Simple vásárlói tájékoztató







A felszín alatt

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora > 29


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Azóta is imádom őt. De...  ;) 

Máig itt van. És én is itt vagyok. És a krampuszok is itt vannak. :) 
Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

A felszín alatt
#29 (2017-09-09 22:55:06)

https://www.eropolis.hu/city/blog/pandora/28
Az előző poszt margójára...

Kisiskolás koromban a padtársamnak az volt a kedvenc szokása, hogy a körzőjét csendben a pad alatt a combomba szúrta. Amikor felszisszentem, zavartam az órát és kaptam egy intőt. Ő pedig röhögött a markába. Hiába fordultam a tanárhoz, nem segített, ő tagadta és egy szó állt egy ellenében. Nem tudtam kezelni a helyzetet, sokáig szenvedtem tőle. Majd következő évben mást ültettek mellé, és láttam ahogy szegény lány néha felszisszen és elhúzódik. :( Mutattam a padtársamnak is. Jelentkeztünk, és ketten együtt elmeséltük a tanárnak hogy mit láttunk. A lány pedig megkönnyebbülten és hálásan bólintott, igen, ez történt de nem mert szólni. A srácot megbüntették és attól kezdve egyedül ült.

Azóta sok évtized eltelt. 

Mivel nem vagyok az a kimondott Terézanyus típus, ha csendben lelkileg próbálnak tönkretenni, ha csak kísérletet tesznek a sumák terrorra, nem tudom csendben tűrni mint oly sokan. Nem, nem csak felszisszenek. Az kurva nagyot szól és baromi hangos. Ezért sokan engem ítélnek el, mert a látszat ezt sugallja, ugyanúgy mint anno az iskolában. És a legtöbb ember a látszat, a felszín, a külsőségek, és a személyes szimpátia alapján formál véleményt. Pedig nem mindig minden az, aminek látszik. Nagyon nem. :( De nem haragszom, mindenkinek szíve joga a saját véleménye, cselekedete, hozzáállása. Jó az így ahogy van...ettől színes a világ.

Sokat gondolkodtam, hogy az előző posztot feltegyem-e, már napokkal ezelőtt megírtam. És akkor arra jutottam, hogy félek feltenni. Félek, mert visszajön és minden manipuláció, valóságtorzítás, látszatkeltés és lelki erőszak kezdődik előlről. Ahogy jópárszor megtörtént. 

Aztán mosogatás közben egyszercsak belém hasított a gondolat. *NEM! Basszus nem félhetek többé!* Azzal ha félek, beteljesíti a küldetését, hiszen pontosan ezt akarja.
 
Az előző posztomban említett önvizsgálat még folyik, mert az életben már három olyan emberbe futottam bele akire illik az előző blogposztomban szereplő leírás, anélkül, hogy igazán feltűnően áldozat típus lennék. A legutolsóba éppen itt. Az ő fegyverük a csend, a leskelődés, a titok, az intimitás, a diszkréció. A hangoskodásom végül meghátrálásra késztette, pont ahogyan a korábbiakat. De ugyanúgy, mint a régiek, ő is rajtam hagyta a sebeket. Olyan sebeket, amik mélyen marnak és sokáig fájnak. Rosszabbak mint annó a körző hegye.

És ez elgondolkodtatott. Komolyan vettem a poszt végén lévő kérdést, vajon min kell változtatnom hogy a jövőben elkerüljem az ilyen eseteket. Ezért amíg nem jutottam dűlőre magammal, addig levettem minden olyan posztot, amiben szerepelt...és elgondolkodtam, van-e tanulsága a dolognak, vagy szimplán felejtsem el. 

És ma rájöttem. Igen. Van tanulság! Nagyon is van. 

Békeidőben és tét nélkül mindenki nagyon kedves. *Akkor ismerszik meg a valóság, amikor kitör a vihar.*
Megtudhattam, hogy kik azok az emberek, akiknek fontos vagyok, akik tényleg engem szeretnek, akik kiállnak mellettem ha bajban vagyok. Akár tevőlegesen, akár csak úgy hogy ott vannak ahol kell és amikor kell. <3 

Szomorú szűrés ez, mert ilyenkor sokan hullanak a homályzónába azok közül akikről azt hittem hogy barátok. :( Vigasztal hogy akik maradnak, azok legalább valódiak.

Úgyhogy...mégiscsak köszönöm neki a leckét, hasznomra vált. Visszaállítottam a posztokat, mert az is én vagyok, és önmagam is szeretnék maradni! 

Ő pedig mostantól kezdve legyen az eljövendő padtársak problémája. Engem nem bánthat többé. :napersze: 

The show must go on...  ;)  :vigyor: 

8 hozzászólás |

Hozzászólások

ezogab
#8 (2017-09-11 20:13:27) |
#esther: Ez nagyon igaz!!
Zárójelben azért hozzá tenném a sötétség nem létező dolog amit a fény hiánya okoz  ;)  ;)  ;) 
pandora
#7 (2017-09-10 20:12:35) |
#barna72: 
Nekem is van mosogatógépem. :)
De amikor takarítok a szívemben, akkor elmosogatom a tálcákat, vázákat, hamutartókat is.  :vigyor: 
esther
#6 (2017-09-10 17:36:28) |
#perzselo-vagyak: 

Igen, valóban jó. :) 

Tanulási folyamat végeredményeként gondolkodom így.
Egyszer már megfogalmaztam itt ( 1443 hsz.-emben)

https://www.eropolis.hu/city/forum/?TID=EPff_4c2cf91&oldal=2

Az utálkozás sokkal alacsonyabb szintű rezgés, mint a félelem! Ezt nem én találtam ki.Tudományos tény.

Most úgy őszintén: van nekem dolgom azzal,ha valaki utálkozik? Semmi az ég világon! Az az ő energiáit szívja le, én meg…vagy nem is tudok róla, vagy megtudom azt, hogy valami súlyos baja van az illetőnek- saját magával. És rögtön megtudom azt is, hogy rosszindulatú, irígy, negatív, stb. 
perzselo-vagyak
#5 (2017-09-10 15:57:02) |
#barna72: Ne légy lusta! Használd a kezed, mosogass. :-D
barna72
#4 (2017-09-10 15:07:21) |
Amióta mosogatógépem van, belém nem hasítanak a gondolatok mosogatás közben. 
Pandora! Mit tegyek?  :vigyor:  
perzselo-vagyak
#3 (2017-09-10 11:47:30) |
#esther: Jó nektek. 
esther
#2 (2017-09-10 11:16:25) |
..és még csak páncélt sem kell felvenni, hozzá. :) 

Inkább úgy, mint amikor kilépsz a zuhany alól, frissen mosott hajjal, és megrázod az ujjaid között. Így hullik le minden negatív rólad..és rólam is. Könnyedén, és mosollyal az arcon. :pirul: 
perzselo-vagyak
#1 (2017-09-10 08:31:51) |
Egy imádnivaló nőszemély nemrég az alábbi sorokat írta nekem:*
"lépj túl azokon akik csak a saját frusztrációik miatt mennek neked, ne hagyd hogy ők győzzenek és a saját egójuk befoltozgatásához belőled harapdáljanak darabokat! Ne törődj velük, és ne hallgass el. Maradj önmagad. Jó az úgy ahogy van! "*

Fogadd meg te is! ;-)












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.