Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem? Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!
Nem szeretem a túl lelkes embereket.
Most már biztos.
Nem szeretem, ha gyönyörűnek és csodálatosnak neveznek, sem ha rajongásszerű érdeklődést mutatnak a dolgaim vagy a képem iránt. Azt sem, ha már-már gyanúsan nagyon jó velük beszélgetni.
Miért?
Mert 100000%, hogy csalódnak majd bennem és persze rajtam vezetik le a csalódásukat. Sértegetéssel, beszólással, alázás-kísérlettel, letiltással, eltűnéssel, stb.
Illetve az, hogy bennem vagy önmagukban csalódnak e, ez megérdemel egy kis boncolást....
Mert a probléma az, hogy meglátnak bennem valamit, ami számukra szimpatikus és ez elég ahhoz, hogy beinduljon az agyukban a rég eltemetett tökéletes nőideál illúziója, aminek természetesen már köze sincsen hozzám, illetve a valdi önmagamhoz, de a lelkesedés elveszi a maradék eszüket is...
...vagy csak annyira akarják, hogy olyan legyek, hogy észre sem veszik, hogy olyanná váltak, mint a rossz nyomozó, aki nem a talált bizonyítékokból rakja össze a bűntényt, hanem kitalál magának egy elméletet és abba illeszti bele a talált bizonyítékokat, ami pedig nem illik a képbe, arra azt mondja, véletlen került oda.
Nem sok ilyen pasi volt életem során, de már messziről felismerem a "fajtájukat".
És a forgatókönyv mindig ugyanaz...ha hagyom.
Beletelt egy időbe, míg rájöttem, NEM velem van a baj.
Ők olyan valakire várnak, aki nem én vagyok. Megfelelni egy ismeretlen ideálnak pedig nem tudok és nem is akarok.
Például: Ha ki van írva az adatlapomra, hogy 85 kiló vagyok, akkor kérdem én, melyik hülye vár egy zörgőcsontú nőt???
De persze ő csalódik, mert kövér vagyok. Jaj szegénykém....
És ő az arcképemből tutira megállapította, hogy én nem vagyok kövér, de persze élőben (ahol nem csak a fejem jön szembe), ott már kövér vagyok.
Szar ügy....
Mindig is próbáltam ügyelni arra, hogy ne vezessek félre senkit sem a külsőmmel, sem a belsőmmel kapcsolatban (ez persze nyilván NEM azt jelenti, hogy én csirkepucolás közben készült otthonkás képet adok magamról, vagy azt mondom nem érdemes velem találkozni, mert az egyetlen jó dolog, hogy van rajtam hozzájuk képest egy plusz lyuk).
Mindig igyekeztem megértetni, hogy nem vagyok karcsú, nem vagyok világszépe, nem vagyok tűsarkakon tipegő cicamica, nem vagyok szerény, nem vagyok hülye!!!, nem vagyok photoshoppal retusált magazinnő, nem vagyok testileg hűséges, nem vagyok ítélőbíró és nem tűröm, ha ítélkeznek felettem, nem vagyok lányregényes-romantikus alkat, de nem vagyok csak egy darab karaj sem a bolti hűtőpultban.
Igen, van, amiben jó vagyok! Van, amiben kicsit és van, amiben nem kicsit!
Ja és vannak hibáim....amikkel tisztában vagyok. Tudom, másnak nincsen...nekem van.
Szóval ezután már csak egy kérésem maradt:
IDEALISTÁK, KÍMÉLJETEK MEG MAGATOKTÓL!!!
Mostanában látok a tévében egy reklámot, amiben egy vadmotoros marcona kinézetű úriember extramenüt vásárol és emellé egy (szerintem cuki) plüsmacit kap ajándékba, amire ő meglehetősen bamba arccal tekint, majd odaadja az első szembejövő kisgyereknek.
A szlogen pedig az: Bárcsak minden ajándék hasznos lenne.
Kérdés:
Aztán mé?
Az ajándék lényege, hogy örömet okozzon annak, akinek adjuk. Ez az ajándék egyetlen célja, lényege és értelme.
Nem pedig az, hogy mondjuk megússzuk az adófizetést és ezért odaajándékozzuk a kölkünknek a budai villánkat ugye....
Vagy abban reménykedünk, hogy azt mondják, fú ilyenem már van, visszaadom neked.
Vagy hogy csokit viszünk és azt reméljük megkínálnak belőle és így felzabálhatjuk a doboz felét.
stb.
Persze ha valaki éppen azért örül, mert hasznos neki a cucc, amit kapott, akkor oké.
De én anno gyerekkoromban rosszul voltam, mikor zoknit vagy szükséges ruhaneműt kaptam aji gyanánt karácsonyra.
Tegnap pl kaptam egy felfújhatós HelloKitty figurát a főnökömtől, mivel az egyik beszállítónal pakolásztak és megtalálta és tudta, hogy infantilis vagyok.
Én viszotn tök örültem neki. Szerintem ez tuti ajándék.
Ennek hasznossági mutatója viszont nulla....illetve inkább mínuszban mérhető, hiszen helyet foglal, de nem takarít lakást például. :D
Na persze az, hogy a másiknak mi okoz örömöt, teljesen egyéni. A hasznosság is elég relatív fogalom, de sztem a szlogen helyesen úgy hangzana: Bárcsak minden ajándék örömet okozna.
Tisztázni szeretnék valamit.
Ha ideírok egy bejegyzést, az igazából nem értetek van. Nem szórakoztatás vagy feltűnési viszketegség motiválta íráskényszer.
Értem, miattam, általam van.
Hogy nektek is tetszik, vagy elgondolkoztat vagy kivált egy érzést, elindít egy gondolatsort, vagy vidámságot okoz, annak természetesen örülök, nagyon is, de bármennyire is önzően hangzik: ez ÉNterápia.
Kiírni, leírni, összeszedve "papírra" vetni valamit nekem terápia, nektek pedig élmény. (Jó vagy rossz, ez nyilván változó.)
Ha kérdezek valamit, az is miattam van, hiszen az én agyam nem-tudás-lékeit szeretném betömni.
Hogy nem mindig tűröm jól a véleménykülönbözőséget...sajna igaz.
De nehezen tűröm el, hogy úgy alkosson bárki véleményt, hogy nem ismer minden részletet és hogy nem tudja, hogy ami ide kikerül az egy történésnek az én tudatom vagy tudatlanságom és az érzelmeim által megszűrt néha ezért felturbózott változata.
Az egésznek csak része vagyok. Ezért igazságom csak részigazság lehet, mégis számomra így teljes.
Egyik írásomra sem VÁROK semmit (kivéve választ a kérdésemre, bár azt sem várom el, csak érdekel).
Sem együttérzést, sem ítéletet, sem kritikát, sem beszólást, sem egyetértést, sem ajnározást, sem semmit.
Nem mindig kell a sorok között olvasni!
A levél egy fasztól zármazik.
Nem átvitt értelemben. Tényleg.
A levél fiktív.
Ám a valósággal való bármilyen egyezés vagy hasonlóság még véletlen sem a véletlen műve.
"Hülye picsa vagy te.
Nem értem mi bajod van.
Te is élvezted!
Meg különben is, akkor minek engedted be a lakásodba? Beszélgetni? Ne etessél már!
Asszed elhiszem, hogy csak teázni akartál?
Jó hát persze, hogy ezt beszéltétek meg…. de minden picsa ezt mondja, hogy nem dugunk az első randin….aztán te is hagytad magad.
Az igaz, hogy elég topán voltál öltözve, nem voltál valami szexi. De végülis nem baj az, így is álltam már vagy egy órával előtte. Na mondjuk nem azért, mert annyira tetszettél neki, csak már vagy 2 hete csak a kezét használja, csoda hogy addig is bírtam benned.
Igazából nem értem mit rinyálsz. Ha tényleg nem akartad, miért nem mondtad neki? Jó hát igaz, egyszer mondtad, meg a megbeszélésben is ez volt, nade ha csak egyszer mondod, abból értse meg? Meg én is? Ugyan már.
Na jó az igaz, volt akik mondták többször is…de akkor meg azok mit nyögtek meg sikoltoztak jobbrabalra? Azok is élvezték. Tudom.
Meg amúgyis. Ha nem akartad mondhattad volna hogy menjen haza. De nem mondtad.
Ja hogy azt hitted, úgy gyorsabban szabadulsz?
Hát ezt rosszul hitted anyukám, mert neki fontos, hogy neked is jó legyen.
Nem volt jó? Mi nem volt jó? Ugyan már.
Már megint ez, hogy de nem ezt beszéltétek meg.
Kit érdekel, mit beszéltetek meg. Történt, ami történt, az a fontos.
Most mit jössz már azzal, hogy olyan, mint az erőszak?
Te is akartad, hagytad is…akkor meg?
Milyen érzékeny vagy hirtelen.
Jól van, persze, nem találkozol többet vele…nagy cucc. Kit érdekel. Van ilyen bőven, mint te.
Most hogy jön ide az óvszer?
Miért? Talán nem szedsz fogamzásgátlót?
Nem? Pedig a te dolgod lenne a védekezés. Akkor meg minek baszol mindenkivel?
Ja, hogy belédélvezett? Szar ügy. Nem mondtad, hogy ezt se lehet. Akkor menjél orvoshoz.
Sokba kerül? Mit gondolsz, neki nem került sokba, hogy eljött hozzád kocsival?
Most milyen fertőzésről beszélsz?
Nem beteg itt senki. Ő se én se. Semmi bajunk sincsen, mit aggódsz?
Á! Hallod, nem lehet veled beszélni. Hisztis picsa vagy. Baszatlan az nem lehetsz, nem volt olyan régen."
Biztosan ti is mondtátok már, hogy
na persze, majd ha piros hó esik,
majd ha c-gyerekek potyognak az égből
...stb.
Az én egyik mondásom az volt, hogy na persze, majd ha virágillatú lesz a puncim.
Történt a minap, hogy tisztasági betétet vásároltam, de mivel siettem, nem néztem meg rendesen a dobozt és egy illatosított verziót vettem (amit amúgy nem szeretek).
Na az hagyján, hogy azóta a fürdőszoba totál olyan illatú, de a puncim is olyan illatú lett.
Tippeljetek!
Virágillatú :-D
Na ezek után óvatosabban kijelentek...
és félve várom a piros havat meg a potyogó gyerekeket :-D
A halál és az ő faxa...na igen.
Persze csúnyábban fogalmazva a halál fasza az a hely, ami mindentől a lehető legtávolabb van és a civilizációnak még a leghalványabb fénye is csak messziről pislákol onnan nézve.
Legalábbis én ezzel a nem éppen dícséró szókapcsolattal szoktam jellemezni a legelhagyatottabb helyeket. Meg a városszélét is, ahol max elvétve van 1-2 üzemféle, vagy valami elhagyatott épület.
Mostanában hogy kicsivel fagypont fölötti a hőmérséklet, megint előkerültek (netán kiolvadtak) az út mentén, erdő szélén, egyéb elhagyattt helyeken dugdosni akarók (nem palántázásra gondoltam!!!), valamint előszedték télre elrakott autójukat és abban reménykednek, hátha nőtt hátra egy plusz üléssor, amit hátradönthetnek, vagy "jön a tavasz dagad a f@sz" elven, hátha az autó is megdagat...vagy ilyesmi.
Azt viszont nem nagyon értem, hogy az ugyan már miért jó, hogy ilyen halál faxa helyeketn akarnak (szerintük!!!) feltűnésmentesen szexelni.
Nálam okosabbak azt szokták mondani, hogy ha valamit el akarsz rejteni, tedd a legfeltűnőbb helyre. Ebben pedig van valami.....
Ok, az addig rendben, hogy ennek jegyében nem dugunk a főtéren, de azért van átmenet a két hely között. :D
Na miért is mondom ezt? Gondoljunk csak bele....
megyünk a nagy magyar semmi kellős közepén és szembetalálkozunk egy nővel meg egy pasival.
Na mi az első gondolat?
Jaj szegények, biztos eltévedtek....
...aha...
egy másik univerzumban biztosan, de itt inkább az, hogy hihi, na ezek is jó helyen dugnak
úúúúúgyeeeee? :D
Na mindegy, egyszer majd nyilván erre a relytélyre is fény derül agyamnak eme sötét szegletében :D
Megszületett a csodás határozat, miszerint a lépcsőházakban pl. nem lehet tartani növényeket, merthogy azok nagyon akadályozzák az esetleges tűzoltást meg az estleges tűz alkalmával az esetleges menekülést nehezítik.
(Oké,oké, láttam már dzsungelt, az igaz, de az senkit se zavar, hogy csak azért van kulcsom a tetőre ha oda kéne menekülni, mert hetekig kuncsorogtam a közösképviselőnél és a végén már megfenyegettem érte, és az sem érdekel senkit, hogy előbb döglök meg az égő szigetelés által fejlesztett ciángáztól, minthogy elessek egy növényben a folyosón.)
Sőt! Mivel a növények tudvalevőleg rendszeresen bagóznak, majd pedig a csikket a kevéssé öntözött virágföldjükbe nyomják el, így az általuk felgyújtott épületek száma is a magasba szökött, nem is csodálom ezt a döntést.
Valamint azzal is egyetértek, hogy a falon lógó növények is kerüljenek erőszakos eltávolításra, hiszen a falon közlekedő pókembereket ezek egyértelműen akadályozzák és hátráltatják a világ megmentésében valamint a katasztrófasúlytotta nagycicis nénik gonosz karmaiból való kimentésében is.
No lényeg a lényeg, hogy anyósom temérdek ilyen növényt szándékozott eltávolítani mielőtt még megbüntetik érte, így aztán az itthoni növényeim száma igencsak megnövekedett, valamint megmentettem egy óriási filodendront is, amit valaki egyszerűen kirakott a kuka mellé...
Mondjuk kb a fél hálót elfoglalja, de így legalább egészen őserdő hangulat van, már csak valami szexi Tarzan hiányzik....de talán egyszer majd őket is kirakják a helyükről...
Marus bejegyzéséről jutott eszembe egy régi színházi történet.
Gimis korunkban jó lehetőség volt, hogy olcsóbban vehettünk színházbérletet és elmehettünk a kaposvári Csiky Gergely színházba, ahova én speciel imádtam járni, szerintem az ország egyik legtehetségesebb gárdáját vonultatta fel és a darabok is jók voltak.
Ám míg én stréber a színház miatt mentem, addig a banda nagy része csak piálni ment az előadás ideje alatt.
Igen ám, de történt azon a bizonyos napon, hogy A heilbronni Katica című előadás utolsó felvonásán mindenkinek ajánlatos volt ottlenni, mert a kísérő tanár ellenőrizte, hogy ki volt ott, mikor kijöttünk a nézőtérről.
Ezért aztán a banda elázott fele is bevonult az előadásra.
Persze az elázott elemek nem voltak már szalonképesek és az egyik ifjú a barántnője csitítgatása mellett külön előadást bonyolította nézőtéren, hangos "hagyjál békénn"-el, "nem vagyok hangos"-sal és "nem vagyok részeg"-gel tarkítva.
A színpadon is folyt az előadás, éppen annál a jelenetnél tartottak, mikor valami ház (már nem emlékszem pontosan) kigyulladt, a két főszereplő, vagyis Katica és a "lovagja" pedig a színpad előterében kétségbeesett párbeszédet folytatott.
Mikor is elhangzott a kérdés Katica szájából:
"Hát mondd, mit tehetnék?" (vagy valami hasonló)
Majd drámai hatásszünet következett.
Ám ebe a hatásszünetbe éppen elfért az eredetileg a barátnőnek címzett kicsit se részeg és kicsit se hangos mondat:
"Kapd be a faszomat!"
Ezek után az elősadásból már másra nem emlékszem, csak hogy próbáltuk visszafogni a fetrengős röhögést.
Nahát kérem alássan. Bárhogy is működik itten az ösmerkedés, ammán biztos, hogy így nem fog menni, ahogy az alábbi példában olvashatjuk.
én: szia
ő: Hogy működik itt az ismerkedés?
én : hát kb sehogy :-D
ő: mert?
én: de mondjuk egy sziát azért szoktak köszönni
én: kezdésnek
ő: Ilyen rossz a helyzet? Azért megpróbáljuk?
ő: Én köszöntem.
én: az lehet, de én nem kaptam meg
én: no sebaj
én: megpróbálni meg lehet persze
én: ártani nem fog :-D
ő: kilépett a beszélgetésből
No nyilván ő köszönt nekem kilépés előtt is, ahogy beszélgetésbe lépéskor is.
Mivel azonban én egy bunkó vagyok, nem tudtam, hogy az integetés a monitor előtt mondjuk köszönésnek számít
ő meg ugye azt nem tudta, hogy ha ő otthon csókot dob a monitorra, azt én nem nagyon kapom meg, ezért maradi módon sajnos le kell írni, hogy szia, vagy helló, vagy hali, vagy hi, vagy hasonlók, esetleg sya, vagy szija, de az már veszélyesebb dolog :-D
Mielőtt még nem olvasnátok tovább, mondván na ez is egy rendszeranyázó bejegyzés, akkor előre szólok nem az!
Lehet, hogy hülye vagyok, de én szeretek bemenni az itteni apeh-hoz, mert akárhányszor bemegyek mindig megnyugtatnak, mindig elintézik, amit kérek és akarok és ezt mindig olyan nagy nyugalommal, magabiztossággal, szakmai felkészültséggel és türelemmel teszik, hogy az számomra csodálatra méltó.
Na azért nem járok be egy mosolyukért minden nap :-D
Szóval csodálójuk vagyok. Leginkább a tájékoztatásnál ülő úriembernek.
Annyi ostoba kérdésre ekkora nyugalommal válaszolni.....
Fogalmam sincsen honnan és miből meríti azt a sugárzó belső erőt és nyugalmat, de én a csodálója vagyok.
Egyszerűen lefegyverző az a mosoly és az a higgadtság, amivel szemben találom magam ha odaülök elé és ha a zsebemben kalasnyikovval is érkeztem, egyszerűen átragad rám a nyugalom.
No tegnap úgy hozta a helyzet, hogy megint be kellett mennem az apeh-hoz egy nyomtatványért. Nem nagyon akarózott a dolog, mert utálom a havat meg a hideget és most mindegyikből van.
Lényeg a lényeg, hogy ha már ott voltam, gomndoltam megkérdem, hogy ugyan már miért van az, hogy évek óta adózom, mégsem kapok sosem személyre szóló borítékot nyomtatványokkal.
Válasz egy huncut mosoly kíséretében: Hát talán mert szívesebben látjuk itt személyesen....
Tök jó kedvem lett ettől a frappáns-pasis választól mégha valószínűleg nem is igaz :-D
Szóval köszi apeh! Most jó kedvem van.
A minap találtam ezt a kis képet és a hozzátartozó szösszenetet és továbbgondoltam a dolgot... erőteljesen :-D
A képen ugye a szöveg azt írja, ahogy a nyakkendő azért van, hogy megmutassa a nőknek merre is kell nézni.
De én úgy gondolom nézni nem mindig elég :-D
Sem annak, akit néznek, sem annak, aki néz ugyebár.
Na és akkor ugye mi van a csokornyakkendő problematikájával? Mert hát az is nyakkendő...:-D
De rájöttem azt hiszem....Akkor az van, hogy ott nem lenn kell kezdeni a nézést, sem a csókot, hanem "vámpírmódra" nyakontámadni az illetőt :-D
Ki tudja miért, nekem mindig is tetszettek az egyenruhás vagy öltönyös pasik (na nem azok, akik a kukában talált zakóban turkálnak a kollegáikkal vagy akik anno a vizsgákra az öltönyüket megszentségtelenítve sportcipővel és fehér zoknival viselték), hanem azok, akik viselik és viselni is tudják azt. Lezseren, hanyagul, elegánsan, férfiasan. Nyakkendővel.
Nyakkendővel, amit a pasik többsége nem túlzottan szeret.
Pedig bizony szexi tud az lenni, amikor az ember lánya a konyhapulton ülve lezseren megfogja a nyakkendőt és magához húzza vele annak tulaját....vagy ha a nyakból lekerülve csukló köré kerül szorosan és engesztelhetetlenül kiszolgáltatva ezzel viselőjét a helyzetnek, a vágynak és a kéjnek...
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/c24100320120208130526.jpg
My shoes, vagyis az én cipőm.
Igen, ez az a bizonyos cipő, amire azt szokták mondani, hogy majd akkor magyarázz, ha felpróbáltad te is.
Mostanában elég sokszor kerül elő beszélgetéseim közben a mondat, ami úgy kezdődik:
a te helyedben én...
az ő helyében...
ha én ott lennék...
ha velem laknál...
ha az én nőm lennél...
Valaki azt mondja, hogy ha a pasim lenne, ennyiszer meg annyiszor dugnánk. Na persze...de nem a pasim (és a büdös életben nem is akarna az lenni) és nem dug velem egyszer sem (sőt, ha esélye lenne rá, akkor meg 95%-ban eltűnik), ráadásul ha az lenne, akkor nem csak fél órát kéne velem chatelnie egész nap, tehát ha a pasim lenne, már nem ez a felállás lenne, vagyis az egy másik cipő. Miért hiszi, hogy tudja az milyen?
Ha hasonló kapcsolatban lenne, mint én, akkor ő ezt meg azt tenné.
Honnan tudja bárki is, milyen a kapcsolatom? És ha belekerülne egy hasonló helyzetbe, akkor honnan tudja, mit tenne?
Én is tök jó elméleteket gyártottam rakás ha-val az elején és most mégis itt vagyok egy szoros és kényelmetlen cipőben sajgó lábbal.
Egy ideje próbálok nem elméleteket gyártani mások cipőjéről.
HA....
Milyen könnyű is ezt kimondani.
De milyen egyszerű is néha más szemszögbe helyezve tisztábban látni a dolgokat.
Csakhogy a cipő a polcon sosem ugyanolyan mindenki lábára. Nekem szorít, neked nem, neki meg nem is tetszik, fel se venné.
Csakhogy ha már a lábunkon van és szorít, néha elfelejtjük, hogy létezhet másik is, vagy valami fura dolog miatt inkább a saját feltört lábunkkal törődünk és nincs erőnk vagy nincs kedvünk elmenni a cipőboltba és másikat venni...vagy úgy gondoljuk az új túl sokba kerülne, túl sokat kéne fizetni érte...
Sokan sokféle cipőben járunk...vajon miért hisszük mindig, hogy tudjuk, milyen a másiké?
A spanyolcsizmát is be lehet vonni kívülről szőrmével,
és a kívülről viseltes és koszos is lehet belül kényelmes és meleg.
Nekem is van cipőm, ami szorít. Feltörte a lábam és fáj is már nagyon, de még mindig rajtam van. Nem tudom meddig még...de már nem hiszem, hogy sokáig. Kinőttem. Nincs mit tenni. Kell egy új....
És ha már témánál vagyunk, íme a bejegyzés ihletője:
Depeche Mode - Walking in my shoes
"But before you come to any conclusions
Try walking in my shoes"
(Mielőtt bármilyen következtetésre jutnál, próbálj az én cipőmben járni....)
[html][/html]
Megint olvastam, megint feldühített, hát megint idézek egy részletet az állítólag szexuál-pszichológusnő cikkéből
(a férfiakról írtakkal alapvetően egyetértek, és bár nem szokás ilyet hangoztatni, de azért a pasik is éreznek néha lélekkel is valamit, nemcsak farokkal...):
"Sok mindenben különbözünk mi nők, meg a férfiak.
A férfiaknak lételemük a szex. Szinte minden gondolatuk a szexualitás körül forog, elsődleges öröm- és sikerforrásuk, hobbi és sport is egyben. No meg előszerettel alkalmazzák feszültségoldásra is. Fiziológiailag is szükségük van rá, mert az önmegtartóztatás testi problémákat is okozhat, akár fájdalmat is, így néha kénytelenek akár saját magukon is segíteni.
A nők esetében egész más a helyzet. A szex a nők számára inkább lelki igény. Ha lenne a nőknek egy fontossági listájuk, hát a szex igencsak a középmezőnyben kullogna. Lévén érzékenyebbek, sokkal több dolgot tekintenek örömforrásnak, melyek könnyedén kielégítik a boldogság és az intimitás iránti vágyukat. A nők tehát könnyedén viselik a szex hiányát, mert ezer dolgot találnak az életben, mely boldoggá és elégedetté teszi őket."
No. Az első hozzáfűznivalóm ehhez röviden és tömören annyi:
ANYÁD!!!
Bővebben:
1. A nőknek is kell a szex, mert ha nincsen, akkor jön az elsárkányosodás. Könnyen megfigyelhető jelenség, de ahelyett, hogy jól megprütykölnék az illetőt, inkább azt mondják...hülye hisztis picsa...pedig az esetek túlnyomó többségében csak kielégítetlen.
2."A nők könnyen viselik a szex hiányát...."
Volt ez már kanos életében? Illetve látott már kiéhezett nőt?
Nem tudom, ki hogy van vele, de van olyan pillanat, mikor már az ajtókilincsbe is beleülne az ember lánya csak lenne már valami...
Vagy én vagyok férfi?
Na persze ilyesmit a jókislányok ugye nem vallanak be. Olyannyira nem, hogy szavunk sincs arra, ha a nő 'kanos'.
3. Középmezőnyben lenne a szex a fontossági listán???
Na te se dugtál még egy jót....
Hozzászólás helyett bejegyzés...
Miért kell mindig leszólni azt, ha valaki videót tesz ide fel?
(konkrétan 1-2 valakiről van ugye szó nagy általánosságban, akiket előrevetíteném, hogy nem ismerek, tehát nem védek, csak általánosságban szólok)
És akkor mi van?
Csak én vagyok olyan extradefektes, hogy a zenei ízlése jellemez nekem valakit?
Csak természetfilmeseknél divat a videóblog? Mert van ilyen, kéretik utánanézni....
Oké oké tudom, ez nem ugyanaz persze.
Nekem pl volt, hogy jó volt egy adott zenét újra meghallgatni, vagy egyáltalán rájönni, jé hát ilyen is van. Ez értéktelenebb lenne, mint pl az én mostani idemajdnemkurvaanyázásom?
Nézzük akkor hogy is van ez...
Van ugye a blog mint olyan.
Van annak írója/készítője, a blogger, mint olyan.
Van az olvasó/közönség, mint olyan.
A blog lényege a puszta létezése, szóljon bármiről is és ezáltal a blogot megnézőben valamiféle vélemény/érzés/gondolat ébresztése.
Az író lényege az írás, vagy ha nem ír, akkor a közlése, közzététele valaminek (videó, vicc, akármi).
Az olvasó lényege az olvasás, az olvasottak megértése, illetve a blogban foglaltak befogadása, illetve jó esetben kommentelése.
Márpedig ezek megvannak a szöveges és nem szöveges blogokban is. Akkó' meg???
Zavar, ha egy videó kilöki a bejegyzésemet a blogketrecből (ó de tudományosan hangzik...blogketrec....)?
Naná, hogy zavar....nem tagadom...
DE az sokkal jobban zavar ennél, ha olyan kétmondatos semmitmondás üt ki, mint a fasz/picsa vagyok és jó nekem....és a sok komment utána, ó igen az vagy, hú de jó...
meg a csak a nyerésért írt blog(ok) annó...
stb stb
Aszongya a nagy bizalomindexelés szabályzata, hogy:
"Az értékelés 1 pontot ad hozzá, vagy vesz el, az értékelt tag bizalom indexéből. Az örömpolgár regisztrációjának élettartama alatt egy adott tagot *csak egyszer* minősíthet."
De kéremszépen alássan én tegnap este még azon melegében indexáltam egy jóembert, akit ma újra tudtam....
Akkor itt valami nem stimmel!!!
Kéremszépen ennek erőteljesen utánanézni!
De amúgy hát nemtom, kell ez nekünk?
Mármint persze tök izgi, lehet nyomkodni ugye jobbrabalra, meg lehet dicsekedni vele, esetleg negatívan vagy pozitívan hozzáállni ez alapján másokhoz, de vajon ez tényleg elég objektív tud lenni?
Gondoljunk csak bele, hogy működik a nép többsége.
Ha valakit utálunk, akkor odamegyünk és belerúgunk, mert az jó (nekünk :D ). De az már korántsem biztos, hogy ha valaki tetszik, vagy aranyosnak tartjuk, akkor odamegyünk és adunk neki puszit.
De ha nem ilyen drasztikus példát mondok, akkor is ha tetszik a szomszéd lány sálja a buszon, azt megjegyezzük magunknak és nem mondjuk neki, hogy szia tök fain a sálad, de ha mondjuk büdös a sála, akkor előfordul, hogy beszólunk neki, hogy bocs, arrébb állnál, mert nem kapok levegőt a sáladtól...
Gyarló az ember no....
Valahogy itt is ilyesmitől tartok, hogy elfeledünk tetszikelni, bezzeg bőszen szedegetjük majd el a pontokat.
Már persze ha van miből ugye, mert mínusz pontokat nem adhatunk...nade miért nem amúgy?
Szerintem egy örömpolgárnak ugye eleve több a pontja, abból lehet elvenni könnyedén...de ha van egy kis "buzeráns" (bocs, nem tudom szebb szóval jellemezni), és ha róla mindenki rossz véleménnyel van, akkor az nem fejeződhet ki, mert neki ugyanúgy nulla pontja van, mint annak, akinek mondjuk kevés az örömpolgár ismerőse, aki pluszokat adna neki. Pedig a kettő nulla nagyon nem ugyanaz....
Na most, hogy jól lefikáztam az újítást :D mondok róla valami jót is.
Ha tényleg úgy használjuk, ahogy a szándék szól, akkor szerintem izgalmas lesz megnézni, hogy alakulunk pár hónapon belül.
Kíváncsi leszek/vagyok/voltam meg minden....
A minap vonattal utaztam.
Van ilyen, ebben eddig semmi extra sincsen.
Amíg várakoztam észrevettem (nem lehetett nem észrevenni) egy párocskát, akik igencsak látványosan csókolóztak. Ez az a fajta művelet volt, amit nem a saját és párja szórakoztatására, hanem inkább a közönség szórakoztatására és polgárpukkasztás gyanánt csinál az ember.
No mindegy is, elvoltak.
Jött a vonat, felszálltunk.
A párocskából csak a lány szállt fel a vonatra és a hosszú integetés után telefonálásba merült.
2 megállóval arrébb leszállt a vonatról és ugyanolyan látványosan, ahogy a másiktól búcsúzott, egy újabb fiatalember karjaiba és szájába vetette magát...
Lehet, hogy amúgy meg egy harmadikkal telefonálgatott? :o
Nem mondom, van, aki szeret veszélyesen élni :D
Háááááááát ezek a mai fiatalok!!! :D
Felvezetésként megjegyezném, hogy minden FÉRFI nevében kikérem magamnak azokat a magyarázatokat a birtoklásra a félrekúrásra meg a család nem akarásra, amik azt sugalmazzák, hogy a hímnemű emberegyedek úgy viselkednek, mint a primitív állatok, területi dominanciát tanúsítanak, háremet tartanak, csak mindenkivel baszni akarnak, de az utóddal nem törődnek, mert a génjeik hajtják őket arra, hogy továbbadják őket stb stb...
EZ EGY NAGYON KÉNYELMES ÉS EGYSZERŰ MAGYARÁZAT ARRA, HOGY MIÉRT VISELKEDNEK EGYESEK FELELŐTLEN ÉS PRIMITÍV MÓDON, DE A VALÓDI OK NEM EZ, HANEM AZ, HOGY ŐK ILYENEK ÉS KÉSZ.
Nem lehet felelőtlenül evolúcióval, meg genetikai kódokkal dobálózni.
A férfilét nem primitívnek levést és nem vegetatív szinten kizárólag szaporodni akarást jelent basszuskulcs!!!! Ki takarózik már ilyen primitív és egyszerű evolúciós érvekkel????? Milyen ember már az olyan???
A FÉRFI igenis gondolkozik, mert képes és hajlandó is rá, felelősséget vállal a tetteiért és önmagáért is, alkot, érez, kommunikál, stb.
Ugyanígy természetesen a NŐk nevében meg azt kérem ki, hogy MINDEN NŐ családot akar, csak egy pasit akar, a szex nem fontos számára, csak addig, míg utódot nemz, és az élete nagy feladata, hogy utódot nevelhessen, a férfit pedig nem tekinti másnak, mint a gyermekneveléshez szükséges körülmények megteremtőjének. Mert hát erről szólnak a nagy érvek.
Nem, kérem!!! Az ember nem ilyen primitív, az ember, az embernek levés sokkal többet jelent puszta géneknél, meg alléloknál, önző sejteknél, meg aminosavaknál.
Az ember éppen attól ember és nem állat, hogy vannak társadalmi normái, van lelkiismerete, szépérzéke és van jóról és rosszról alkotott elképzelése.
És ezek miatt a "kiváltságos képességek" miatt tartozik éppen olyan nagy felelősséggel mind önmaga, mind a tettei iránt.
Na most jön a polygámia:
A társadalmi normákat van olyan, hogy a praktikum alakítja, nem pedig a jól csengő eszmék vagy kitalációk.
A család a társadalom és a gazdaság legkisebb egysége, alap-építőköve. De hogy a családban hány és milyen nemű felnőtt, hány és honnan származó gyermek van, az a definíció szempontjából TELJESEN lényegtelen.
A mohamedán vallásban megengedett a többnejűség, DE azt már kevesen tudják, hogy összesen 4 feleség lehet és CSAK akkor, ha mindent tisztességgel el tudja tartani plusz az első feleség beleegyezik.
Ha jól tudom, valamelyik északi országban is megengedett a többférjűség (2 max ha jól tudom), egyszerűen azért, mert kevés a nők száma a férfiakéhoz képest, és a szaporodás, a nemzeti fennmaradás érdekében nem azt nézik, hogy kitől van a gyerek, hanem hogy legyen és legyen is tisztességgel eltartva plusz minden pasinak jó, ha van párja, mert kiegyensúlyozottabbak és jókedvűbbek stb.
Illetve a praktikum miatt a himalájai közösségekben is több férje lehet egy nőnek azért, mert a gyermekek fogantatása és megszületése olyan magas helyeken igencsak bizonytalan (kevés oxigén miatt), illetve a férfinak (az egyiknek) el kell mennie messzi tájakra munka miatt (legeltetni, fát vágni meg mittomén) és ezért amíg az egyik távol van, legyen, aki neveli az olyan értékes kincsnek számító gyereket és vigyáz rájuk meg egyáltalán csinál gyereket és segít az asszonynak is. Érdekes módon őket rohadtul nem érdekli hogy több férje van a nőnek....mert a társadalmuk így van berendezve, nekik ez a normális.
Az emberekben - ha jobban megnézitek egyszer - annyi de annyi társadalmilag kódolt eszme és rögeszme, előítélet és mintegy zsigerivé vált apró hajtóerő van bekódolva, illetve rosszul mondom, mert nem kódolva, hanem BELENEVELVE, amikről nem is sejtik.
A gének hiába olyanok, amilyenek, csak egy keretet adnak nekünk, de a személyiségünket és a viselkedésmintáinkat nem azok határozzák meg, hanem CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG a társadalmi interakciók folyamán alakulnak ki egészen a fogantatásunktól kezdve a halálunkig.
Éppen azért érezzük most magunkat globálisan olyan rosszul a bőrünkben, mert a globalizációval, az addig stabil eszmék új, idegen befolyásokat kapnak, a nézőpontok megváltoznak, sőt összekeverednek, túl sok a választási lehetőség és az emberek összezavarodnak, bizonytalanok, nem értik miért működik más kultúrkörben máshogy. Az évezredek alatt lassan kialakult nézeteket és normákat most hirtelen más szemszögből nézhetjük és valóban embernek kell lenni a talpon annak, aki most képes igazságot tenni.
De más részről meg miért kéne igazságot tenni? Nekem ez igaz, neked meg az. Én ezt tartom fontosnak, te azt.
Az embereknek kellenek a korlátok, különben káosz van.
De csak olyan korlátok kellenek, amikről messze látjuk, hogy ott vannak, csakhogy a globalizációs és kultúrakeveredéses köd megülte a mezőt és nem látszanak a kerítések. Nekünk magunknak kell őket megteremteni megint...ami nehéz.
De a köd fel fog szállni egyszer és polygámiával vagy anélkül, de kitisztulnak a viszonyok.
Addig is azt hiszem az a lényeg, hogy mi magunk biztosan ismerjük önmagunkat és a saját személyiségünk korlátait és ha ez megvan, máris lesz egy ködmentes terület.
A királyfi bejelentkezik a kínai császárhoz, hogy szeretné elvenni a lányát.
A császárnak az a feltétele, hogy a királyfi állja ki a három legszörnyűbb kínai kínzást.
A királyfi beleegyezik.
Elmegy aludni a számára előkészített szobába, és reggel egy nagy kővel a hasán ébred, rajta felirat:
"Első legszörnyűbb kínai kínzás: 50 kg-os kő a mellkason!"
A királyfi röhög egyet a primitív feladaton, könnyedén felkapja a követ, majd kidobja az ablakon.
A zuhanó kő másik oldalán azonban meglát egy feliratot:
"Második legszörnyűbb kínai kínzás: bal here a kőhöz kötve!"
A kő már túl messze van, hogy elkapja, ezért utánaugrik, ki az ablakon.
Ekkor az ablak külső oldalán megpillantja a harmadik feliratot:
"Harmadik legszörnyűbb kínai kínzás: jobb here az ágy lábához kötve!"
*Figyelem!
Az alábbi bejegyzésben általánosítás található, mely kizárólag az író saját, személyes, közel 30 éves megfigyeléseinek és tapasztalatainak eredménye, melyek az emberi lények között eltöltött idő, a velük való kommunikáció és társas érintkezések eredményeképpen születtek.*
Láttam egy felmérést, ahol állítólag a pasiknak életük során 12 szexpartnerük van, a nőknek pedig 9.
Lehetséges.
Végülis ez egy statisztikai átlag, ahol a kevesebb és a több is elfér, illetve a dolog saját bevalláson alapul, ami ugye vagy őszinte, vagy nem...
Sokszor kérdik tőlem is, hogy hány szexpartnerem volt eddig és őszintén szólva nem szívesen válaszolok.
Mégpedig többek között azért nem, mert az emberi képmutatás a hülyeséghez hasonlóan határtalan.
Volt egy pasi, akinek mikor megmondtam, azt mondta, hogy ő velem sose akarna találkozni, mert nekem - szerinte - a pasik ezek szerint csak valami zoknihoz hasonló tárgyak. Pedig ez a legkevésbé sem igaz.
_Nem érzem úgy, hogy akár csak 1 akár 1111 is a valódi szám, azt szégyellni kéne akárkinek is_, (de én igencsak megválogatom, kivel leszek őszinte számszerűleg).
Valahol egy cikkben azt olvastam, nem célszerű 5-6 partnernél többet bevallani a partnernek és van rá esély, hogy ez így is van.
Miért?
Mert ez még "emészthető" mennyiség. Mert a legtöbb ember nem bírja önmagát olyan jónak tekinteni, hogy érdemes legyen valaki sokat tapasztalt embernek vele maradni és őt jónak ítélni, aztán pedig a saját ostobasága miatt azt bünteti, aki őszintén megmondta, hogy nem 9 az a 9 vagy nem 12 a 12...
és ezért szokta veszekedéskor hülye kurvázni meg hülye baszógépnek nevezni például...
és ha kevesebb volt, akkor meg vagy frigidnek vagy lúzernek...
Na és persze ott a keresztény szellemű évszázados behatás, ahol a szüzesség és a kevés partner erény, míg a sok partner romlott belsőt takar.
_Az én szememben sem a sok, sem a kevés partner nem jelent erényt_, mert én azt az elvet vallom, amit Ákos énekel: " csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel".
Nem érdekel előttem és utánam kikkel és hogyan és mikor, csak az érdekel VELEM hogyan...de az nagyonis!!!
Elméleti síkon persze a nagy számok törvénye alapján a több partner több tapasztalatot és ezáltal jobb szeretőt jelez.
DE ugyanúgy jelentheti viszont a baromi rossz szeretőt is, aki inkább partnert váltott, mert nem akart még egyszer bénázni és szembenézni azzal, hogy korántsem tökéletes, amit művelt.
A kevés partner jelentheti egyrészt azt, hogy az illető a hűséges és kitartó fajtából való, odafigyel a másikra, fantáziadús, képes a megújulásra és érdemes hosszabb távon vele maradni, de jelentheti azt is, hogy egy gyáva lúzer, aki inkább agyban csal minden második másodpercben, minthogy megtegye egyszer élőben.
(Meg persze még számos oka lehet a sok vagy kevés partnernek, ezek csak példák.)
Van, aki keveset vall be, mert úgy érzi ez a társadalmilag helyes, van, aki pedig genetikailag úgy van összerakva, hogy valóban kevés partnere volt, mert így jó neki, és olyan is van, aki szeretné a sokat, de béna vagy a körülményei miatt nem tud sok partnert szerezni.
Van, aki sokat vall be, mert szerinte ez hú de menő, van, aki lazábban áll a szex kérdéséhez és ezért könnyebben bonyolódik kalandokba, van, aki genetikailag kanosra van összerakva és van, akinek ha adódik, kihasználja a helyzetet, van, aki külön kezeli a szexet a szerelemtől.
Nem vagyunk egyformák és ez így van jól azt hiszem....
Szóval mi a jó válasz a kérdésre? Én nem tudhatom....
csak a saját válaszomat tudom...agyban és lélekben tárolva.
Sokféle előadónak létezik Only című nótája, de mind közül az Anthrax verziója a kedvencem...
Valahogy úgy vagyok ezzel a zenekarral, ahogy József Attilával a költők közül. A teljes életművüket enyhén szólva nem szeretem, de időről időre mégis felbukkannak az életemben és egyetlen alkotásuk mégis a legkedvencebb kedvenceim között van.
Így ha egyszer egy lakatlan szigetre kéne majd mennem és csak 10 dalt/számot/nótát vihetnék, az Anthrax Only -ja biztosan köztük lenne, ahogy a top10 versek közt ott lenne József Attila Születésnapomra című költeménye.
Fura dolgok ezek....
[html][/html]
A versről és a verselemzésről jut eszembe egy régi sztori. Az elején kicsit hosszú kitérővel...bocsi...
Ez ugyan nem vers volt, hanem a Légy jó mindhalálig című általam teljes szívvel és lélekkel írójával és a Kincskereső kisködmönnel együtt a pokol legmélyebb bugyrába kívánt mű.
(azt amúgy a mai napig nem bírom fölfogni, hogy miért állítják ezeket ifjúsági regénynek, miközben azt hiszem ezekhez a regényekhez föl kell nőni testben és lélekben egyaránt, nade mindegy)
Szóval én megkíséreltem elolvasni ezt a borzalmat (mármint azért nevezem borzalomnak, mert számomra egy horror sztorival egyenlő a dolog és bár tudom és elismerem, hogy mint irodalmi alkotás tényleg figyelemre méltó, de a története...nem tudom...egyszerűen a mai napig nem vagyok képes végigolvasni), de csak úgy ment a dolog, hogy anyukám olvasta föl nekem, hogy ha már olvasni nem vagyok hajlandó, legalább halljam kb mi van benne, de nem kis erőfeszítésébe került maradásra bírni, miközben olvasta.
No erről a csodáról írtunk tehát dolgozatot, mégpedig olyan formán, hogy a feladat az volt, hogy írjunk egy levelet arról a szüleinknek, hogy elvesztettük a vadiúj kalapunkat a parkban, amit ők adtak, mintha mi lennénk Nyilas Misi.
No neki is álltam a rettentő feladatnak, ám az ihlet nem akart jönni...
Írtam egy mondatot és aztán meggondoltam magam. Igen ám, de annak idején a a hibákat zárójelbe kellett tenni ha valamit elrontottál és ha túl sok volt a zárójel, akkor nem lehetett jó a jegyed.
Nekem már az első pár mondatban is volt csomó zárójel (ami nem volt rám jellemző) és hát a fogalmazványnak bizony nem 2 mondatosnak kellett lennie.
No lényeg, hogy elkezdtem egy újabb rettenetes erőfeszítéssel kiizzadott mondatot és valamiféle indíttatásból tettem utána egy vesszőt, de a mondatot már nem tudtam folytatni....azon agyaltam, hogyan folytassam a nyavalyás mondatot, hogy ne kelljen a vesszőt zárójelbe tenni és megszületett a megoldás! Eredmény a következő lett.
"A gyereknek adtam a kalapomat, mert neki nagyobb szüksége volt rá, mint nekem."
Aztán baromi nagy elégedettséggel folytattam a munkát.
Mikor a dolgozatot kijavították és kiosztották a következő dicséret hangzott el irányomba:
Nagyon jó, hogy át tudtam érezni Misi problémáját, és ugyan hazudtam a szülőknek, de milyen jól visszaadtam a lelkületét, hogy azért adtam oda a kalapot, mert neki nagyobb szüksége volt rá, hogy még itt sem saját magammal, hanem a másik gyerekkel törődtem.
Na puff....ennyit az elemzésről és a 'mit gondolt a költő'-ről :D én csak egy mondatot akartam befejezni :D
Megdöbbenve vettem észre, hogy új divat eropolison a monogámia. Illetve úgy vélem ez csak egy beteges álmonogámiára törekvés...
A teljesség igénye nélkül leírok pár történést nagyvonalakban, ami alapján erre jutottam:
1.
Na szóval a lényeg az, hogy egyszercsak "beszélgetés" közben megkérdezte, na és beszélgetsz még másokkal is? Mondom nem, nem szeretek egyszerre több emberrel chatelni. De ő nem úgy értette, hanem hogy csak vele beszélek e itt úgy egyáltalán.
döbb....
2.
Találkoztunk egy beszélgetősre. Mielőtt elbúcsúztunk, megkérdezte, nem baj, ha találkozik mással is innen?
Mi közöm nekem ahhoz?
Hát, mert hogy ő azt vette észre, hogy akikkel eddig találkozott, nem akarták, hogy találkozzon mással is.
döbb....
3.
Illetővel szaftos részletek kitárgyalása után úgy véltük jobb lenne a gyakorlatban is megvalósítani azokat. Szerencsére még előtte elmondta, hogy van egy (házas)pár, akikkel szokott találkozni. Őket most akkor elküldje?
őőőő miért is kéne?
Hát mert hogy akkor nekem biztos rossz, hogy ő mással is találkozik, mert neki is rossz lenne, ha én találkoznék mással is.
Na mondanom se kell, nem kértem a továbbiakban belőle.
döbb.....
4.
Illető hamis telefonszámot adott meg, majd erőteljesen eltűnt. Mikor újra felbukkant, rákérdeztem a dologra. Válasz az volt, hogy időközben egy másik valakivel is ismerkedett, aki megparancsolta!!! neki, hogy ne is beszélgessen másik nővel.
(nem sima kamu volt a dolog)
döbb....
Nade emberek! Tényleg létezik itt annyira naív lény, hogy elhiszi, hogy egy szexoldalon megismerkedik valakivel és az a valaki csak vele szexel/találkozik/beszélget? :o
Most komolyan...
Ne már....
Tényleg az lett itt a divat, hogy csak egyvalakit keresünk? (alapvetően ezzel még nem lenne gond) És ha megtalálni véltük, akkor felszívódunk a többiek számára?
Vagy most már ez is a hazugság-repertoár része?
Netán úgy vélik, nekem, mint nőnek ez fontos lehet és akkor majd adok érte nekik pluszpontot, netán 5 perccel tovább szopom majd őket ha tudom, hogy CSAK velem vannak? (eleve gondolják, hogy ilyen hülye vagyok, hogy ezt még el is hiszem?)
Megáll az ész és állva marad!!!
Senkitől sem tűröm el a birtoklást és nem várok kizárólagosságot.
Kedves monogámok és monogámia-követelők!
Baromira rossz ajtón kopogtattok...
Nagy kedvencem a hímneműek kérdései közül a milyen partnert keresel és a nade mégis milyen az ideálod.
Mocskosul rühellem ezeket a kérdéseket, mert nem tudok rájuk olyan választ adni, amit megért az, aki kérdezte...mert szerintem a tapasztalatom alapján legalábbis, aki megérti a válaszomat, az fel sem szokta tenni ezeket a kérdéseket...
Lehet, hogy baj, de nem konkrét dolgokat keresek soha sem, senkiben sem. Hogy úgy mondjam, megnézem ő mit kínál és eldöntöm, nekem az mennyire felel meg.
Szó se róla, vannak gyengéim :D de ezek megléte csak plusz pontokat ad és a hiányuk nem jelent egyértelműen pontlevonást.
Ezek közé tartoznak pl. a szép szem (barna vagyis inkább fekete szemek), a sötét színű haj, és az a fajta haj, amit az embernek egyből kedve lesz összekócolni :D , a formás popó, a sejtelmes mosoly, a "szelíden erőszakos" stílus (bár ez már inkább belső, mint külső tulajdonság), a jó illat, az izmos nyak (meg ne kérdezzétek miért), a nem Stallone mennyiségű, de azért felismerhető izomzat, a férfias, de nem yetis!!! szőrzet, na és persze hogy hagyhatnám ki a szép nagy farkat :D , de mondjuk ebből pár dolog már csak akkor derül ki, ha "szexközelben" vagyunk.
Na és hogy illusztráljam is ideáljaimat (a teljesség igénye nélkül!), mellékelek képeket az én legkedvencebbjeimről.
Az egyikük Misha Collins (2. képen)...a Supernatural című filmben ő játssza Castiel-t...hát mit ne mondjak az ő ballonkabátját észvesztve rángatnám le az tuti :D
A másik képen Scott Bakula (1. kép) szerepel, akit a Startrek Enterprise-ból vagy a Quantum Leap-ből ismerhettek. Mondjuk ő most már idősebb, de azért ha felmászna az ágyamra, asszem nem rugdosnám le onnan így se :D
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/c24100320111110130916.jpg
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/c24100320111110131556.jpg
Bocs..örök téma..adatlapok. Nem bírtam nem megírni....
Eddig is tudtam, hogy eropolis egynémely hímnemű lakói rendkívül kritikusak az adatlapokkal kapcsolatban, mármint ami a mások adatlapját illeti, merthogy a sajátjuk az ugye nem számít, úgyse ők olvassák....
Na lényeg a lényeg, hogy az adatlapomban eddig is mindig volt szinte mindenkinek valami belekötnivalója...
(az értelmes véleményt eddig is meghallgattam, sőt építőleg hatott rám azt hiszem, de most nem ilyenekről van szó)
bunkó vagyok (ok, elismerem, olyan is volt már)
túl határozott vagyok
kövér vagyok, sőt dagadt
van benne idézet
az idézet nem idézőjelben van (talán azért, mert nem is idézet, de sebaj)
nincsen punciképem
nincsen ciciképem
nem rakom a pofámat közszemlére
ugyan már miért nem kötök vele üzletet, és költözöm át a türelmi zónába, hiszen ő futtatna engem (nem mókuskerékben...)
miért nem írom ki, hogy nem tudok találkozni
mikor most ki van írva, akkor miért vagyok én itt, mit keresek itt, csak foglalom a helyet (ja, foglalok vagy 100kbyte-ot a szerveren....)
kamus vagyok
pasi vagyok
nem elég csajszis az adatlapom (talán azért nem, mert ha elküldelek a sunyiba, akkor ne vághasd a fejemhez, hogy nem erre a stílusra számítottál)
Nade most egy újabb vélemény:
Kb 2 óra beszélgetés után leesett az illetőnek, hogy "ja, akkor te most végülis nem is keresel senkit?"
mondtam, hát nem igazán, de ez az első mondat az adatlapomon is...nem értem miért okozott meglepetést, mivel úgy kezdted a beszélgetést, hogy "olvastam az adatlapodat"...
Erre a válasz:
"Mert az adatlapod túl *hosszú és bonyolult is egy kicsit*"
...na bakker most erre mit mondjak?
Ezek szerint már a nem keresek senkit mondatot is meg kéne magyarázni mondjuk úgy, hogy nem baszok, csak beszélek? :D De ha meg így írom le, akkor bunkó vagyok és a kör bezárul :D
Á gyerekek! Ezeknek bakker semmi se jó... :D
Hát pedig akkor is így marad, akinek meg nem tetszik, nyugodtan kapja be a nagylábujjamat...(ha engedem...)
Három hajótörött úszik az óceán közepén és egyszer csak arra jön egy hajó tele apácákkal.
Mondják a hajótörötteknek:
- Szívesen felveszünk benneteket, de csak úgy ha levágjuk a farkatokat.
Az egyik már nagyon nem bírja felmászik. Egyszer csak egy rövid fájdalmas kiáltás hallatszik.
Lassan a másik sem bírja felmászik ő is. Egy hosszú fájdalmas kiáltás után csönd lesz.
Tempózik a harmadik, de ő sem bírja sokáig. Felszól az apácáknak, húzzák fel őt is.
- Jó – mondják az apácák, de a tiédet is le kell vágnunk.
Megkérdezi a pasi:
- Miért volt, hogy az egyik társam rövidet kiáltott?
- Ő favágó volt az övét egy baltával vágtuk le.
- És a másik társam miért ordított oly sokáig?
- Ő asztalos volt az övét legyalultuk.
A pasi elkezd röhögni, mire az apácák csodálkoznak és megkérdik mit vigyorog.
- Én cukrász vagyok:
mire elszopogatjátok, majd csak kikötünk valahol.
Az ENSZ világméretű felmérést indított, amelyben a következő kérdés szerepelt:
*“Kérem, mondja meg őszintén a véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?”*
A felmérés nagy kudarccal végződött, mert:
Afrikában nem tudták, mit jelent az “élelmiszer”.
Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az “őszintén”.
Nyugat-Európában nem tudták mit jelent a “hiány”.
Kínában nem tudták, mit jelent a “vélemény”.
Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a “megoldás”.
Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a “kérem”.
Az Egyesült Államokban nem tudták, mit jelent a “világ többi része”.
Csak-egy-srac országimázs történetét olvasva jutott eszembe a következő eset.
Érdekes ez a mit tudnak mások az országról dolog. Van egy hárombetűs számítástechnikai cég, ahová egy külföldi kollega érkezett pár évvel ezelőtt.
Nade mielőtt jött, felvette a kapcsolatot az "ősmagyarokkal", így megkereste őket e-mailben.
Ám kérdéseit folyamatosan az ország elmaradottságának ecsetelésével együtt tette fel, és itteni magyar kollégáját - mint egy nagy lovasnemzet tagját - rettenetesen feldühítette ezzel.
Pl. megkérdezte lesz e majd tv a szállásán, szoktak e a magyarok tvzni egyáltalán, nem baj e ha hozza a saját kutyáját, merthogy nehogy valaki levadássza vacsorának, meg hasonló sok értelmes kérdése volt (bár azt a mai napig nem értem, hogy a fenébe egyeztette össze magában a lovon vadászó ősmagyarok képét a szoftverfejlesztéssel... :D ..bár ha jobban meggondolom a modem és a laptop épp elfér a nyeregkápa alatt).
No történt egyszercsak, hogy a külföldi barátunk rákérdezett az itteni útviszonyokra és utazási lehetőségekre, körülményekre, mert hogy neki azt mondta valaki, hogy a magyarok még mindig általában lovon járnak és hogy autó is kevés van, sőt az utak is olyanok amilyenek, nem is érdemes mással menni, csak lóval.
No több se kellett a magyarnak, azt mondta, hogy ezt ő bizony jól hallotta és bizony nálunk már csak így van, készüljön fel a kedves külföldi, mert ha leszáll a repülőről, akkor onnan már lóval kell továbbmennie Fehérvár felé, ezért aztán egyenesen kívánatos, ha rögtön lovalgó-nadrágban és csizmiben utazik, hogy ezzel már ne kelljen vesződnie miután kilépett a civilizáció utolsó mentsváraként szolgáló repülőgépből a nagy magyar semmi közepibe bele.
Na el is jött az ominózus nap, mikor a külföldi illető lába magyar földre lépett....lovaglócsizmában....
Természetesen a röhögéstől csak kis idő múltával tudták elmagyarázni a rá váró magyarok, hogy hát azért nem egészen az van, mint ő gondolta és tán visszavehetne a fikázásból.
Emberünk pedig láss csudát ezt meg is tette, de azért rendszeresen eljárt lovardába ittléte alatt, ha már rákészült a dologra :D
és a kutyáját sem ette meg senki vacsira...
Egy pillanat...
