11-19 22:07:17) |
Akartál róla beszélni, és megtetted. ;)

A kinek, hogyan, mivel, miként meg nagyon elgondolkodtató. 
Az biztos, hogy előbb-utóbb tényleg minden kiderül. 












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.